Felvidéki alkotók a Bartók 1 Galériában
A Magyar Alkotó Művészek Szlovákiai Egyesülete immár több mint három évtizede aktívan formálja a felvidéki kulturális életet. Az egyesület több mint hatvan tagot számlál, akik Komáromtól Kassáig képviselik a szervezetet – köztük képzőművészek, építészek, szobrászok és művészettörténészek. Fő céljuk, hogy tagjaik rendszeresen bemutatkozhassanak csoportos kiállításokon, valamint aktívan részt vegyenek a térség művészeti eseményeiben.
Hangzott el a rövid felvezető Kovács Csonga Anikótól, a MAMSzE jelenlegi elnökétől, a Bartók 1 Galériábanmegrendezett csoportos kiállítás megnyitóján. A budapesti kiállítóhelyszín az egyesület 25 művészének tudott bemutatkozási lehetőséget biztosítani, a tárlat így egy szűk keresztmetszetét adja az egyesület sokszínű tagságának és tevékenységi körének. A kiállítást Szepes Hédi művészettörténész nyitotta meg, aki szakmailag méltatta a bemutatott művek sokféleségét és a mögöttük álló művészi elhivatottságot.
A mostani tárlat tematikája és szellemisége szorosan kapcsolódik a tavalyi évben bemutatott MERITUM c. kiállítássorozathoz, amely szintén a Magyar Alkotó Művészek Szlovákiai Egyesületének alkotóit állította középpontba. A MERITUM két helyszínen valósult meg: Budapesten, a Corvin Művelődési Házban, valamint Dunaszerdahelyen, a Csallóközi Múzeumban.
A jelenlegi kiállítás – akárcsak a MERITUM – nemcsak az egyéni alkotói világokat, hanem az egyesület közösségi erejét és művészi sokszínűségét is tükrözi.
Szepes Hédi a mostani Egy tér több nézőpont c. kiállítás megnyitóján úgy fogalmazott: „A "helyi"-azaz felvidéki ízek nem valamely ideológia mentén, hanem spontánul, szinte észrevétlenül kerülnek a formák, színek, vonalak közé.” A művészettörténész megfogalmazása szerint a kiállító művészek élő „klasszikusok”, köztük festők, szobrászok, grafikusok, akik a kortárs stílusok sokszínű kavalkádjában szabadon élnek valamennyi kifejezésmóddal. „A tárlaton jól megférnek egymás mellett a különféle stílusban megvalósult művek: az expresszív gesztusokból formált szenvedélyes képek (Dolán György, Bugyács Sándor), a csendesebb, lírai elmélyülések, ahol is tetten érhető egyfajta hangulati, érzelmi megindultság (Csémy Szőke Éva, Schniererová Miriama, Füzik Szilvia, Czafrangó Szilvia, Varga György), a szinte mágikus, szürreális tartalommal bíró archaizáló képek, melyek a motívumok belső kohézióját emelik ki (Méry Beáta, Nagy Judit). Néhol a konstruktív felfogás összefonódik az organikus, expresszív szemlélettel, akár a szürrealista vagy tasiszta megoldásokkal (Godány Sándor).” -összegezte szakmai gondolatait a művészettörténész a kiállított művek kapcsán.
A kiállítók között szerepelt még Petrla Ferenc Señor, akinek a munkájában a természetes látványformák harmonikusan kapcsolódnak valamilyen belső szerkezeti logikához. Feltűntek M. Kiss Márta portréi és Mayer Éva alkotása is, ez utóbbira egy erős személyes szimbolika megjelenítése jellemző.
A plasztikai művek sorát Éliás Ádám expresszív lendületű Táncoló c. kisplasztikája, Mag Gyula Tűzmadár c. munkája, valamint Majoros Áron Zsolt konstruktív-geometrikus kompozíciója gazdagította.
A kiállításban több műben megjelent a szellemes irónia, az elgondolkodtató humor és a finom gúny – ilyen hangvételt képvisel például Szkukálek Lajos festménye, valamint Kopócs Tibor, Kovács Csonga Anikó és Szunyogh Júlia grafikái. Takács János meseillusztrációi a gyermeki élet képi világát idézik meg – képeiben az elbeszélés vágya, a fantázia és a megfigyelés játékos együttműködése jelenik meg. Pukkai Judit grafikai vázlatai, melyeket ékszereihez készített, önálló művekként is értelmezhetők. Végh Éva festményének izgalmas kompozícióját és Simon Anikó üvegfestményeit a lágy kontúrok és az érzéki formaalakítás jellemzi. Szamaránszky Emőke Fények c. munkája pedig a közvetlen látvány és a festői értelmezés finom egyensúlyát teremti meg.
Az alkotók nem kívülállóként szemlélnek, hanem részei annak a világnak, amelyről mesélnek az alkotásaikban. Munkáikban ott a szakmai igényesség, a kifejezés fegyelme és a szándék, hogy nyomot hagyjanak nemcsak a vásznon, hanem a befogadóban is.
A sokféle megközelítés és stílus ellenére a tárlat egységes, élő egészet alkot. Tükrözi azt a közösséget, amely mögötte áll – egy alkotókat összefogó, értékorientált szervezetet, amely nemcsak kiállításokat szervez, hanem hidakat is épít művészei és a közönség között. A kiállítás 2025. június 17-ig tekinthető meg Budapesten, a Bartók 1 Galériában mindennap 12-18 óra között.
