Fehérek és feketék szakrális ragyogásban

A templom a jezsuita rend feloszlatása miatt már felszentelését sem érhette meg, s évszázadokon át „kallódó épület” volt, teljesen lepusztult. Régészeti feltárása 2009-ben kezdődött meg, a monostorral együtt. Ekkor döntött úgy a város vezetősége, hogy a leromlott állagú épületet felújíttatja, hogy több funkciójú, kulturális központként, főként kiállító- és hangversenyteremként szolgáljon majd a továbbiakban.   

Fehér László tárlatát Brányi Mária veszprémi alpolgármester ajánlotta az egybegyűltek figyelmébe. Elmondta, hogy az alkotó a 1980-as évektől folyamatosan résztvevője a hazai és nemzetközi rangos kiállításoknak, művei megtalálhatók a Nemzeti Galéria mellett a legjelentősebb hazai és nemzetközi kortárs kiállítóhelyeken is.

A kiállított művek a művész ’70-es években festett ún. fotórealista képeiből adnak válogatást, s egy magángyűjteményből kerültek a falakra. A templom szakrális terében újfajta értelmezést nyernek, transzcendens fényt kapnak a fehér és fekete dominanciájú alkotások. Sors, emlékezés, álom, sejtelem, szorongás, abszurditás – első látásra ezek az asszociációk villannak fel a szemlélőben. Fehér László átlátszó figurái – lánykák és kisfiúk, fürdőzők és távolba merengő öregek mintha azt sugallnák, minden forgandó, mint az élet. A Memento mori lelkületét árasztják – készülj a halálra, hiszen a földi élet csak ideiglenes állomása a létezésnek.

A kiállítás augusztus 13-ig látható a jezsuita templomban. A rendezvény nyitánya annak a hangversenysorozatnak, amelyet a VeszprémFest keretében, Liszt Ferenc emlékére szerveznek a szakrális épület falai között.