Egy 11 éves festő kiállítása szülővárosában - KÉPEKKEL

2021. május 28., 18:55
Zsebik Ildikó

A királyhelmeci Mailáth József Regionális Múzeum a pandémia idején sem tétlenkedett, kiállítások egész sorát rendezte, amelyek a járványhelyzet függvényében hol személyesen, hol meg online voltak látogathatóak.

Elsősorban a helyi tehetségeknek adott teret a bemutatkozásra. Így ismerhetett meg a közönség egy közöttünk élő fotóst, egy sújtásos ékszereket készítő nőt, egy a régióból származó írókat és költőket bemutató kiadványt stb.

A legújabb tárlat főszereplője pedig Bánhegyi András István személyében egy ugyancsak hazai festő, akinek a neve már ismerősen cseng a művészet, a kultúra iránt érdeklődők körében, hiszen, bár még csak 11 éves, ez a bemutatkozása immár 9. saját önálló tárlata.

Az alkotó, aki leginkább azt szereti, ha Öcsikének szólítják, a helyi nyolcéves gimnázium diákja. Alkotónk 4 évesen kezdte meg iskolai tanulmányait, és azonnal a második osztályba lépett. Az alábbiakban vele beszélgettünk!

Öcsike, hol mindenütt mutatkoztál már be képeiddel?

Hét évesen Prágában látták először alkotásaimat. Máig ez jelent legnagyobb élményt számomra. De

bemutatkoztam már Budapesten, Pozsonyban, Miskolcon, Nyíregyházán, Kisvárdán, Nagykaposon, illetve Királyhelmecen immár második alkalommal. Mindig örülök, ha meg tudom mutatni képeimet.

Mi jelent számodra a festés?

Egy hobbi a sok közül. Leginkább a rajzolás érdekel, de szívesen töltöm az időmet a puzzle bűvöletében is. Legutóbb egy 9120 darabból állót raktam ki.

Hét éve zongorázom, azt is imádom csinálni. 4-5 éve énekelni tanulok, ez a világ is vonz.

Ötödik a sorban a festés. Festeni leginkább akkor szoktam, ha ihletet érzek hozzá, illetve ha elegendő időt tudok szentelni rá. Nagyon szeretem a kék színt, amely a nyugalom, a csönd megjelenítője, a narancsot, amellyel leginkább a megvilágítást szoktam megeleveníteni. A sárga színt kaphatják épületek is, de a naplemente megfestésekor is elengedhetetlen. A piros viszont  mindig feldobja az összbenyomást.

Milyen témák izgatnak leginkább?

Előszeretettel festek tájképet, állatokat, városrészeket, de a virágok sincsenek távol tőlem.

Anyák napjára is egy csokor virágot festettem édesanyámnak!

Ha a rajzról van szó, akkor az emberek is terítékre kerülnek, ismert emberekről gyakran készítek portrét.

A mostani kiállításon feltűnően sok a városrészlet!

Imádok utazni! Prágában már 3-4 alkalommal is megfordultam, ott szeretnék majd továbbtanulni a Károly Egyetemen. Orvosnak készülök.

Olaszországban már sok mindent láttam, de jártam Kanadában, Máltán stb. Földünk számtalan pontja izgat még! Ahol nem jártam, arról is készítek képet. Mostani kiállításom legnépszerűbb darabja épp az Antarktisz szépségét mutatja be.

Ha orvosnak készülsz, akkor feltételezésem: tanulni is szeretsz!

A matematika áll legközelebb hozzám, igaz, a geometria e tekintetben kivételt képez, szeretem a földrajzot, a kémiát, a fizikát és a biológiát is.

Festményeiddel versenyekre is be szoktál nevezni?

Előfordul az is. Legutóbb egy 18 éven aluliak számára meghirdetett online versenyt sikerült megnyernem. De részese voltam a II. Rákóczi Ferenccel kapcsolatos versenynek is, ahol  a fejedelmet lovon, csata közben álmodtam meg. A Költészet Napja alkalmából beneveztem egy versillusztrációt készítő megmérettetésbe is.

Egyébként Szinyei Merse Pál művei állnak hozzám a legközelebb.

A festésnek is megvannak a maga trükkjei. Ezeket kitől tanulod?

Eddig vidékünk két festőjétől tettem szert festészeti ismeretekre, az egyik Nagy Enzoe Zoltán, a másik Matyóka Anton.

Tudsz már valamit mondani a jövővel kapcsolatosan is?

Azt tudom, hogy ez a kiállítás továbbvándorol majd a magyarországi Hatvanba, azok a képek pedig, amelyek a kisvárdai tárlaton szerepeltek, nagy valószínűséggel eljutnak az USA valamelyik nagyvárosába. Izgatottan várom.

Kövesse facebook oldalunkat is!