Erdélyi templomokat bemutató tárlat a Néprajzi Múzeumban
A 2012. március 18-ig látogatható tárlat Erdélyben található református, katolikus, unitárius, görög katolikus és ortodox templomokat, haranglábakat mutat be. Az alkotásokat rajztanárok, grafikusok és festőművészek készítették különböző korabeli műemlékvédelmi és néprajzi gyűjtéseken. A többi között Kós Károly, Huszka József, Telegdy Árpád, Szinte László, Csete Balázs és Edvi Illés Aladár akvarelljein, felvételein, toll- és ceruzarajzain a kalotaszegi, mezőségi és szilágysági fatemplomok, székelyföldi és szászföldi erődtemplomok, szakrális népi kultúránk és épített örökségünk fontos helyszínei láthatók - közölte az intézmény az MTI-vel.
Az 1880-1920 között készült munkák művészi eszközökkel ábrázolják, egyben hitelesen dokumentálják a szakrális épületeket, a templomok berendezési tárgyait és a háttérben álló vallási közösséget. Az alkotók kiemelkedő érdeme, hogy az utókorra hagyományozták a mára már átépített és lebontott templomok, haranglábak, elkallódott templomi berendezések hiteles képeit és rajzait. A kiállításon látható Kós Károly Erdélyország népének építése című kéziratos könyve is, melyet felesége írásos hímzéssel díszített.
Szinte Gábor rajztanár népi építészeti kutatása az erdélyi fatemplomokra is kiterjedt, elsősorban Mezőségen, Kalotaszegen és Székelyföldön rajzolt, fényképezett. Telegdy Árpád és Bokros Ferenc szintén a kalotaszegi fatornyos templomokat és haranglábakat örökítette meg. Huszka József rajztanár a templomokat fontos kutatási terepnek tekintette a Szent Lászlót ábrázoló falkép kutatásai miatt, és mert a régi egyházi textíliák díszítményein is az "ősmagyar" motívumokat kereste. Makoldy József építész, rajzoló, haditudósító tanulmányrajzokat készített, 1912-ben készült sorozata szászföldi erődtemplomokat, székelyföldi vártemplomokat, műemlékeket mutat be. Edvi Illés Aladár és Hende Vince festőművészek alkotásaira a természetbe illeszkedő népi építészet és a vidéki népviselet festői ábrázolása jellemző.
A korabeli levelekből, dokumentumokból kiderül, hogy a dokumentáló jellegű helyszíni gyűjtéseket a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztálya támogatta, így került a Néprajzi Múzeumba a kiállításon szereplő képek többsége.
