Életének 95. évében elhunyt Skultéty Csaba
Skultéty Csaba 1920. december 31-én Nagykaposon született. Még diákként a szovjetek elhurcolták Moldvába, ahonnan megszökött. Felsőfokú tanulmányait a Közgazdasági Egyetemen végezte Budapesten. A csehszlovák magyar lakosságcsere lebonyolításában is közreműködött. Párizsban nemzetközi jogi, Bruges-ben európai politológia diplomát szerzett, majd 33 évig Ambrus Márton néven előbb hír-, később külpolitikai szerkesztőként dolgozott a müncheni Szabad Európa Rádióban.
Hazatelepülése után független publicistaként főleg a határon túli magyarság szolgálatában tevékenykedett. A Trianoni Szemle folyóirat állandó szerzője, szerkesztőbizottsági tagja volt.
Több könyve is megjelent: "A Szabad Európa Rádiótól az Ung partjáig, Vasfüggönyökön át, Kárpátalja magyarsága a viharok sodrában, A szlovákok és mi egy kelet-nyugati publicista szemével, Mi is volt a Szabad Európa Rádió?, Vannak vidékek, féltett kishazák..." - olvasható életrajzában.
Skultéty Csaba portálunknak is többször nyilatkozott, legutóbb tavaly, miután megjelent Nagykaposról szóló könyve Vannak vidékek, féltett kishazák - Az én Ung megyei Nagykaposom címmel. A szerző véleménye szerint a két világháború között a Felvidéken élő magyarság volt a leginkább elkötelezett a demokrácia iránt a "szétszóratásban élő" magyarok közül.
Mint mondta: a három részből álló Nagykapos - amely ma Szlovákia legkeletibb csücskében található -, kissé "álmos mezőváros" volt Ungvár közelében, korabeli lakossága pedig színmagyar volt, egyetlen utca kivételével. Csehszlovákia létrejöttekor a hivatalok élére csehek kerültek, de "helyben nem sok vizet zavartak", és nem is volt más választásuk, mint hogy megtanuljanak magyarul - fogalmazott.
Megemlékezett arról, hogy a könyvben is szereplő ötgyermekes családban nőtt fel, édesapja ügyvéd volt, és szülei jó barátságot alakítottak ki egy fiatal, szociálisan fokozottan érzékeny premontrei pappal, Mécs Lászlóval, aki a keresztapja lett. Szólt arról is, hogy - a kötetben ugyancsak szereplő - késmárki német evangélikus gimnáziumba járt, a kisváros szepességi német (cipszer) lakosságában pedig majdnem mindenki tudott magyarul, emiatt "magyar szellemmel voltak átitatva".
Kárpátalja székvárosában, Ungváron töltött diákévéről megjegyezte: a lakosságon belül nemigen tettek különbséget az emberek magyarok és ruszinok között.
Kitért arra: voltak olyan jelek, amelyek arra utaltak, hogy a csehszlovák titkosrendőrség megfigyelte egész családját, holott ők nem tartottak fenn kapcsolatot államellenes cselekmény végrehajtása céljából az anyaországgal.
Skultéty Csaba a nagykaposi bemutatón a könyvet a mai nagykaposiaknak ajánlotta, hogy megismerjék: szüleiknek, nagyszüleiknek színes múltja volt, s a mezőváros a felvidéki magyar életben bizony szerepet játszott.
Skultéty Csaba 2000-ben megkapta a Magyar Köztársaság Lovagkeresztje kitüntetést, 2005-ben pedig szülőhelyén, Nagykaposon a Mécs László-napokon díszpolgárrá választották. A publicista nem sokkal 95. születésnapja előtt, kedden hunyt el.
