Élményt adni extrém „köntösben”
„Imádok ebből a fajta semmiből alkotni, hiszen előre a végeredményt sosem tudom, nem érzékelem, csak a pillanat nyitottságát, a semmit, ahol nincs gondolati asszociáció, csak jelenlét és annak kifogyhatatlan öröme, eksztázisa és az alkotási vágy turbó töltete észlelhető” – vallja Kovács Barnabás képzőművész.
A művész lázad, szándékosan ki akar lógni a sorból, ezért extrém, nem szokványos anyaghasználat jellemzi művészetét. Sokat kísérletezik az újrahasznosítható és hulladék anyagokkal. Projektjei folyamatosan bővülnek, jelenlegi kísérletei a decemberi kiállítása egyfajta folytatásaként írhatók le. Műveiben dominálnak a harsány neon színek a Jackson Pollock-féle mintát követve.
Kovács Barnabás művészetében ugyanakkor az érlelési folyamat is látható, aminél a külső környezet is meghatározó összetevőként szerepel.
Művészi jelenléte egy tőről fakad, már a kezdetektől a személyében rejlő energia mozgatja. A belső energia, ami folyamatos alkotásra bírja a művészt, magával hozva az újítás vágyát, a változást. Ennek szemlélhető kivetülése, hogy az átlagos anyagoknak, használati tárgyaknak és a hulladéknak „új életet ad” az örök körforgást megjelenítve. Ez szimbolizálja az átalakulást, ami végső soron összeköthető az emberi evolúció útjával is. Az elért végeredmény újabb dimenziót nyit meg. Nála a tudatosság és az intuíció erőteljesen és párhuzamosan van jelen.
– fogalmazta meg véleményét Kovács Barnabás.
Projektjei gondolati asszociációs láncként indulnak, mintegy folyamatábraként születnek meg. Egy-egy ilyen „születés” úgy megy végbe, hogy a művész teljes részletességgel látja vízióként a megvalósítani kívánt alkotást. A megvalósulást egy csodás eksztázisként írja le, amely az elméjében megy végbe. Kezdetben inaktív formában van jelen a tudat alatt, tervvé formálódik és eljut a fizikai megvalósulásig.
Sok projektje hever vázlat formájában, némelyik mélyebben kidolgozva. Vannak egészen rendkívüliek is, ezeket nem is lehet teljesen kategorizálni. Sokhoz már csak a belső impulzust várja és az anyagi lehetőséget, hogy a fizikai térben is megvalósuljon. A nagyközönség előtt addig nem igazán beszél a terveiről, amíg annak részletei nem válnak láthatóvá a kiállítótérben.
Minden energia akkor fejti ki legjobban a hatását, ha erőt adunk neki, egy kezdő lökést, vallja.
Az Űr Adás Kovács Barnabás festőművész barátjának, Dolán Györgynek a felkérésére indult el. A tavaly decemberben bemutatott kiállításon a helyzet, „a happening” a skála extrém tartományában mozgott. A Limes Galéria főhajójában érzékelhetővé vált a döbbenet, a látvány, a hatás együttes megjelenése. A látogatók közül sokan éltek a helyzettel, levetették gátlásaikat, és kipróbálták az elsőre játékosnak ható, ám igazán nem játéknak szánt installációként elhelyezett űrszekereket és a kiállított objektumokat.
És lám, újra élt a humánumban rejlő gyermeki kíváncsiság, vágyták az újat és keresték a felfedezni vágyás lehetőségét, ami Kovács bevett művészi eszköze a közönség felé. Művészetében nagyra értékelhető, hogy „bármiből” képes művészi értéket varázsolni, és a befogadót arra ösztönözni, hogy bensőségesebb viszonyba kerüljön a régióval és a régió tárgyi eszközeivel.
Megjelent a MAGYAR7 32. számában.
