Február végéig látható az eNRA kiállítása a Limes Galériában

hirek.sk 2013. december 14., 18:16
RÉVKOMÁROM. Február végéig látható a révkomáromi Limes Galériában a Nemzetközi Rovás Alkotóközösség Arcok az Arctalanságban című kiállítása, amely péntektől várja a látogatókat.

A Nemzetközi Rovás Alkotóközösség (eNRA) Limes Galériában megnyílt kiállításának fővédnöke a Kassai Magyar Főkonzulátus. A megnyitón a tervek szerint Balogh Csaba, Magyarország szlovákiai nagykövete is beszédet mondott volna, de egyéb elfoglaltságai miatt nem tudott megjelenni a nagy érdeklődésnek örvendő eseményen.

A tárlatot Kovács Ágnes, a kiállítás kurátora, Farkas Veronika, a galéria igazgatója és Szabó Gábor, a Rovás tagja nyitotta meg. Az Arcok az Arctalanságban összesen 26 képzőművész, köztük 14 festő, 5 szobrász, 4 fotós, 2 grafikus és 1 számítógépes grafikus munkáit mutatja be. A felvidéki, magyarországi, erdélyi és délvidéki alkotók közül többen személyesen is megjelentek az ünnepi megnyitón, amely után az örökzöld dalokat játszó Golddies zenekar közreműködésével Rovás-vigadalom zajlott az Európa Udvar Német Házában.

Szabó Ottó festő- és grafikusművész portálunknak elmondta: a Rovást a pozsonyi Szlovák Képzőművészeti Egyetem magyar hallgatói hozták létre 1994-ben. A kassai székhelyű alkotóközösség tehát jövőre ünnepli megalakulásunk 20. évfordulóját. „Az elnevezés is arra utal, hogy elég szókimondó magyar diákok voltunk, és felróttuk mindenkinek azt, ha szellemi értéket lopott. Sajnos, elég gyakori jelenség a képzőművészeti tárlatokon az, hogy nem feltétlenül a saját tollaival ékeskedik egy-egy művész. A Rovás tagjait a szabad művészet és a független kreativitás ideája vezérli, s elhatárolódunk a divatos képzőművészetek abszolutizmusától. A fővárosi diákegylet céljául tűzte ki: a vidékről Pozsonyba érkező magyar diákoknak egy fogadó szervezetet biztosít, hogy ne legyenek annyira elanyátlanodva, mint amennyire mi voltunk, amikor odakerültünk“ – magyarázta. „Folyamatosan más területen tevékenykedni akaró fiatal értelmiségiek is közénk kerültek. Két évtized alatt érdekesen alakult a tagságunk összetétele, vannak köztünk erdélyiek, délvidékiek, magyarországiak és nem utolsó sorban felvidékiek. Az 51 tagból 33 képzőművész, a többiek pedig velünk szellemi közösséget vállaló, ám más területen tevékenykedő értelmiségiek“ – fűzte hozzá.

A Rovás polgári társulás képzőművészeti szekciójának nem kell az utánpótlás hiányától tartania, hisz a Rovás-név már a pályakezdő képzőművészek körében is vonzónak számít. „Az is lényeges, hogy például a Sepsiszentgyörgyben élő barátaink úgy jöhetnek Kassára, mintha hazajönnének, hiszen barátoknál ingyen szállhatnak meg, és a műtermeinkben akár alkothatnak is. Kassán pályázat útján elnyertük Löffler Béla szülői házát, ahol létrehoztuk a Rovás Akadémiát, amely valójában szabad művészek független egyesületét jelenti. Ott négy teremből kialakítottunk egy szuper kis galériát és egy artcafét, ahol előadásokat lehet tartani” – ecsetelte Szabó Ottó.

„Ez a február végéig megtekinthető komáromi kiállítás valamiféle erődemonstráció akar lenni: megmutatni magunkat, hogy az itt kiállító 26 művész nem csak elvégezte az akadémiát, hanem valóban nívós alkotásokat hoz létre. Az ihletettség és az elhivatottság mellett mindnyájan a magas szakmai tudást preferáljuk. Tagjaink azonban nem csak csoportos kiállításokon mutatkozhatnak be, hanem a kassai galériánkban önálló tárlatokon is. Tehetséggondozással is foglalkozunk a Rovás Akadémián. A hozzánk tartozó művészeknek a műtermeink használatáért nem kell bérletet, illetve rezsiköltséget fizetniük, viszont elvárjuk tőlük azt, hogy rendszeresen foglalkozzanak tehetséges diákokkal. Mestertáborainkba a meghívott képzőművészek elhozhatják a tehetséges diákjaikat is, akikkel közösen alkotnak. A diákok elért eredményeik alapján kérhetik felvételüket a csoportba, velük tehát tovább bővül és szellemileg frissül az alkotóközösség. Rendszeresen szervezzük a Rovás Szabadművészeti Esti Iskolát és az Alkotóművészeti Szimpóziumot is” – mondta Szabó Ottó hozzáfűzve: további információk a társulás honlapján érhetők el.

A Rovás polgári társulás elnöke úgy látja, az emberek határozottan igénylik a képzőművészetet a mai, sokak által értéksorvasztónak nevezett, elanyagiasodott világban. „Tudnak rólunk, és folyamatosan keresnek is bennünket az érdeklődők. Művészet-logisztikával is foglalkozunk. Ez azt jelenti, hogy ha tudomást szerzünk egy épülő objektumról vagy más olyan helyről, például szállókról vagy középületekről, ahol képeket igényelnének, akkor a kapcsolataink segítségével megpróbálunk élni a műeladás lehetőségével. Örvendetes, hogy időnként mecénásaink is akadnak. Tehát nem panaszkodni kell a lehetőségek állítólagos hiánya miatt, hanem folyamatosan dolgozni kell“ – hangsúlyozta.

Katona György festőművész 1989 novemberében költözött át Erdélyből Magyarországra, jelenleg pedig Pápán él. A kiszámíthatatlan művészlét során fontosnak tartja az eNRA-beli együvé tartozást. Úgy véli, manapság a képzőművészek csak az alkotómunkából nem tudják biztosítani megélhetésüket, ezért másféle lehetőségekkel is élniük kell. „A Rovás számomra elsősorban szellemi közösségvállalást és egy csomó barátot jelent, akikkel évente Magyarországon, Erdélyben és Felvidéken egy-egy közös alkotótáborban vehetek részt. Mivel a pápai művészeti alapiskolában és gimnáziumban is tanítok, inkább csak nyáron vagyok mobilis. Sajnos, a tanév során a festésre sem tudok annyi időt fordítani, mint amennyit szeretnék” – mondta portálunknak.

„Nemcsak a Rovással együtt állítom ki a műveimet, hanem időnként egyéni kiállítási lehetőségeim is adódnak. Ennek a révkomáromi kiállításnak örülök, mert nagyon szép, hangulatos hely ez a templom-galéria. Már régebben is jártam itt, amikor a Veszprémi Művész Céh kiállítását rendezték meg a Limes Galériában. Akiknek tetszenek a műveim, azok odahaza találnak meg, mert nagy galéria-hálózatok közreműködésével nem szoktam árusítani a festményeimet. Ahelyett inkább az ismerőseim és a képeim vásárlói viszik tovább saját ismerőseikhez az alkotásaim hírét. Némely kiállításokon vevők is akadnak a képeimre. Ez is éppen olyan kiszámíthatatlan, mint az egész művészlétünk“ – magyarázta Katona György.

A Rimaszombati (Rimavská Sobota) járáshoz tartozó Sajószentkirályról (Krá¾) származó, jelenleg Budapesten élő Kolmont Enikő 2011-ben festőművész szakon végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem. A Rovás ifjabb nemzedékének képviselőjeként segít az eNRA magyarországi kapcsolatainak bővítésében. „A Rovás lehetőséget ad arra, hogy fiatal képzőművészként csoportban is be tudjak mutatkozni, mert úgy sokkal könnyebb érvényesülni, mint egyénileg. Eközben megismerjük a kortárs művésztársainkat, barátságok szövődnek, ami szintén nagyon fontos. Először az interneten szereztem tudomást az eNRA létéről, és az egyik évfolyamtársam, Fülöp Edina is a figyelmembe ajánlotta az alkotóközösség munkálkodását, a művésztelepein folyó tevékenységet. Mindenképpen szerettem volna csatlakozni egy olyan csoporthoz, amelyben szellemi közösségre találhatok” – mondta Kolmont Enikő a Hírek.sk-nak.

„Azért is a Rováshoz vonzódtam, mivel én is a Felvidékről származom, akárcsak Szabó Ottóék. Fontosak számomra az olyan élmények, mint például az októberi rozsnyói (Rožòava) közös kiállításunk, amely szintén nagyon jól sikerült. Mivel a Limesben nagyobb a tér, itt sokkal több alkotás elfér, és sajátos hangulattal is rendelkezik ez az egykori katonatemplom. Örülök, hogy itt is kiállíthattam a műveimet. A Rováson belül pedig elvállaltam, hogy segítek kapcsolatot kiépíteni egy magyarországi, fiatal grafikusokból álló csoporttal. A két csoportosulásnak már volt is egy közös kiállítása“ – tette hozzá Kolmont Enikő.

Az ifjú tehetség gyermekkorától képzőművészként akar tevékenykedni. Saját érvényesülési lehetőségeit Magyarországon kívül más európai országokban is keresi. „Számomra sosem volt kérdés, hogy a képzőművészet rögös útjára lépjek-e vagy sem, mert gyermekkorom óta mindig kezemben van a ceruza, és csak ezt az utat tudtam magamnak elképzelni. További külföldi vonatkozású terveket is dédelgetek. Szeretnék megpályázni különféle nyugat-európai ösztöndíj-programokat, és mindenképpen megmaradni a művészeti életben. Hallomásból tudom, hogy Nyugat-Európában a képzőművészeknek is könnyebb a megélhetésük, mint a Felvidéken vagy Magyarországon maradóknak” – árulta el. „Élni kívánok minden lehetőséggel, előre sosem lehet tudni azt, hogy még mi mindent tartogat számomra a jövő“ – fűzte hozzá.

0 HOZZÁSZÓLÁS
HIRDETÉS