Egressy Béni komáromi szobráról és tatai éveiről Nagy János szobrászművésszel

Ha csak rajta múlna, már 2018. március 15-én a komáromi vár előtt létesítendő parkban állna újabb műve: Egressy Béni zeneszerző-író-színésznek, a Szózat megzenésítőjének és a Klapka-induló szerzőjének méretes szobra. A szoborállítás kulisszatitkairól és tatai alkotómunkájáról is beszélgettünk az összmagyarságot évtizedeken át csodás  alkotásokkal gazdagító, mindenkor helytálló Mesterrel.

- Pörgessük vissza az idő kerekét: mi indokolta távozását a Felvidékről Tatára, s már biztosították-e a hangulatos tóparti város vezetésével kötött szerződésben az Önnek ígért feltételeket?    

- Tatán a léthez, az alkotáshoz és az ahhoz szükséges életérzéshez olyan feltételeket kaptam, amilyeneket a Felvidéken korábban soha sehol. Többek között Michl Józsefnek, Tata polgármesterének köszönhetően is sokan megbecsülnek. Vaszary János festőművész hajdanán egy park közepén épített egy „Kós Károly-os“ erdélyi házat, amelyben 1912 és 1938 között a nyarakat töltötte. Később az épületben múzeum működött és azt másféle célokra is használták. Elég rossz állapotba került, majd számomra lakhatóvá tették, illetve a felújítása még mindig folytatódik, s most ebben a villában élek. A volt festő-műteremben csak a kisebb méretű műveimen tudok dolgozni, az életnagyságú vagy méretesebb szobrok ott nem férnek el. Az alagsorban még zajlanak a felújítási munkálatok, s azt ígérik, hogy a kertben építenek nekem egy megfelelő, nagyobb műtermet. Mivel az összes művem nem fér el az épületben, azok egy részét a helyi múzeumban őrzik, illetve raktárakba kerül. Korábban arról is megállapodtunk, hogy a múzeumban Nagy János Galéria létesül, ahol majd csak az én alkotásaim lesznek láthatók. Sok évtizeden át már eleget küzdöttem, a még hátralevő időmben szeretném végre nyugodt körülmények között elrendezni, befejezni az életművemet. A várossal megkötött szerződés értelmében mindezek biztosításáért cserébe majd Tatára hagyom a munkáimat. Így legalább azok egy helyen lesznek láthatók, nem kallódnak el, megmaradhatnak az utókor számára

- Az eltelt két év alatt, az egyre optimálisabb feltételek közepette milyen új művekkel gyarapította a magyarság keserveit, vágyait szuggesztíven megjelenítő, továbbgondolásra késztető munkái sorát?

- Nem tétlenkedtem, több művem született. Például egy Gályarab-emlékművázlat, amely modellje már bronzba öntve Szabó püspök úrnál, Budapesten található. Ez majd egy hétfigurás, hét méter magas kompozíció lesz, csak még a válaszra várok, hogy az emlékművet Budapesten hol is helyezik el. Sajnos, a reformáció 500. évfordulója alkalmából, idén még nem állítható fel, hiszen nagyszabású, sokáig tartó munkáról lesz szó. Erdélyi megrendelésre emléktáblákat készítettem két jeles írónak és közéleti személyiségnek: Nyirő Józsefnek és Orbán Balázsnak. Aztán a budapesti Kerepesi úti temetőbe magánszemély megrendelésére csináltam meg Sárkányölő Szent György egészalakos bronzszobrát, amely Jókai Mór síremléke mellett található.

- A komáromiak már évek óta várják a tervezett Egressy Béni-szobor felállítását, amit eredetileg a Jókai Mór Közművelődési és Múzeum Egyesület a városi művelődési központ bejárata elé tervezett. Időközben közadakozásból és szponzori támogatásokból össze is gyűlt a szobor árának fedezésére szánt pénz, az üggyel kapcsolatos intézkedést pedig átvállalta a komáromi gimnázium „Öregdiák Baráti Köre“, de egyre csak húzódik a szobor felállítása. Miért?

- Sajnos, a még Szénássy Zoltán tanár úr által kezdeményezett szoborállítási ügy immár hét éve húzódik, időközben ő elhunyt. Én minden tőlem telhetőt elkövettem az események felgyorsítása céljából. Az általam elkészített vázlatot az illetékesek már jóváhagyták. Az egyharmados modellt is elkészítettem, és időközben javasoltam, hogy főként a tervezett mű nagysága miatt azt inkább a vár előtti térségbe, a városi rendőrség székhelyével szembe kellene helyezni. Elgondolásom szerint ugyanúgy, mint hajdanán minden út a templomtoronyhoz vezetett, ez esetben egy tengely kötné össze a belvárost a várral. A Pozsonyi kaputól egy szép turistaút vezethetne e tengely mentén, vagyis az elhaladna az egykori rác ortodox templom, a Szent István- és Lehár Ferenc-szobor, a Kultúrpalota, a Jókai- és Szentháromság-szobor, a Klapka tér és Klapka-szobor, a Városháza, a Tiszti Pavilon, az V. László-mellszobor és a tervezett Egressy Béni-szobor mellett. Végül a várkapunál felnyitható hidat lehetne elhelyezni, s a váron át ki lehetne jutni az ún. Spiccig, ahol hajóállomás is létesülhetne.

Amíg csak kevesebb pénz gyűlt össze, egy kisebb portrét terveztünk a vmk előtti lépcsőkhöz, ahol a talajon az azóta már megrongált Egressy-emléktábla is található. Majd szponzorok azzal a kikötéssel adtak e célra több pénzt, hogy a szobrot mindenképpen én készítsem el. Akkor már egy nagyszabású tervet kezdtünk el szövögetni: maga a bronzszobor 2,40, a talapzattal együtt hozzávetőleg 6 méter magas lenne. Akadtak, akik megkérdezték, hogy minek kell ilyen nagy szobor. Hát azért, mert Egressy Béni a magyar kultúra egyik pótolhatatlan géniusza volt, s a magyarok világszerte gyakran éneklik az általa megzenésített Szózatot, mindmáig játsszák a drámáit. Ezenfelül katonaemberként védte a komáromi várat és magyar hazáját, zenekarvezető, költő és színész volt... Sajnos, a városi képviselő-testület mindmáig nem határozott arról, hogy végül hol is álljon majd a szobrom, halogatják a döntést. Talán a szeptemberi testületi ülés után végre megkapom a választ. Komáromi barátaimmal együtt azt terveztük, hogy 2018. március 15-én avassuk fel a kész művet. Ahhoz azonban előbb a kiszemelt térség parkosítására lenne szükség, de ahhoz még az engedélyt sem adták ki, pedig már akár a park is kész lehetne. Egressyhez ugyanis nem lenne méltó az, ha rendezetlen környezetben, sártenger közepén állna a szobra. A szoborállítás csak befejező aktusa lehet a környezet megfelelő kialakításának. Azok, akik feleslegesen beletenyereltek e szoborállítás folyamatába, nem törődtek az előre megszabott határidőkkel és megállapodásokkal, s ezzel eléggé a kedvemet szegték. Remélem, hogy az ügyben majd mielőbb pozitív fordulat áll be...  

- Elég gyakran jár vissza a Felvidékre, tárlatmegnyitókon és más rendezvényeken is szoktunk találkozni. Mi vonzza ide vissza? Az Egressy-szobron kívül tatai tartózkodása idején még milyen további megrendeléseket kapott a Felvidékről?

- Ha tehetem, szívesen átjövök a barátaimhoz, hiszen amíg vagyunk, összetartunk. Tavaly az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 60. évfordulója alkalmából rendezett komáromi megemlékezésen felkértek a szónok szerepére. Szívesen osztottam meg személyes élményeimet a jelenlevőkkel. A Dobi Géza-emlékesten is jelen voltam és a Limes Galériában rendezett több kiállítás megnyitójára is át szoktam ruccanni. További felvidéki megrendeléseket viszont eddig nem kaptam. Ideát bizonyos körök évek óta ugyanazt a pár szobrászművészt futtatják...

- A kiállításrendezők jobban a kegyeikbe fogadják Önt, mint a szobrok megrendelői?

- Kiállításaim is Magyarországon voltak. Azok közül megemlíteném, hogy tavaly decembertől három hónapon át volt látható a nem túl tágas hely ellenére elég sok művem a gyönyörű tatai várban, a kiállításomat Szakolczay Lajos művészettörténész nyitotta meg.

- Rákosszentmihályon született, évtizedeken át a Felvidék több településén élt. 82 évesen inkább magyarországi vagy felvidéki szobrászművésznek érzi magát? Mivel vésőjét mindig a magyarság iránti hűség és elkötelezettség vezette, felmerül a kérdés: milyennek látja az összmagyar jelent és jövőt?

- Turáni eredetű embernek és szobrásznak tartom magam. Tudatosítanunk kell, hogy keletről jöttünk a Kárpát-medencébe, miközben ott is maradtak az eleink közül, többszörös honfoglalásra és - visszafoglalásra került sor. Sajnos, mostanában inkább a honvesztés rémképe fenyeget bennünket. Sürgősen a tettek mezejére kell lépnünk, mert ha tétlenkedünk, könnyen előfordulhat, hogy majd semmi sem marad utánunk a magyar nemzetből, illetve a magyar kultúrából. Vannak olyan nemzetek, amelyek után valóban csak egy-két sírhely és annak néhány tartozéka maradt hátra. Aggodalomra ad okot a jelenlegi menekültinvázió, bármi megtörténhet... Abban bízom, hogy létrejön a visegrádi négyek: Magyarország, Szlovákia, Lengyelország és Csehország közös hadserege, s együtt meg tudjuk majd védeni az őseink által ránkhagyott nemzeti értékeinket, anyanyelvünket, vallásunkat, kultúránkat. Ahhoz azonban jóakaratú, öntudatos, rendes emberek is kellenek, akiket nem csak a pénz és saját érdekük mozgat...