Finnugor világkongresszus Siófokon
A Finnugor Népek Világkongresszusa elsősorban az oroszországi finnugorok szempontjából fontos, hiszen az ő helyzetük a legnehezebb - jelentette ki Ulla-Maija Forsberg, a Helsinki Egyetem első rektorhelyettese, a finnugor nyelvi tanulmányok professzora a finn fővárosban magyar újságíróknak nyilatkozva.
A mostanihoz hasonló kongresszusok szerinte arra is alkalmasak, hogy a finnugor népek ügyeit politikai szinten is szóba hozzák, vitázzanak róluk. Fontos, hogy az a politikai szint, amelyen az érintett országok képviseltetik magukat, magas legyen. Hagyomány szerint észt, finn és magyar részről az elnökök is rész vesznek a tanácskozásokon. Viszont a finnugor nyelvészet soha nem volt központi témája a találkozóknak - tette hozzá a rektorhelyettes.
Janne Saarikivi, az egyetem finnugor nyelvi tanszékének tanára ehhez hozzáteszi: éppen az Oroszországon kívüli többi ország, tehát Észtország, Finnország, Magyarország vezetőin múlik, mekkora jelentőségük lesz ezeknek a konferenciáknak. A kérdés az, hogy ezen országok vezetői megragadják-e az alkalmat, és felvetnek-e aktuális kérdéseket. A népek sorsa szempontjából e rendezvényeken kínálkozik lehetőség hatni az orosz központi és regionális vezetőkre, mert számukra Oroszország nemzetközi megítélése fontos - mondta a professzor.
Mindazonáltal az Oroszország is magas szinten képviselteti magát, hiszen például a négy évvel ezelőtti hanti-manszijszki kongresszuson megjelent Dmitrij Medvegyev akkori elnök, és a mostanira is utazik magas rangú tisztségviselő. Ezenkívül ezek a kongresszusok nemcsak Oroszországra, hanem például Finnországra is nyomást gyakorolnak, mert a kisebbségek problémái láthatóbbakká válnak, és ez kikényszeríti, hogy új megoldásokat találjanak a kisebbségvédelem gondjaira - mondta Saarikivi.
Oroszországban, ahol nagyon sok kisebbség van - nem csak a finnugorok -, és a kisebbségiek összlétszáma mintegy 28 millió, a kisebbségvédelem helyzete nagyon összetett. Bizonyos vonatkozásokban a szabványok sokkal szigorúbbak, mint egyes nyugati országokban.
Vannak olyan kisebbségek, amelyek működő autonóm régióban élnek - például Tatárföldön vagy Baskíriában -, ahol van anyanyelvi oktatás az általános iskolától az egyetemig. Másfelől Oroszországban a hatalom tekintélyelvű - folytatta Janne Saarikivi -, és a kisebbségi vezetők nem tudnak megváltoztatni bizonyos dolgokat, sokkal többet tehetnek a regionális vezetők.
A különböző oroszországi kisebbségek helyzete között nagy különbség van. Mariföldön diszkriminálják a kisebbségi aktivistákat, sőt néhány éve hoztak velük szemben meglehetősen erőszakos intézkedéseket, viszont a nyelvük nagyon is élő, minden generáció beszéli, távol áll attól, hogy kihaljon. "A Komi Köztársaságban viszont a helyi közigazgatási vezetők szemmel láthatóan támogatnak mindent, ami komi, de ez inkább eszköz nekik arra, hogy megőrizzék hatalmi pozíciójukat, és minél több anyagi támogatást szerezzenek a központi hatalomtól. Karéliában ugyanakkor a kisebbségnek gyakorlatilag semmi beleszólása nincs sorsa alakításába. És vannak olyan finnugor népek Oroszországban, amelyek nyelve kihalásra van ítélve" - mondta a Helsinki Egyetem finnugor nyelvi tanszékének tanára.
Összességében azt emelte ki, hogy az oroszországi kisebbségvédelmi normák színvonala nem túlságosan jó, miután a civilszervezetek, a sajtó nem működhet szabadon, nemzetiségi pártok nem alakíthatók, viszont nem igaz az, hogy Moszkva rettenetesen elnyomná a kisebbségeket.
A négy évvel ezelőtti konferencián az észt elnök konfliktust gerjesztett beszédével, mert abban felszólította az oroszországi finnugor népeket, hogy gondolkodjanak el önrendelkezésükön. Ezzel kapcsolatban a professzor azt mondta: az utóbbi négy évben Észtországban nem nagyon változott a belpolitikai helyzet, viszont Oroszországban annál inkább, mert Vlagyimir Putyin orosz elnök és a kormányzó párt helyzete sokkal instabilabb lett. "Nem hiszem, hogy ezen a konferencián lesz bármilyen újabb konfrontáció, de általánosságban igaz, hogy az orosz vezetőség egyre érzékenyebbé válik minden olyan témában, amelyben valamely külföldi hatalom bele akar szólni az orosz belpolitikába, még ha az a kisebbségek ügye is".
Janne Saarikivi szerint ezen a kongresszuson messze a legfontosabb ügy lesz, hogy a jelen körülmények között megoldást kell találni az oktatásban a nyelvek fennmaradására. Kézenfekvőnek nevezte a kétnyelvű oktatást mint megoldást, amelynek több változata lehet és van a világon. A finnországi kétnyelvű oktatási rendszerben finn és svéd viszonylatban kiépült az anyanyelvi iskolák teljes, párhuzamos vertikuma. Nincs vegyes, két tanítási nyelvű iskola, éppen a svéd nyelv védelmében. Egyetemből viszont van egy két tanítási nyelvű, éppen a Helsinki Egyetem. A számi nyelv és a finn viszonylatában is létezik a párhuzamos kétnyelvű rendszer.
Az oroszországi finnugor népeknél nincs egyetlen olyan iskola, amelyben az adott nép anyanyelvén folyna a tanítás, az oktatás nyelve az orosz. Van sok iskola, amelyben tanítják az anyanyelvüket, de hetente csak néhány órában - mondta Saarikivi professzor. Ez azt jelenti, hogy ott az oktatás az eloroszosítás eszköze, még ha nem is szándékos eszköze. Azonban ez nem kizárólag orosz probléma, a kisebbségvédelem hasonló gondokkal küzd szerte a világon, például az Egyesült Államokban, Kínában, Indiában vagy Ausztráliában.
A fő probléma mindig az, hogy ha valaki jobb színvonalon akar tanulni, akkor választania kell az oktatási nyelvek között, és arra kényszerül, hogy az anyaországi többség nyelvét válassza. Ez a kisebbségi nyelvek nagyon gyors degradálódásához vezet, emiatt van szükség valamilyen kétnyelvű oktatási rendszerre - szögezte le végül Janne Saarikivi
