Egyedülálló Dalí-kiállítás nyílik Madridban
MADRID. Egyesítette erőit a Salvador Dalí műveit őrző három legjelentősebb múzeum, aminek köszönhetően az eddigi egyik legjelentősebb kiállítás nyílik meg szombaton a katalán zseni műveiből Madridban.
A Fundación Gala-Salvador Dalí, a floridai Salvador Dalí Múzeum és a madridi Zsófia Királyné Múzeum – amely helyet ad a tárlatnak – összesen csaknem kétszáz művet mutat be az érdeklődőknek szeptember 2-ig. A kiállítás célja a festőt újraértékelni, gondolkodóként, íróként és egy különös világlátás megteremtőjeként bemutatni. A kurátorok különböző szekciókra bontva rendezték el Dalí most felsorakoztatott alkotásait – festményeit, rajzait, fotográfiáit, kéziratait –, illetve újságait és filmjeit, hogy a látogatók jobban megértsék a művész komplex univerzumát.
A tárlat Dalí pályafutásának kezdeti szakaszából származó művekkel indul, ezekre az alkotásokra a művész gyerekkora, a családja nyomta rá bélyegét. Ebben a szekcióban látható többek közt a festő portréja az apjáról, valamint a Lány az ablakban című kép. A művész 1922-ben vetődött Madridba, ahol megismerkedett Federico García Lorcával és Luis Bunuellel, utóbbival készítette az Andalúziai kutya című filmet. A fővárosban a költőket, írókat, festőket és filmeseket magába foglaló Generación del 27 nevű csoporthoz sodródott. Dalí ebben az időszakban került kapcsolatba a különböző izmusokkal, a kubizmussal, a fauvizmussal és a futurizmussal – mutattak rá a szervezők. Ezt a korszakot a Putrefactos-sorozat számos rajza révén mutatják be, de látható a festő emblematikus Bunuel-portréja is, csakúgy mint Neokubista akadémia című kép.
A kiállításon külön hangsúlyt kap az, ahogy Dalí saját magát látta: több önarcképet is bemutatnak. A nagyszabású tárlat központi részét azonban a katalán mester szürrealista alkotásai, illetve a paranoia-kritikai módszerrel készült művek adják. A kurátorok a valóság átalakításán és felforgatásán alapuló stílus legjelentősebb darabjait sorakoztatják fel ebben a részlegben: bemutatják A nagy maszturbátor, Az emlékezet állandósága, a Guillermo Tell és a Szexepil fantomja című képeket.
Külön szekciót szentelnek Millet francia festő L’Angélus című festménye Dalí-féle értelmezésének, a kései szürrealizmusának (Fehér Afrodité-telefon, Afrodité-zakó), valamint a háború témájának (A háború arca). Bemutatnak harminc olyan eredeti rajzot is, amely a Salvador Dalí titkos élete című könyvet illusztrálta az 1940-es években, illetve az amerikai élményeiből született kísérletező munkákat is. Utóbbiak többek közt a Hitchcockkal és Walt Disneyvel való találkozásának lenyomatai.
Misztikus-nukleáris időszakát – amelyet a második világháború, a hirosimai és a nagaszaki atomtámadás határozott meg – többek közt a Széttöredező raffaellói fej, valamint a Raffaello Madonnájának maximális sebessége című művei jelképezik. Dalí a hatvanas évektől alkotói munkájának végéig a jövő nyelvezetével kísérletezett, ezt a korszakot is több remekmű segítségével ábrázolják. A kiállítás Dalí utolsó művével (Fecskefarok és csellók) zárul.
A tárlathoz a New York-i Modern Művészetek Múzeuma (MoMA), a Philadelphia Museum of Art, a Tate Modern, a belga királyi szépművészeti múzeum is hozzájárult egy-egy kép kölcsönadásával.
A tárlat Dalí pályafutásának kezdeti szakaszából származó művekkel indul, ezekre az alkotásokra a művész gyerekkora, a családja nyomta rá bélyegét. Ebben a szekcióban látható többek közt a festő portréja az apjáról, valamint a Lány az ablakban című kép. A művész 1922-ben vetődött Madridba, ahol megismerkedett Federico García Lorcával és Luis Bunuellel, utóbbival készítette az Andalúziai kutya című filmet. A fővárosban a költőket, írókat, festőket és filmeseket magába foglaló Generación del 27 nevű csoporthoz sodródott. Dalí ebben az időszakban került kapcsolatba a különböző izmusokkal, a kubizmussal, a fauvizmussal és a futurizmussal – mutattak rá a szervezők. Ezt a korszakot a Putrefactos-sorozat számos rajza révén mutatják be, de látható a festő emblematikus Bunuel-portréja is, csakúgy mint Neokubista akadémia című kép.
A kiállításon külön hangsúlyt kap az, ahogy Dalí saját magát látta: több önarcképet is bemutatnak. A nagyszabású tárlat központi részét azonban a katalán mester szürrealista alkotásai, illetve a paranoia-kritikai módszerrel készült művek adják. A kurátorok a valóság átalakításán és felforgatásán alapuló stílus legjelentősebb darabjait sorakoztatják fel ebben a részlegben: bemutatják A nagy maszturbátor, Az emlékezet állandósága, a Guillermo Tell és a Szexepil fantomja című képeket.
Külön szekciót szentelnek Millet francia festő L’Angélus című festménye Dalí-féle értelmezésének, a kései szürrealizmusának (Fehér Afrodité-telefon, Afrodité-zakó), valamint a háború témájának (A háború arca). Bemutatnak harminc olyan eredeti rajzot is, amely a Salvador Dalí titkos élete című könyvet illusztrálta az 1940-es években, illetve az amerikai élményeiből született kísérletező munkákat is. Utóbbiak többek közt a Hitchcockkal és Walt Disneyvel való találkozásának lenyomatai.
Misztikus-nukleáris időszakát – amelyet a második világháború, a hirosimai és a nagaszaki atomtámadás határozott meg – többek közt a Széttöredező raffaellói fej, valamint a Raffaello Madonnájának maximális sebessége című művei jelképezik. Dalí a hatvanas évektől alkotói munkájának végéig a jövő nyelvezetével kísérletezett, ezt a korszakot is több remekmű segítségével ábrázolják. A kiállítás Dalí utolsó művével (Fecskefarok és csellók) zárul.
A tárlathoz a New York-i Modern Művészetek Múzeuma (MoMA), a Philadelphia Museum of Art, a Tate Modern, a belga királyi szépművészeti múzeum is hozzájárult egy-egy kép kölcsönadásával.
Forrás
MTI
