Egyiptomi múmiaportrék a manchesteri kiállításon

A Kr.u. 1-4. századból származó múmiaportrékat Kairó közelében, a Fajjúmi oázisban tárta fel 1881 és 1911 között Sir William Fliders Petrie (1853-1942) angol régész. Ásatásai során összesen hatvan múmiaportré került elő. A római kori Egyiptom művészetének egyedi emlékeit, a kisméretű, fatáblákra festett arcképeket vélhetően még az ábrázolt egyén életében készítették, majd az elhunyt múmiájára helyezve a temetés során használták fel őket.

Az egykori művészek az ókori Görögországban kialakult festészeti technikát, az enkausztikát alkalmazták: a festéket, mielőtt felvitték volna a kréta- vagy gipszalapozású fatáblára, hidegen elkeverték méhviasszal, majd a fatáblán utólag felhevítették. Ennek eredményeképpen az enkausztika technikával készült múmiaportrék színei tüzesek, és nem utolsó sorban rendkívül tartósak.

Campbell Price, a Manchesteri Múzeum egyiptológiai gyűjteményének a kurátorának közlése szerint a kiállításon a Kr.u. 150-ből származó múmiaportrék "meglepően modernek".
"Ami a legérdekesebb, hogy az ábrázolt személyek sokkal inkább tűnnek görögnek vagy rómainak, mint hagyományosan egyiptominak. Ez is mutatja, hogy kétezer évvel ezelőtt Egyiptom a népek olvasztótégelye volt" - hangsúlyozta a kurátor a BBC News jelentése szerint.

Mint kiemelte, a portrék datálásában sokat segít az elhunytak hajviselete vagy ékszerei. "Ezek alapján is nyomon követhetjük, hogy milyen gyorsan változott a divat két évezreddel ezelőtt" - jegyezte meg.

Roberta Mazza, a Manchesteri Egyetem egyiptológusa, a kiállítás társkurátora arra mutatott rá, hogy a múmiaportrék bepillantást engednek az egyiptomiak életébe egy olyan történelmi korszakban, amikor a Nílus menti ország egy tágabb, az egész mediterrán térséget felölelő birodalom része volt.