Fiatal tehetség első kiállítása Királyhelmecen
Akik ismerik a vázlatrajzaival felhagyó, ceruzáját nyugdíjazó neves magyar – és nemzetközi karriert befutott divattervező, Náray Tamás kortárs festői munkásságát is, Kiss János képeibe révedve észrevehetik inspiráló hatását.
A 25 éves tehetség a napokban azért utazott haza szülőföldjére, mert a királyhelmeci Regionális Mailáth József Múzeumi Tárlat falain belül rendezték meg első, Ethos című kiállítását.
Arisztotelész szótárában az ethos szó jelentése hiteles. Az alkotó úgy véli, az, amit a képei által magából megmutat, az az ő etosza, előre mutat festményeiben, még mielőtt megszólalna vagy személyét megismernék.
A középiskolás éveit szüleivel és két testvérével még Nagykövesden töltötte, öt éve azonban informatikusként Németországban dolgozik. Az alkotás és a maradandó esztétikai élmény létrehozásának vágya már kiskorában megmutatkozott nála. Az általános iskolai, heti egyszeri rajzórákat nem igazán szerette, számára azok mindig unalmasnak bizonyultak. Az ő fantáziája mindig egy más világban járt. Sátoraljaújhelyi középiskolásként grafitrajzokat készített, amelyek sajnos időközben a költözködések áldozatai lettek.
Németországi éveinek kezdetén munkája mellett a számítógépes grafika kielégítette alkotási vágyát. Ez idő alatt nem érzett különösebb késztetést a rajz vagy a festészet iránt. Pár év eltelte után viszont mégis többre vágyott.
Elhatározta, hogy ecset után nyúl. A festészetben vélte megtalálni a „valami nagyot alkotni” lehetőségének beteljesülését.
Első akril festménye 2019-ben született. Elégedett volt vele, így nem csoda, hogy rövid időn belül a színek, a formák harmóniája további akril képek megalkotására ösztönözte. Egy alkalommal sikerült kicsit kevésbé valósághűen vászonra vinnie a látottakat, aminek köszönhetően rátalált az absztrakció világára. Ahogy a kiállítás megnyitóján maga is mesélt alkotói korszakairól, mérföldkőként említette Náray Tamás egyedi stílusának felfedezését. A kortárs absztrakció nemzetközileg jegyzett képviselőjének munkássága bevallottan nagy hatással volt rá.
János egy ideje az ecsetet festőkésre, az akril festéket olajra cserélte. Úgy érzi, a saját belső hangjának megjelenítésére ez a technika a legalkalmasabb, ebben találta meg igazi önmagát. Egy képen belül szívesen ötvözi az ecsetfestést a festőkés adta lehetőségekkel is.
A kiállítás megnyitóját követően a nagyon szimpatikus, alázatos fiatal művész az érdeklődők kérdéseit türelmesen megválaszolta. Olyasmit kérdeztem tőle, amit mások kifelejtettek.
Elárulod, hogyan dolgozol?
Az irány meghatározása nálam az absztrakt festészeten belül a minél nagyobb képekben rejlik. Kezdetben kis méretekben gondolkodtam, de az 50 x 50 cm-es darabok hamar kinőtték magukat a 120 x 120 cm-es méretre.
Mostanában túl kevésnek tűnik a hely a vásznon, mindig nagyobb felületen képződnek le a gondolataim, érzéseim. Kell a nagyobb vászon. Éppen ezért nincsenek is bekeretezve, legyenek határtalanok.
Ami az időbeli beosztást illeti, munka után pár órát szoktam festeni. Képeim több rétegűek, fokozatos, többszöri száradási idővel, ezért ez megoldható. Minden festményemen van valamilyen formában egy kis arany. Valamikor már a kompozíció elején megtervezem, hogy hova, melyik részébe kerüljön. Az is megesik, hogy csak a végén, utólagosan nézve az összképet érzem úgy, hogy valahova még kívánkozik belőle egy kicsi. A koncepciót illetően kollekciókban gondolkodom - történések, pillanatok, az éppen bennem kavargó gondolatok, érzések úgymond sorozatba rendezve. Ritkábban, de megesik, hogy egy-egy szólókép is kikerül a kezem alól.
Próbáltad már a Náray Tamás által használt 24 vagy 14 karátos arany fóliát is?
A festményeimen eddig csak arany színű pasztát használtam. A fóliákkal eleve nagyon nehéz dolgozni, roppant türelmet és figyelmet igényelnek. Tapadásukat elősegítő alapozó kell, mielőtt felviszem őket, tudni kell belőle visszaszedni. Egyelőre nem merem megvenni és alkalmazni. Egyszer próbáltam egy aranyfólia-szerű papírral dolgozni, persze más hatást elérve. Idővel mindenképp fogom majd használni alkotásaimban a valódi aranypigmentes csillogó fóliákat.
Ha már akkora hatással voltak rád Náray Tamás neten felfedezett képei, ellátogattál Barcelona közeli galériájába is, hogy közelről megszemlélhesd azokat?
Igen, természetesen elmentem. Mondanom sem kell, mekkora élmény volt.
Véleményezte is a képeidet?
Kíváncsi voltam arra, milyennek látja őket. Csináltam nyomatokat róluk és egy levél kíséretében elküldtem őket neki. Két hét múlva válaszolt, nagyon tetszettek neki a képeim és csak biztatni tudott a festésre.
Látta a képeimben, hogy még nem felszabadultak. Szeretné majd megérni, hogy ennek is eljön az ideje. Arra kért, adjak majd hírt magamról, kiállításaim kapcsán is.
Mik a terveid a közeljövőre?
A jövő év folyamán remélhetőleg sikerül megszervezni az első budapesti kiállításom. Erre az izlandi élményeimből, tájképekből, az ottani világból, színekből, gejzírekből egy 20-25 képből álló nagy kollekciót tervezek. A neve még alakul, de tudom, hogy a szín lesz az összekötő vezérfonal. Minden darab nagyméretű lesz, de kötetlenül, nem úgy,mint a jelenleg kiállított kollekcióm esetében, ahol tudtam,hogy azonos méretűre akarom minden darabját. Tervbe vettem még egy másik, 25-30 db-ból álló, madarakat ábrázoló sorozatot is, azok ellenben mind 20 x 20 cm-es vásznak lesznek.
János még sokat mesélt az érdeklődőknek, nagyon közvetlen, kedves egyéniség. Többeket érdekelt első, 2019-ben készült festménye is, ami szintén a tárlat része. A megjelentek között volt olyan is, aki már előre kinézett magának egy alkotást, amit a november végéig látogatható kiállítás után meg is vásárol majd.
