Egy neoavantgárd „színmágus” vasalva nyomtatott festményei a komáromi Platz Galériában – KÉPEKKEL
Tudják önök azt, hogy mik az IPP-k? Talán ismerős az ún. Iron Print Paintings, vagyis a vasalva nyomtatott festmények kifejezés. Azok alkotója egyedi, manuális eljárással egyesíti a digitális fényképezést és nyomtatást a festészettel. Jeles képviselője a sokoldalú, Munkácsy Mihály-díjas képzőművész, Vető János, aki az 1990-es évek végétől NahTe néven digitális képalkotással és zenekészítéssel foglalkozik. Az IPP-sorozatának első kiállítója a szinte mindenre nyitott komáromi Platz Galéria, ahol április 6-tól május 4-ig látható a színpompás tamagotchi-farm. Lehet ámulni-bámulni, ujjongani vagy akár…
Az 1953-ban Budapesten született, 1990-től Dániában élt, majd élete párja, Maria Lavman, svéd képzőművész halála után a Balaton déli partján levő Szántódra költözött Vető János a múlt század 60-as éveinek végétől a neoavantgárd fotó- és képzőművészet, valamint alternatív zenei kultúra fontos alakjává vált. Leginkább szürreális szociofotókat készített, amelyekben nagy érzékenységgel jelenítette meg az adott korszak hangulatát, szellemi eseményeit és életérzéseit.
Szívesen fotózta Baksa Soós Jánost, a legendás Kex együttes alapító tagját és énekesét, fotó- és videóművészt, aki képzőművészeti alkotásait Január Herceg néven publikálta és az olyan további bátor hangú, valódi szabadságra vágyó művészeket, mint amilyen Cseh Tamás és Bereményi Géza is volt…
Az azóta nemzetközi viszonylatban (el)ismert művész 70-es években készített fotóműveit múzeumokban, gyűjteményekben őrzik. Akkoriban Hajas Tibor alias Biki képzőművész, performer, költő, filmrendező asszisztenseként és alkotótársaként közreműködött fotótablóinak készítésében és filmjeinek forgatásában, melyek a magyar performansz főműveinek számítanak.
Majd 1981-től Zuzu-Vető néven Méhes Lóránt Zuzu festőművésszel közösen készített képeket, s a posztmodern festészet és installáció művészet képviselői közé is beírta nevét, magyarországi és nemzetközi kiállítások rendszeres résztvevőjévé vált. Továbbá az underground zenei élet egyik meghatározó szereplőjeként, vagyis a Trabant és az ApropóFilmFotóRajzfilmzenekar alapítójaként, dalszövegírójaként és előadóművészként is egyre ismertebbé vált.
A 90-es évek végétől NahTe néven digitális képalkotással és zenekészítéssel foglalkozik. Az IPP-sorozatának első kiállítója a komáromi Platz Galéria. A vasárnapi megnyitón a kiállító művész szokványos méltatása helyett vele jóbarátja, Janesch Péter, Ybl Miklós-díjas és Molnár Farkas-díjas magyar építész kötetlenül beszélgetett. Róla legalább annyi megemlítendő, hogy 2004-ben a Velencei Építészeti Biennále magyar pavilonjának kurátora volt. Hangsúlyozta: ahogy Vetőből is spontán módon „pattannak ki” az ötletek, művek, úgy ő sem tervezte be előre, hogy miről is lesz szó.
Egyebek mellett elmondta, hogy az első IPP-k 2013-ban készültek, majd a 2020-21-es évi Covid-karantén idején fotó- és videódokumentációval kísért, intenzív alkotómunkával, egy sorozat jött létre.
Janesch Péter némi magyarázatot is fűzött egyes kiállított művekhez, amelyek közül legrégebben A legidősebb Zuzu-Vető Kert hölgy és az Űrkőkorszaki szobor eső című készült, míg a 2025-ös év szülöttei a méretes fotó-fóliák, így a Sorompó függöny, a Selfie függöny, a Kiállítás függöny…
A tárlatnyitón Vető János sajátos zenéjéből is kaptunk ízelítőt, s a komáromi eseményre készült brosúrát is szívesen dedikálta a jelenlevőknek. Abban több művének kicsinyített mása és a vele a kiállítás kurátora, Forián Szabó Noémi művészettörténész által készített interjú szerkesztett változata is megtalálható, s a kiállítás szövegeit is ő írta.
