Fügedi Jenő: (Ön)arckép – könyvbemutatóval egybekötött tárlatnyitó a komáromi Csemadok Galériában
Tavaly február 23-án töltötte be a 85. életévét a komáromi patrióta őstehetség, Fügedi Jenő képzőművész, akinek az akkoriban tervezgetett jubileumi tárlatnyitóját a világjárvány miatt idén június 25-re kellett halasztani. A Csemadok Galériában megtartott meghitt hangulatú ünnepség keretében a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem dékán-helyettese, Récka Adrianna művészettörténész által róla magyar-szlovák nyelven írt (Ön)arckép című könyv bemutatására is sor került.
A Komáromi Művészeti Alapiskola pedagógusának, Fekete Évának (zongora) és növendékének, Buzás Eszternek (fuvola) a közös műsora után Stubendek László, a Csemadok Komáromi Alapszervezetének elnöke örömmel nyugtázta, hogy a Covid-járvány miatti kényszerű zárvatartások után végre a Kossuth téri Csemadok-székházban ismét felpezsdül a kulturális élet. Hozzátette: a zárlat alatt megtörténtek a tervezett festési munkálatok, s hamarosan ablakcserékre is sort kerítenek. Az újranyitás utáni első rendezvényen pedig nagy szeretettel köszöntötte Komárom ikonikus alakját, Fügedi Jenő, autodidakta képzőművészt, aki idén már a 86. születésnapját töltötte be.
Azután Récka Adrianna művészettörténész, a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem dékán-helyettese az általa az „Erzsébet-sziget Rembrandtjáról“ magyar-szlovák nyelven írt (Ön)arckép című, Komárom város önkormányzata anyagi támogatásával megjelent könyvet és az alkotó műveiből a galériában kiállított válogatást mutatta be.
Elmondta, hogy a nehéz sorsú Fügedi Jenő több nagy művészegyéniséghez hasonlóan, akadémiai végzettség nélkül is minden túlzás nélkül képzőművésznek nevezhető, akinek már a 20. század 50-es éveiben megmutatkozot az őstehetsége, s azt a komáromi önképzőkörben és sok alkotótáborban, például a híres hajdúböszörményi művésztelepen is csiszolta. Odahaza pedig a saját értékes könyvtárát gazdagító művészettörténeti könyvek segítségével szintén folyamatosan fejlődött.
„A művészetnek nem utánoznia kell a valóságot, hanem meg kell mutatnia annak lényegét – meg kell tanítania látni a tárlatlátogatókat” – hangsúlyozta a tárlatkurátor, hozzátéve: Jenő bácsi is mindig erre törekedett. Az ő adottsága és az egyedi látásmódja hatalmas szorgalommal és nagymúltú városa imádatával is párosult. Az élete javarészét a hangulatos Erzsébet-szigeten, a vén platánfák árnyékában, a dunaparti természet közelségében töltötte, s büszkén vállalt patriotizmus hatja át a szülőföldje szépségeit megörökítő, az ember és a környezete egyensúlyát, az örök harmóniát kereső tájképeit is. A művészettörténész a Fügedi Jenő által Szlovákiában talán egyedül alkalmazott, expresszív „mosott olajtechnikát“ is kiemelte.
Az akvarelljei, tus-, toll- és ceruzarajzai, olajképei közül jellegzetesek az önarcképei, amelyekből saját bevallása szerint több ezer különféle méretű született, hiszen „mindig kéznél volt a modell“. Emiatt Récka Adrianna „az önarcképek királyámak“ titulálta őt. A miniatűr rajzaival az eltelt évtizedek alatt számtalan rokonát, barátját és tisztelőjét szívesen ajándékozta meg, így az otthonuk faláról is rájuk tekint a jóságot, szeretetet sugárzó EMBER, aki mindig „csak“ örömet akart szerezni, szebbé-jobbá próbálta tenni a világot. A közismert „hrabali“ humorát a betegsége ellenére is megőrizte, s anekdotázását, élettörténeteit szívesen hallgatták végig a jelenlevők.
A 2001-ben Polgármesteri Díjjal kitüntetett „piktor-mágus“ alkotásait a Budapesti Vigadó Galériától kezdve, a tatai Helyőrségi Klubon és a dél-komáromi Monostori Erődön át, az észak-komáromi Limes és Csemadok Galériáig, sok helyen kiállították. A 85. életjubileuma alkalmából a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Tanári Kara, illetve Récka Adrianna dékán-helyettes által életre hívott kötet a szerző szavai szerint azért lett kétnyelvű, hogy a gazdag életművével a szlovák művészetbarátok is megismerkedhessenek. Abban az életrajzi adatai, továbbá az egyéni és csoportos kiállításainak jegyzéke, illetve a közgyűjteményekben található művei összegezése, a róla megjelent publikációk, valamint a gazdag képi mellékletben több saját gyűjteményében féltve őrzött fényképes dokumentuma, kiállítás-meghívója, valamint önarcképe, tájképe és csendélete reprodukciója is helyet kapott.
„Az autodidakta művész szerepe és érdeme a nem hivatásos kortárs képzőművészeti tevékenység fejlődését tekintve – szlovákiai és határokon túli viszonylatban is – vitathatatlan“ – egyebek mellett e nagy igazság is olvasható a könyvben, amely egy-egy dedikált példányával az alkotó a megnyitó ünnepség valamennyi résztvevőjét megajándékozta.
