Elbúcsúztatták Makovecz Imrét
"Hogyan is halhatna meg az, aki halhatatlan, hogyan is hagyhatna itt az, akinek "lépten-nyomon belebotlik az ember az épületeibe": a Puskás Akadémia kollégiumba, a katolikus egyetem auditóriumába vagy éppen Csíksomlyóban? - tette fel a kérdést a Bolberitz Pál római katolikus pap, egyetemi tanár, a Szent István Akadémia elnöke által celebrált katolikus gyászszertartás után elmondott beszédében a kormányfő.
Orbán Viktor emlékeztetett: Makovecz Imrét sohasem lehetett tolakodni vagy kérkedni látni, mellette állva nyilvánvaló volt: csak a középszer törtet. Úgy fogalmazott: "Láttuk, ahogy méltósággal vársz, ha nem a te időd járja, láttuk, hogy nem hajolsz meg a tovatűnő évek sürgetésétől, sem a hatalom szavától, sem az anyagi teher alatt." Mint hozzátette, ezért is volt természetes, hogy Makovecz Imre "az örök mércéhez igazította, és soha sem volt hajlandó mézbe mártani szavait", sem hízelgés, sem fenyegetés hatására.
Az építőművész közéleti emberként a magyar politikának is korszakos alakja lett, aki nélkül Magyarország sohasem talált volna önmagára, nem állt volna a saját lábára - emelte ki a kormányfő, aki köszönetet mondott Makovecz Imrének egyenes, kertelés nélküli beszédéért. "Nem felejtjük: a haza nem eladó, az ördöggel nem cimborálunk, a küldetésben nincs alku" - mondta. Orbán Viktor hangsúlyozta, noha Makovecz Imre testi valójában már nincs köztünk, aki azt állítja, meghalt, nem tudja, mit beszél.
Nagy Ervin országos főépítész búcsúztató beszédében azt hangsúlyozta, hogy Makovecz Imre a világ egyik legnagyobb építésze volt, akit az egyetemi professzortól az egyszerű emberig mindenki ismert. Hozzátette: ismerték, mint építészt, mint hazafit, mint templomépítőt és úgy is, mint a nemzet lelkiismeretét, aki mindig szót emel, ha kell, aki mindig ott van, ahol nagy a baj, szakad a gát.
Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia ügyvezető elnöke ugyancsak utalt rá beszédében, hogy Makovecz Imre és építészcsapata a vörösiszap-katasztrófát követően a fedél nélkül maradtak segítségére sietett. Az ügyvezető elnök Makovecz Imre emberi példájának nagyszerűségét emelte ki.
Dévényi Sándor, a Kós Károly Egyesülés elnöke azt mondta: azzal a hatalmas örökséggel kell gazdálkodnunk, amelyet Makovecz Imre ránk hagyott. Szerinte mindenekelőtt be kell fejezni a megkezdett épületeit: a dobogókői házat, a makói fürdő grandiózus együttesét. A meg nem épült tervekkel kapcsolatban azt mondta: biztos, hogy előbb-utóbb azokat is megépíti valaki. Amit azonban igazán nehéznek nevezett, az több mint építészet: a szellemi örökségének folytatása.
Makovecz Imrétől szombat délelőtt folyamatosan hosszú sorokban vettek búcsút barátai, pályatársai, tisztelői a Farkasréti temető általa tervezett ravatalozójánál, temetésén is több ezren jelentek meg, hogy utolsó útjára kísérjék a neves építészt.
A gyászolók között megjelent mások mellett Kövér László házelnök, Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter, Hende Csaba honvédelmi miniszter, Tőkés László és Barsiné Pataky Etelka EP-képviselők, Rétvári Bence, a KDNP alelnöke, Pálffy István, a KDNP frakciószóvivője, Nagy Gábor Tamás (Fidesz) országgyűlési képviselője és Szűrös Mátyás volt szocialista politikus, Jankovics Marcell, a Nemzeti Kulturális Alap leköszönő elnöke, Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia volt elnöke, Finta József építész, Jókai Anna író, Kányádi Sándor költő, Kerényi Imre rendező.
A nemzetközi hírű építészt, a magyar organikus építészet Kossuth-díjas, Corvin-lánccal kitüntetett stílusteremtő alakját életének 76. évében szeptember 27-én délelőtt érte a halál. Talán legismertebb műve az 1992-es sevillai világkiállításra tervezett magyar pavilon. A templomhoz is hasonlítható héttornyos épület bárkaszerűen bordázott fa tetőzetrendszere különleges látványt nyújtott, akárcsak a földszint üvegpadlója alá nyúló, így gyökérzetét is megmutató csupasz tölgyfa. A csónakforma az Újvilágot 500 éve felfedező Kolumbusz emlékét, a tornyokba zárt harangok a nándorfehérvári diadalt idézték meg. E művéért megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkereszt a Csillaggal kitüntetést.
Makovecz Imre száznál több különböző funkciójú, jellegzetes épületet alkotott. A fát nem díszítőelemként, hanem szerkezetként használta, művei környezetükbe illenek, emberbarát, természetes anyagok felhasználásával készültek. Szerinte az épületnek úgy kell kinéznie, mintha az alja a földből nőtt volna ki és a teteje az égből esett volna le rá. Szándéka az volt, hogy egylényegűvé váljon az épület a környezettel, szervesen illeszkedjen a tájba. Emberközpontú, "látó" házainak szemük van (két ablak vagy ajtó), amivel a "belső lényeget" kívánja kifejezni, azt, hogy az épület lény.
1987-től tanára volt a Nemzetközi Építészeti Akadémiának, 1992-ben az akkor megalakult Magyar Művészeti Akadémia elnökévé választották, tanított a Budapesti Műszaki Egyetemen és az Iparművészeti Főiskolán. Munkássága elismeréseként 1969-ben a legrangosabb építőművészeti szakmai díjjal, az Ybl-díjjal, 1990-ben Kossuth-díjjal, 1996-ban Magyar Örökség Díjjal tüntették ki. 2001-ben megkapta a Corvin-láncot, 2003-ban a Prima Primissima Díjat. 2008-ban Teleki Pál-érdemérmet kapott, 2009-ben Főépítészi Életműdíjjal tüntették ki. 2010-ben Zala megye, 2011 júniusában Budapest díszpolgárává választották. 2011. szeptember 10-én még átvette a Szent István-díjat az esztergomi Vármúzeum Korona-termében.
Makovecz Imre konzervatív közéleti személyiségként is ismert volt.
Makovecz Imrét a Nemzeti Erőforrás Minisztérium saját halottjának tekinti.
