Egy méltatlanul elfelejtett felvidéki festő
Dr. Reisinger János irodalomtörténész, az Oltalom Alapítvány kuratóriumi elnöke a minap ismét Királyhelmecen járt. Ezúttal egy mára méltatlanul elfeledett felvidéki festő, Szúdy Nándor alkotásait mutatta be hallgatóinak. Ő volt az, aki Szúdy születésének centenáriuma alkalmából egy szép albumot jelentetett meg a sokak számára ismeretlen festő munkáiból.
Szúdy Nándor 1913-ban Ipolyságon született, édesapja hatására református lelkész lett. Már kicsi kora óta vonzotta a táj szépsége, hamar kiderült festői tehetsége. Festményei három témában születtek: tájképek, bibliai témájú alkotások illetve nagy, apokaliptikus képek. Szőnyi István festőiskolájában tanult, és egy életen át Gauguin és Goya nagy szerelmese lett. Első kiállítását Budapesten rendezte 1939-ben, amikor egyébként Garamszentgyörgy parókus lelkésze volt. Előszeretettel ábrázolta művein a Garam és az Ipoly mente szépségeit. A kiállításnak nagy sajtóvisszhangja lett. Második kiállítása két évvel később nyílt meg. E két kiállítás anyaga a második világháború során szinte teljesen megsemmisült.
A világháború után Budapestre majd Békésre költözött, de festészete igazán nagy lendületet akkor vett, amikor 1955-ben családjával együtt végleg Budapesten telepedett le. Előbb 1959-ben a Műcsarnokban nyílt műveiből gyűjteményes kiállítás, majd Prágában, Edinburghban és Glasgowban is bemutatkozhatott. Életműve mintegy 300 festményből áll, ám ezek jó része megsemmisült.
Alkotásainak első szakaszában olaj és akvarell tájképek születtek, rikító színei nagyon jellegzetesek művészetében. Látomásos és kísérletező festő is volt, aki a korabeli díszletek közé egy-egy bibliai mozzanatot is előszeretettel becsempészett.
A bibliai témákat illetően Jézus 40 példázatából mintegy 20-25 darabot vitt vászonra. Bemutatta a Szent Család menekülését és a Golgotát is. A realista témát előszeretettel terelte szürrealista síkra. Legfélelmetesebb alkotásai a keresztre feszítést ábrázolják. Egy témára szívesen készített több képet is.
Ami pedig az apokaliptikus festményeit illeti, különösen érdekes a Háromkirályok című, amelynek üzenete: mit tud felkínálni a világ a ma született gyermeknek? Amíg előtérben egy szoptató nőt látunk, a háttérben ott leselkedik már korunk három veszedelme:a gyógyszeripar, a gépesítés és a fegyverkezés. Hasonlóan elborzasztó a Káin útja sorozat. Mindezek az sugallják: az emberiség képes fölszámolni önmagát. Az emberiség története a Golgota jegyében zajlik. Ritka hang ez a magyar festészetben.
