Fogtechnikusból vált Kelet-Szlovákia legjelentősebb szobrászává
Ha élne, április 16-én ünnepelte volta 115. születésnapját Kassa egyik büszkesége, Löffler Béla. A szlovákiai magyarság egyik legjelentősebb képzőművésze életének 84 esztendeje alatt sok mindent megélt: megjárt egy orosz fogolytábort, majd megtapasztalhatta, hogy elismert művészként kezelik, találkozhatott Picassoval, ugyanakkor olyanok is akadtak, akik lenézték őt, amiért nem volt tanult szobrász. Akik viszont személyesen ismerhették, azok valamennyien szerették, mert egy jó embert ismerhettek meg általa.
Életét és alkotásait Kassán egy múzeum őrzi,
ahol művei mellett az általa összegyűjtött alkotások egész sora is megtalálható. Kültéri szobrai a régió több településén megtekinthetőek, pl. Stószon, Eperjesen, Iglón, több művet is alkotott az elesett katonák tiszteletére, ezek közül Dobsinán, Rozsnyón, Gelnyicán is láthatunk belőlük egyet-egyet.
Az egykori lakóházában kialakított múzeumban képzőművészek portréi is láthatóak, hiszen Béla bácsi gyűjtötte ezeket. Közöttük van Filep Istváné, a Bodrogközből származó és ma Kassán élő művészé is, aki fiatalon sok időt töltött a mesternél. Azok közé tartozhatott, aki Löffler műhelyében is alkothatott, illetve értékes beszélgetéseket folytathatott az idős mesterrel. Gyakran megfordultak nála mások is, mint pl. Ľudovít Feld, Roskoványi István, Fero Bačo, Ondro Priatka, Miro Bonk, időnként Szigeti László stb.
Löffler Béla tősgyökeres kassaiként 20 évesen szánta rá magát a pályamódosításra. Képzőművészeti tapasztalatot Bécsben, Budapesten, Prágában, Londonban, Olaszországban és Párizsban szerzett, ahol többször is alkalma volt találkozni a ma már világhírű mesterként számontartott Pablo Picassoval. A magyar művészek közül Medgyessy Ferenc és Vilt Tibor volt rá jelentős hatással.
Első kiállítására Kassán 1937-ben került sor, egy évvel később megnyerte a II. Rákóczi Ferenc emléktáblájának elkészítésére kiírt versenyt.
1945-ben két évre orosz fogolytáborba került, ám az alkotást ott sem hagyta abba. /A rendelkezésre álló források alapján elmondható, hogy egy másik Löffler nevezetű polgár helyett, tévedésből került a fogolytáborba./ Az 50-es és a 60-as években tudását tanulmányi utak keretén belül Magyarországon, Lengyelországban, Görögországban, a balti államokban, az USA-ban, Kanadában és a Szovjetúnióban gazdagította.
A művész számos díjat elnyert, kitüntette szülővárosa, a Csehszlovák Állam, sőt nemzetközi elismerésekben is részesült,
1978-ban Érdemes művész címet kapott.
Művészi szempontból munkáiban az ábrázolt témák, különösen az emberi alakok minimalizálása, a részletek elfojtása és a tiszta vonalak stilizálása játszik fontos szerepet. Alkotásait egy sajátos művészi nyelv jellemzi, amely a realista ábrázolásból indul ki, átpoetizálva az adott témát.
A szakértők szerint szobraiból érződik ugyan, hogy nem tanult művész alkotta őket, ugyanakkor művészi értékük tagadhatatlan.
Löffler 1988-ban második feleségével, Schönherz Klárával elköltözött az Erzsébet utcába, ám két évvel később a mester meghalt.
Felesége a teljes hagyatékot Kassa városának ajándékozta. Ez mintegy 2000 kiállítási tárgyat jelent.
A gyűjtemény így egykori otthonukban együttmaradt.
A Löffler Múzeum 1993-ban nyílt meg a nagyközönség előtt.
Az emeleten Löffler bronzból, fából, elefántcsontból készült szobrai láthatók, valamennyi figurákat ábrázol. Külön figyelmet érdemel képzőművészeti, régészeti és népművészeti alkotásokkal teli könyvtára. Különleges --a már említett-- 50 darabból álló művészportré-sorozata is. Ahogy Filep István elmondta: nemcsak helyet adott a kezdő alkotóknak, valamennyiüktől egy-egy önarcképet is megvásárolt. A fiatal képzőművészeket mindig felkarolta, közülük Ľudovít Feld néhány évet Béla bácsiéknál is lakott.
Bár az a hangulat, amely egykor belengte a művész házát, már nem hozható vissza, de a művészeti témájú beszélgetések, a fiatal művészet népszerűsítése most is a múzeum feladatai között szerepel. Tartanak itt könyvbemutatókat, koncerteket, találkozókat.
