Egy lezárt életmű a Rima partján
Különleges és egyedi tárlat zárult nemrégiben a rimaszombati Ganevia Galériában. Kiss Egon Károly emlékkiállítása ebben az összeállításban először és feltehetőleg utoljára volt látható.
Kiss Egon Károly grafikus, festő Tiszacsernyőn született 1957-ben. A kassai Iparművészeti Technikumban végezte művészeti tanulmányait, ahol Szeliga Antal és Csákó Károly voltak a mesterei. A leleszi magánnyomda társtulajdonosa volt, ahol grafikusként dolgozott. Tanulmányútjai során Olaszországba is eljutott. A Bodrogközi Képzőművészek Klubjának egyik alapító tagja. A Latorca partjáról 1993-ban került Rimaszombatba, ahol 25 évig élt.
Festményei a Felvidéken, Magyarországon, Csehországban és Kárpátalján is szerepeltek kiállításokon.
Alkotásai a vajai Vay Ádám Múzeumban, valamint több felvidéki, nyugat-európai és magyarországi képtárban megtalálhatók. Grafikáit, olajfestményeit a család, magángyűjtők, magyarországi képzőművészeti alkotótáborok és múzeumok egyaránt őrzik.
Éppen ezért volt egyszeri és különleges a rimaszombati tárlat, ahol a gyűjtemény először és utoljára volt látható ilyen összeállításban, nyilatkozta Zsélyi Katalin művelődésszervező, a Városi Művelődési Központ munkatársa a finisszázson. Mint elmondta, a kiállítás története régebbre nyúlik vissza, mert az alkotóval már korábban megbeszélték, hogy a Tompa Mihály Országos Verseny döntője alatt fogják kiállítani a műveit a kultúrház galériájában. Sajnos, mire ez megvalósulhatott, ő már távozott az élők sorából.
Kiss Sarolta, Kiss Egon Károly özvegye lapunknak elmondta, hogy nagyon büszke a férjére, aki minden bizonnyal örült volna, ha megéli ezt a pillanatot, és jelen lehetett volna a kiállításon. Elárulta, hogy a szűk család több festményt is megőrzött az alkotótól, amelyet most felajánlottak egy kiállítás erejéig.
A tavaly júniusban tragikus hirtelenséggel elhunyt képzőművész csaknem 40 képe volt látható a tárlaton.
Főként portrékat és tájképeket festett, ezen belül sok rimaszombati utcarészletre is rá lehetett ismerni, de történelmi és szakrális témájú képei is akadtak. Emellett verseket írt, több költeményét kiadták. Rimaszombatban korábban a városi könyvtárban és a Három Rózsa kávéházban volt kiállítása.
Kiss Egon Károly sógornője, Nagyferenc Katalin pedagógus és fafaragó Nagy László: Adjon az Isten c. költeményének utolsó soraival jellemezte őt és az életfilozófiáját: „Nekem a kérés nagy szégyen, adjon úgy is, ha nem kérem.” Ez volt a mottója, ami meghatározta az életét.
– Nem kért, hanem elfogadta, amit az Isten adott. Így volt ez a barátsággal, a munkahelyekkel, de a művészetével is, mivel a képeit sem kínálta senkinek. Mégis számos helyre eljutottak az alkotásai, festményeit előszeretettel vásárolták meg a műgyűjtők. Ezek a csodák, ezek a képek, amit alkotott, maradandóak – fogalmazott Nagyferenc Katalin.
Másik kevésbé ismert tevékenysége az illusztrációk készítése volt.
A Vay Ádám Múzeum megrendelésére készített egy könyvet, Vay Ádámtól a brit királynőig címmel. Ez tulajdonképpen egy kézzel írott krónika és életfa, amelyik Vay Ádámtól kezdve II. Erzsébet királynőig bemutatja, hogy milyen magyar felmenőkkel rendelkezik az angol királyi család. A rokoni szálakat dr. Filkorn Pál kutatta fel, Kiss Egont pedig a grafikai kivitelezésre kérték fel.
Az egykori kódexre emlékeztető betűk papírra vetése türelmes és aprólékos munkát igényelt.
Minden betűt, minden rajzot kézzel készített. A lapokat körben girlandok, aranyszegélyek keretezik, a kezdőbetűket ugyancsak aranyba, bíbor- színbe írta Kiss E. Károly. A II. Erzsébet számára készített tiszteletpéldányt személyesen a brit királynő vette át a kiadótól Londonban.
