Folt hátán folt
Haltenberger Timcsák Sarolt a patchwork, vagyis a foltvarrás művelője, munkáit már több önálló kiállításon is megcsodálhatta a közönség. Az alkotó arról mesélt, hogyan került kapcsolatba a kézimunka ezen fajtájával, elmondta, mennyire időigényes folyamat egy-egy takaró elkészítése, illetve kiállításairól is szót ejtett.
A foltvarrás története messzire nyúlik vissza, vélhetően egyidős a szövéssel. Ősi eredetét tárgyi bizonyítékok is alátámasztják, ilyen technikával készült takarókra bukkantak ötezer éves sírokban, például Egyiptomban és Kínában. Európában a 11-13. században váltak népszerűvé a foltvarrásos takarók, s ezek készítésének hagyományát a telepesek az Újvilágba is magukkal vitték. A patchwork az 1929-1933 közötti nagy gazdasági világválság idején új erőre kapott, szükségből.
A technika lényege, hogy elhasznált ruhák vagy ágyneműk még használható részeiből foltokat vágnak, amelyeket úgy varrnak össze, hogy szép mintákat képezzenek. Mára, mondhatni, művészeti ággá vált.
Ennek hódol Haltenberger Timcsák Sarolt, aki megalakulása, 2005 óta tagja a kassai patchwork klubnak. Mint elmondta, fiatal korában textiltervezést vagy divattervezést akart tanulni, de másként alakult a sorsa. Később családi kapcsolatok révén került a patchwork klubba, s úgy érzi, megtalálta a helyet, ahová tartozik. „Boldogan járok oda. Mindenkinek azt mondom, ha lehangolt, szomorú, nem tudja, mit kezdjen magával – mert sok ilyen van, például, akik nyugdíjas korba kerülnek –, menjen patchwork-öt varrni, boldog lesz, mert ez tényleg boldogítja az embert” – fogalmazott.
Hozzátette, a klub jól felszerelt, számos olyan eszköz – speciális vágólap és vonalzó, körkés, ollóélesítő, vasaló és vasalódeszka, szabásmintákat tartalmazó könyvek és folyóiratok, illetve a minták sokszorosítására használt fénymásoló – várja a klubtagokat, amely szükséges vagy megkönnyíti az egyébként rendkívül időigényes munkát. Egy takaró elkészítéséhez szükséges időt egy gyermek kihordásához hasonlította, mint mondta, jellemzően legalább 9 hónap kell egy mű elkészítéséhez. Ugyanakkor bizonyos, bonyolultabb darabok esetében mindez tovább is tarthat. A folyamat az anyagok összegyűjtésével veszi kezdetét.
„Ha meglátok egy szép mintát, szép mintás anyagot, az még nem jelenti azt, hogy rögtön fel tudom használni. A színhez, a struktúrához, a minta nagyságához kell találni olyan anyagot, ami passzol hozzá. Néha két évig tart, amíg össze tudok szedni 5-6 különböző mintájú anyagot, amiből aztán elkezdek gondolkodni, milyen legyen a minta” – magyarázta. Hozzátette, vigyázni kell, hogy az anyagok egyforma minőségűek, egyforma vastagságúak legyenek. Ezeket aztán kimossa, kivasalja, majd felvágja, ami elmondása szerint precíz, időigényes munka, nagyon kell vigyázni, hogy ne mozduljon el a vonalzó, pontosak legyenek az egyes darabok. Ezután következik maga a varrás.
„Csak a felső rész megvarrása több mint egy hónapig tart, aztán még jön az átvarrás, ugyanis a takarót rétegezni kell. Van egy alsó anyag, aminél rendszerint mellékes, milyen a minta, aztán jön a vatelin, majd a díszes felső rész. Ezeket úgy kell összedolgozni, hogy szépen, simán, gyűrődés nélkül legyenek egymás fölött. Aztán jön a fércelés, összeerősítem az egészet, majd keretre feszítem, és jön a varrás, keresztül az egészen. Minél kisebbek az öltések, annál szebb. Minél érdekesebb vonalon viszem az öltéseket, annál jobban díszítenek. Ez egyrészt össze is tartja a három réteget, de díszít is. Például egy minta nélküli anyagon egy szépen megtervezett varrás maga is minta” – hangsúlyozta Haltenberger Timcsák Sarolt hozzátéve, sokan varrógéppel dolgoznak, ő rendszerint kézzel készíti a takarókat.
Az aprólékos munkával készült, színes alkotásait már több kiállításon is megcsodálhatta a közönség. Először a patchwork klub által szervezett tárlatokon mutatta be munkáit, de ott alkalmanként csak egy-egy takarót állítottak ki a klubtagok. Első önálló tárlata a kassai Rovás alkotócsoportnak köszönhetően jött létre két évvel ezelőtt.
Mint elmondta, húga jóvoltából került kapcsolatba a Rovással. „Idővel részt vettem rengeteg programjukon, sűrűn jártam oda. Aztán megszólítottak, hogy szívesen kiállítanák az én dolgaimat. A kiállítás sikeres volt, rengetegen látták” – jegyezte meg.
Legutóbbi, Öltött ötletek címet viselő tárlata Rimaszombatban nyílt meg, s ennek is érdekes története van. „A húgom, aki a losonci Szabó Gyula Emlékház megálmodója és megteremtője, vezetője, Szabó Gyuláné Haltenbeger Kinga nyolc takarómat kiakasztotta az emlékház egyik szobájában. Mások mellett meghívta Balázs István rimaszombati festőművészt és feleségét, az ottani városi galériának az igazgatónőjét, Garlaty Gabriellát, aki a takarókat meglátva elhatározta, azokat Rimaszombatban is kiállítaná. Egy évvel később megnyílt a tárlat, de nem a galériában, hanem a városi művelődési központban” – fejtette ki Haltenberger Timcsák Sarolt. A 2018. Július 26-tól augusztus végéig látogatható kiállításon 22 alkotását lehetett megtekinteni.
A jövőbeli tervei kapcsán az alkotó elmondta, felvetődött egy budapesti kiállítás lehetősége is, de ezzel kapcsolatban egyelőre nem adhat részletesebb tájékoztatást, mindez nagyon kezdeti stádiumban van. Emellett tovább folytatja a patchwork alkotások készítését, jelenleg három takarót varr párhuzamosan, a szokásos aprólékos odafigyeléssel. „Maximalista vagyok, vallom, ha már csinálok valamit, akkor azt érdemes szépen és jól” – fogalmazott.
