2022. június 3., 14:47

Életmű: a fába vésett történelem

A komáromi Limes Galériában május 27-én idéztük meg a hányatott sorsú fafaragó művész, v. Nagy János László emlékét. A sajátos missziót teljesítető művész 2004-ben költözött haza Kanadából és 2018 karácsonyán bekövetkezett haláláig Ógyallán alkotott.

limes
Fotó: Nagy Miskó Ildikó
Az Életmű kiállítás megnyitóján megtelt érdeklődőkkel a Limes Galéria

Az Életmű című kiállítás megnyitó ünnepségén zsúfolásig megtelt hazai és külföldi érdeklődőkkel a képekhez hasonlóan, kopott falaival szintén a múltat idéző Limes Galéria tágas hajója. Némi képzelőerő birtokában szinte a jelenlevők körében láttuk viszont a minden helyzetben példásan helytálló művészembert. Mintha a tőle megszokott huncutkás mosollyal és fürkésző tekintettel kérte volna ki az őszinte véleményünket míves fafaragásairól, rajzairól, festményeiről. Elsősorban azt kutatva, hogy a közvetített üzenetei célba értek-e.

Nem az a lényeges, hogy engem valaki mekkora felvidéki művésznek tart, kapok-e díjat egy versenyen, illetve meghív-e egy Európa Parlamentben vagy másutt megrendezendő csoportos tárlatra, vagy sem.

Sosem tolakodtam az efféle rendezvényekre, mert mindennél sokkal fontosabbnak tartom azt, hogy a műveimmel hozzájáruljak a magyarságtudat erősítéséhez, a hamis történelemoktatás korrigálásához és talán nem túlzás azt állítanom, hogy némileg az asszimiláció megfékezéséhez is. Ez a segíteni akarás az ars poeticám lényege“ – mondta egy korábbi interjúnkban az alkotó.

Tabutémákról őszintén

Arra tette fel az élete utolsó éveit, hogy művei segítségével, sajátos történelem-könyvben tárja a közönség elé magyarságunk valós múltját, az eddigi tabutémákat, feledtetve a csúsztatásokat, ferdítéseket. Foglalkozott a felvidéki magyarság kitelepítésével, 1956-ot követő megtorlásokkal, Trianonnak, amelynek a Requiem egy nemzetért című életfájával állított emléket. Kőbe véste Feszty Árpád a Magyarok bejövetele című körképének központi jelenetét és a vérszerződést is, idéztem fel gondolatban a kedvenc témáit a hajdani beszélgetésünk alapján.

Farkas Veronika művészettörténész és az alkotó özvegye, Sára asszony közreműködésével rendezett életmű-kiállítás is javarészt vérzivataros történelmünk fába vésett fordulópontjait tárja elénk.

A látogatók e sajátos időutazás során értesülhetnek az 1956-os magyar forradalmat követő megtorlásokról, illetve további sorsdöntő történésekről, így a 2004 decemberében megtartott, testvér-megtagadó népszavazásról és a kettős állampolgárság elfogadásáról is. Egészen más hangulatot árasztanak az akvarelljei, alkotójuk természetszeretetéről árulkodnak. Megidézi Fesztyék hajdani Kingyes művésztanyáját, a tengeri naplementét, a pusztai vihart, egy vadászat emlékezetes pillanatait.

tárlat
Fotó:  Nagy Miskó Ildikó
Özv. Nagy Sára az elűzött naszvadi magyarok emlékét őtző Kitelepítés című mű előtt
Okuljunk a múltból!

Az ógyallai alkotót mindig nagy örömmel töltötte el, ha énekelhetett a komáromi Concordia és Gaudium Vegyes Karral, illetve zenélhetett az ógyallai Nosztalgia Vokállal. Nem volt tehát kérdés, hogy a megnyitó ünnepségen fellépett a Gaudium Vegyes Kar és Hangszeres Kamaraegyüttes Stirber Lajos és Grassl Ferdinánd vezényletével.

Ha majd egyszer végleg távoznom kell, akkor szeretnék magam mögött hagyni egy átfogó tárlatanyagot, amely láttán az idősebbek esetleg nosztalgiázhatnak, a fiatalabbak pedig abból okulhatnak és elgondolkodhatnak egy-egy esemény következményein, tanulságain“

– visszhangoznak fülemben v. Nagy János László mikrofonomba mondott szavai. Fába véste történelmünket, amiért ezúton is köszönetünket fejezzük ki! Magyar szívvel és lélekkel, „beszédes“ vésővel, ecsettel alkotott művei a Limesben június 19-ig tekinthetők meg. Akár rendhagyó történelemórának is beillene a tárlatlátogatás.

Vitéz Nagy János László 1945. X. 4-én egy németországi, Passau melletti, hajdani amerikai fogolytáborban látta meg a napvilágot. Édesanyja nemesócsai, édesapja pedig gútai születésű volt. Miután apja nyugat felé vette az irányt, ő 9 hónapos korában, az anyukájával együtt visszatért a Felvidékre. 1947-ben a nagyszüleivel együtt kitelepítettek őket a magyarországi Mór községbe, ahol 1956-ig élt. Azután családostól kiköltöztek Kanadába, ahol 48 évet töltött. 2004-ben azonban a szíve visszahúzta a Felvidékre. Nejével, Sárával Ógyallán, Feszty Árpád festőművész szülőhelyén telepedtek le. Kanadában grafikusként dolgozott és főiskolán oktatta a karikatúra-készítést. Ógyallai nyugdíjasként leginkább a fafaragásnak hódolt. Történelmi témákat dolgozott fel azzal a céllal, hogy bemutassa a valós magyar történelemet, és erősítse a nemzettudatunkat. Alkotásait számtalan hazai és magyarországi kiállításon nagy sikerrel mutatták be.

Megjelent a Magyar7 2022/22. számában. 

Megosztás
Címkék
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le a nap legfontosabb eseményeiről!
CAPTCHA Ez a kérdés vizsgálja, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.