Egy Kossuth-díjas festő ajnácskői és dobóci gyökerekkel
Nem is olyan régen Beszédes János László feledi születésű képzőművész után kutattam, s ekkor jött velem szembe a világhálón Feledy Gyula Kossuth-díjas grafikus neve, akiről eleddig még sosem hallottam. Mint kiderült, Feledhez ugyan semmi köze, viszont annál több Ajnácskőhöz, illetve a faluhoz tartozó Batóházához, valamint Dobócához, édesapja ugyanis Batóházáról, míg édesanyja Dobócáról származott el. Feledy Gyula, Miskolc egyik emblematikus alkotójának a neve nem csak számomra teljesen ismeretlen, de Ajnácskőn és Dobócán sem igen hallottak még róla.
A világhálóról derült ki az is, hogy unokaöccse, a minap 80. születésnapját ünneplő Feledy Gyula Zoltán szintén sok-kiállításos képzőművész, sőt a mai napig a Somogy megyei kistelepülés, Kötcse polgármestere, aki érdeklődésemre elárulja, inkognitóban járt már Ajnácskőn: „Kb. 10 éve inkognitóban elmentünk a feleségemmel Ajnácskőre és az új templom falán lévő hősök tábláján egy név lett feltűnő. Ezt a nevet nagymamám többször emlegette. Rákérdeztem egyik ott lakótól, hogy élnek-e Margócsok a faluban, aki eligazított bennünket, jgy felkerestük őket. Margócs Sándor és a felesége szívélyesen fogadott, kiderült, hogy a 70-es években meglátogatták családunkat Sajószentpéteren ill. Gyula bátyámat Miskolcon. Ezt megelőzte a régi temetői látogatásunk, ahol a második sorban Margócs Jánosné Feledi Margit sírjára találtunk. Feledi Margit nagyapám, Feledi István testvére volt” – meséli gömöri emlékeit Kötcse polgármestere, de Poprocký Iván ajnácskői polgármester reméli, hogy mihamarabb hivatalosan is találkozhatnak, hogy nemcsak ő, hanem nagybátyja, a Kossuth-díjas grafikus és festőművész „hazatérjen” Gömörbe, abba a faluba, ahonnan a család elszármazott.
– teszi hozzá az unokaöcs. De amíg az ő apja még az Osztrák-Magyar Monarchiában látta meg a napvilágot, Gyula már 1928. május 13-án, amikor már leereszkedtek a határok és Sajószentpéter nyolc éve már a csonka Magyarország része volt, így a gömöri szülőfölddel minden kapcsolat megszakadt. Bányász és kőfaragó apja nem sokkal később meghalt, s a család árvaságra jutott. Ez azt is jelentette, hogy hiába nyilvánult meg rajzkészsége már gyerekkorában, továbbtanulásra nem igen gondolhatott. Ő is a bányánál volt kénytelen munkát vállalni.
A bányamotívum egyébként egész munkásságára nagy hatással volt, számos munkája idézi meg a család bányászlétét. A polgári iskolát Miskolcon végezte, de nemcsak a szegénység, hanem a második világháború is keresztezte az életét, így leérettségizni sem tudott. Szerencsére 1946-ban létrejött a Népi Kollégiumok Országos Szövetsége (NÉKOSZ), amely megpróbált lehetőséget biztosítani a vidéki tehetséges fiataloknak. A rádióban, a lapokban, plakátokon keresték a jövő tehetséges művésznemzedékét, akiket ösztöndíjjal és kollégiummal segítettek a tanulmányaik során. Nagyon sok tehetsége fiatal kerülhetett a segítségükkel művészi pályára, gondoljunk csak Csukás Istvánra, Kálmán Györgyre, Szirtes Ádámra vagy Soós Imrére. A NÉKOSZ rádiós felhívását hallotta meg az akkor 18 éves Feledy Gyula is, s be is küldte három rajzát. Felvették, s a Derkovits Gyula Kollégium lakója lett. De előbb leérettségizett a Barnabás Gimnáziumban, ehhez a bányász szakszervezettől kapott anyagi támogatást. A Derkovits Kollégiumban olyanok foglalkoztak vele, mint a két alapító, Kmetty János és Beck András (utóbbi felesége Rajk László titkárnője volt, s ez is hozzájárult később a kollégium felszámolásához amikor kirobbant a Rajk-per, ami a belügyminiszter kivégzésével zárult). De az elején még minden rózsaszínűnek tűnt, s a kor legjobbjai tanítottak, mint Rabinovszky Máriusz, Bortnyik Sándor, de még Major Tamás is tartott beszédgyakorlatokat. Feledy osztálytársai közé tartozott például a későbbi neves könyvillusztrátor Würtz Ádám, ahogy pályája során ő maga is számos könyvet illusztrált, amelyet a szakma nem is illusztrációknak tartott, hanem képzőművészeti képzettársításoknak.
Feledy nagyon sok élő és halott költővel került munkakapcsolatba, Madách Imre, József Attila, Babits Mihály, ahogy Kassák Lajos, de a zeneszerző Bartók Béla is hatott a munkásságára. Miután a Derkovits Kollégiumot felszámolták, a hallgatókat átirányították a Magyar Képzőművészeti Főiskolára, ahol Szőnyi István osztályába került, de tanította a felvidéki származású Pór Bertalan, valamint Koffán Károly, Hincz Gyula és Kmetty János is. A tehetséges fiatalember Rómában vagy Párizsban szeretett volna továbbtanulni, el is nyerte a római Collegium Hungaricum ösztöndíját, de 1949-ben a kommunista hatalomátvétel után a nyugati határok lezárultak.
Így maradt a szocialista blokk, ezen belül is Lengyelország, mégpedig a krakkói Képzőművészeti Akadémia. Ez az út alapjaiban változtatja meg az életét, s nemcsak szakmailag. Krakkóban Taranczewski és Fedkowycz festők osztályában tanult, majd Andrzej Jurkiewicz és Konrad Srzedniczki mellett megismerkedett a sokszorosító grafikával. Lengyelországban 1953-ban végzett. A grafika lehetőségei annyira megfogták, hogy a grafika, a rajz, a rézkarc, a litográfia egész életművében meghatározó maradt, s méltó utódja lesz a grafika magyarországi megalapozóinak, Derkovits Gyuláak, Vajda Lajosnak és Szalay Lajosnak. Utóbbit egyébként Pablo Picasso is nagyra becsülte.
Kondor Bélával, Csohány Kálmánnal, Kass Jánossal, Lenkey Zoltánnal, Reich Károllyal és másokkal megalapítja a Miskolci Grafikai Műhelyt, amely továbbviszi a már háború előtt is működő művésztelep hagyományait. 1955-ben Derkovits-ösztöndíjat, öt évvel később Munkácsy-díjat kap, 1975-ben érdemes művész lesz, majd három évvel később a Kossuth-díjat is átveheti. 1958-ban beválasztják a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége elnökségébe s kezdeményezésére megvalósult – először Budapesten kívül az Országos Képzőművészeti Kiállítás, s ebből nőtt ki az Országos Grafikai Biennálék sorozata. Az első biennálé 1961-ben volt, s mivel a városnak nem volt megfelelő kiállítóhelye, azt a Miskolci Nemzeti Színház társalgóiban rendezték meg. Az 1965-ös, III. Országos Grafikai Biennálé nagydíját Feledy Gyula kapta. 2000-ben – Feledy Gyula Bodonyi Csaba építész, Dobrik István művészettörténész, Kabdebó Lóránt irodalomtörténész, Petneki Áron művelődéstörténész és Selmeczi György zeneszerző társaságában megalapította a Széchenyi Irodalmi- és Művészeti Akadémia Miskolci Területi Csoportját, amelynek a vezetője is lesz.
1989-ben Miskolc egy, a belváros hangulatos részén található épületet, egy barokk jellegű műemléket bocsátott Feledy Gyula rendelkezésére a Deák téren, és ebben rendezték be a művész állandó kiállítását. Az épület a Miskolci Galéria kezelésében van, s a Feledy-ház azóta a város művészeti közéletének egyik központjává vált, ahol kiállításokat rendeznek más, többnyire helyi művészek alkotásaiból, és itt tartják a Művészeti szabadegyetem és az Irodalmi fonók című sorozat előadásait, beszélgetéseit is. Különlegesség a ház kertjében létrehozott Múzsák kertje, amit a Széchenyi Irodalmi- és Művészeti Akadémia Miskolci Területi Csoportja, a lillafüredi István nádor borlovagrend és a Miskolci Galéria alapított azon művészek tiszteletére, akik jelentős mértékben gazdagították Miskolc szellemi és tárgyi örökségét.
– írja Dobrik István a halála után egy évvel, 2009-ben megjelent emlékkönyv bevezetőjében. Feledy Gyula művészetének egyik sajátja: a világos és a sötét, a vonalas és a foltszerű hatások egy képen szimultán alkalmazása, drámai hatású szembeállítása. Sötét alaptónusú művein világít a fehér, mint egy bánya mélyén pislákoló lámpa. Jellemző a művészetére, hogy egy-egy téma kapcsán sorozatokat készített, egyetlen alkotás sokszor kevés volt számára a téma kibontására, s nem egyszer az adott témákhoz időnként vissza-visszatért, újra feldolgozta.
Érdemes ide idézni művészi ars poeticáját:
A már említett emlékkönyv mellett még 1983-ban a Mai magyar művészet című kismonográfia-sorozat 74. darabjaként jelenik meg a munkásságáról Láncz Sándor monográfiája, s Miskolc már a következő évben díszpolgárává avatja. Ezt teszi 2000-ben szülővárosa, Sajószentpéter is. 82 évesen 2010-ben, vagyis 15 éve hunyt el Miskolcon.
A sor most már az ajnácskőieken és a dobóciakon van, hogy felfedezzék a magyar képzőművészet egyik XX. századi jelesét, akinek ősei Gömörből kerültek át a határ túloldalára. Szerencsére a határok mára végre leomlottak...
