Egyedülálló a budapesti Schiele-kiállítás
BUDAPEST. Egon Schiele valószínűleg elsősorban mai napig merésznek számító aktképei miatt örvend szélesebb ismertségnek. A Szépművészeti Múzeum nemrég nyílt tárlata remek alkalmat kínál arra, hogy a bécsi expresszionizmus nagy hatású alkotójának munkásságát részleteiben is megismerhesse a magyar közönség.
Nem feltétlenül számít közismert ténynek, de annak idején Egon Schiele (1890–1918) és más, a művészet megújításában komoly szerepet játszó bécsi művészek is kiállítottak Budapesten, mégpedig éppen száz éve (először 1912-ben, majd 1913-ban). Ez egyrészt alátámasztja, hogy a magyar fővárosban milyen pezsgő kulturális élet folyt, másrészt mutatja, milyen élénk szellemi kapcsolat volt Bécs és Budapest között. A Szépművészeti most méltóképpen „látja vendégül” a bécsi festőt, akivel kapcsolatban szokás leragadni a sokak számára nem feltétlenül harmonikus vagy a klasszikusnak gondolt szépségeszményhez igazodó aktképek kérdésénél, nem is beszélve a bulvárízű pedofilvádakról, ami saját korában is élénken foglalkoztatta a közvéleményt.
Az Egon Schiele és kora – Remekművek a bécsi Leopold Múzeumból című, tematikus kiállítás azonban alkalmat kínál arra, hogy szélesebb összefüggésben, az előzmények, hatások és a kortársi kapcsolatok felvillantásával táruljanak fel egy kivételes életút mélységei és részletei. A kiállítás két teremben 12 nagy téma köré építve mutatja be a korszakot, olyan hívószavak köré szervezve többek között a képanyagot, mint az identitás, az örökség, az emberábrázolás vagy éppen az erotika.
Láthatóvá válik például, milyen hatással volt Gustav Klimt, a szecesszió máig rettentően népszerű mestere a nála fiatalabb Schiele korai munkáira, amik azonban már akkor is magukon viselték az egyéniség letörölhetetlen jegyeit, amikor még a dekoratív virágminták egyértelműen az apafiguraként is felfogható idősebb kortárs befolyását mutatták. Hogy ne csigázzunk feleslegesen senkit sokáig: a híres-hírhedt aktokból is tekintélyes csokrot nyújt át a tárlat, melyek között olyan magyar tulajdonban levő rajz is szerepel, amire a Rudolf és Elisabeth Leopold egykori magán műgyűjteményéből létrejött bécsi múzeum munkatársai is felfigyeltek már korábban.
A Leopold Musem gyűjteménye nem véletlenül hívószó és szerepel a kiállítás címében: ritka ugyanis, hogy egy magángyűjtemény értéke és gazdagsága múzeumalapításra késztesse az államot. Ez esetben így történt, és ezzel méltó körülményeket teremtettek a világ legnagyobb Schiele-gyűjteménye számára. Ebből a páratlan gyűjteményből érkezett 70 alkotás Budapestre, ezek egészültek ki a Szépművészeti Múzeumban őrzött Schiele-rajzokkal és az osztrák expresszionizmus szintén meghatározó alakjának számító Oscar Kokoschka munkáival, illetve festményekkel, valamint néhány magángyűjteményben lévő, eddig kiállításon még nem szerepelt művel. Hogy csak egy példát említsünk, Kokoschka egyik nagyon korai, a gyerekrajzok világát idéző sokáig ismeretlen grafikája is helyet kapott itt - emlékeztet az mno.hu.
A kiállítás közösségi hálóként tárja elénk az akkori művészközösséget, ilyen párosítás Kokoschka és Max Oppenheimer portréinak egymás mellett szerepeltetése, különösen annak ismeretében, hogy a két művész között annak idején komoly vita alakult ki arról, ki másolt kit. A mostani kiállítás – ahogy arra Baán László igazgató is utalt a kiállítás június 25-én tartott sajtóbejárásán – megelőlegezi az újraegyesített Szépművészeti Múzeum és Magyar Nemzeti Galéria által kijelölt utat, ami elsősorban a nemzetközi együttműködésekre épít.
Az Egon Schiele és kora – Remekművek a bécsi Leopold Múzeumból című, tematikus kiállítás azonban alkalmat kínál arra, hogy szélesebb összefüggésben, az előzmények, hatások és a kortársi kapcsolatok felvillantásával táruljanak fel egy kivételes életút mélységei és részletei. A kiállítás két teremben 12 nagy téma köré építve mutatja be a korszakot, olyan hívószavak köré szervezve többek között a képanyagot, mint az identitás, az örökség, az emberábrázolás vagy éppen az erotika.
Láthatóvá válik például, milyen hatással volt Gustav Klimt, a szecesszió máig rettentően népszerű mestere a nála fiatalabb Schiele korai munkáira, amik azonban már akkor is magukon viselték az egyéniség letörölhetetlen jegyeit, amikor még a dekoratív virágminták egyértelműen az apafiguraként is felfogható idősebb kortárs befolyását mutatták. Hogy ne csigázzunk feleslegesen senkit sokáig: a híres-hírhedt aktokból is tekintélyes csokrot nyújt át a tárlat, melyek között olyan magyar tulajdonban levő rajz is szerepel, amire a Rudolf és Elisabeth Leopold egykori magán műgyűjteményéből létrejött bécsi múzeum munkatársai is felfigyeltek már korábban.
A Leopold Musem gyűjteménye nem véletlenül hívószó és szerepel a kiállítás címében: ritka ugyanis, hogy egy magángyűjtemény értéke és gazdagsága múzeumalapításra késztesse az államot. Ez esetben így történt, és ezzel méltó körülményeket teremtettek a világ legnagyobb Schiele-gyűjteménye számára. Ebből a páratlan gyűjteményből érkezett 70 alkotás Budapestre, ezek egészültek ki a Szépművészeti Múzeumban őrzött Schiele-rajzokkal és az osztrák expresszionizmus szintén meghatározó alakjának számító Oscar Kokoschka munkáival, illetve festményekkel, valamint néhány magángyűjteményben lévő, eddig kiállításon még nem szerepelt művel. Hogy csak egy példát említsünk, Kokoschka egyik nagyon korai, a gyerekrajzok világát idéző sokáig ismeretlen grafikája is helyet kapott itt - emlékeztet az mno.hu.
A kiállítás közösségi hálóként tárja elénk az akkori művészközösséget, ilyen párosítás Kokoschka és Max Oppenheimer portréinak egymás mellett szerepeltetése, különösen annak ismeretében, hogy a két művész között annak idején komoly vita alakult ki arról, ki másolt kit. A mostani kiállítás – ahogy arra Baán László igazgató is utalt a kiállítás június 25-én tartott sajtóbejárásán – megelőlegezi az újraegyesített Szépművészeti Múzeum és Magyar Nemzeti Galéria által kijelölt utat, ami elsősorban a nemzetközi együttműködésekre épít.
Forrás
mno.hu
