Díjátadással párosult a Grendel ’75 kiállítás komáromi megnyitója - KÉPEKKEL
„Grendel Lajos (1948–2018) a múlt század 80-as éveitől elsőként törte át a kisebbségi létbe szorítottság falait, s vált az egyetemes magyar irodalom és irodalmi értékrend elismert, kanonizált és kánonformáló alkotójává…” – hangsúlyozta a József Attila-díjas irodalmár, Tóth László a Grendel ’75 kiállítás Szinnyei József Könyvtárban május 27-én tartott megnyitóján. A Felvidéki Magyar Szépművészeti Egyesület által a nevezett Kossuth-díjas írónagyság születésének 75. évfordulója kapcsán, tavaly meghirdetett képzőművészeti pályázatra küldött művek válogatása Dunaszerdahely és Pozsony után, nyár végéig Komáromban szemrevételezhető.
„De nem csak munkássága és művei hatáskörével lépett túl a kisebbségi lét és anyanyelvi közössége határain, hanem azzal is, hogy a szlovákiai magyar írók közt az első, akinek művei Európa számos országában és közel tucatnyi nyelven megjelentek…, és kora szlovák irodalmi és közéletének is nemcsak egyenrangú, hanem kiemelkedő alkotójává, szereplőjévé tudott válni…
Az pedig külön öröm lehet számunkra, hogy írónk az elmúlt évtől, illetve a dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeum és a pozsonyi Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma után most itt, Komáromban is egy újabb nyelven jelenik meg előttünk: a képzőművészetén, s eddigi gazdag értelmezési tartományokat feltáró recepciója is tovább bővül: az itt kiállító művészek több tucatnyi Grendel-értelmezésével” - hangzott el Tóth László megnyitó beszédében.
Mint mondta: Grendel pár novellájának televíziós feldolgozása és megfilmesítési kísérlete után e pályázat azt is lehetővé tette, hogy „barátunk immár a nyelv keretei közül is kilépjen, és írói világa - öt ország (Szlovákia, Magyar- és Csehország, Románia és Szerbia) pályázatunkra jelentkező 121 képzőművésze révén – egy univerzális dimenzióba, a képzőművészetébe is áthelyeződhessen...
A mostani kiállításon immár harmadszor lehetünk tanúi, hogy a képzőművészet egyetemes nyelvén és eszközeivel hányféle megközelítése, értelmezése lehet írói világának, felfogásának, világképének.
Pontosabban ez az 1900-as évek közép-európai történéseinek abszurdjában – írónk telitalálatos szóleleményével: abszurdisztáni világában – gyökerező szemlélete hányféle kifejezést nyerhet napjaink, már írónk utáni valóságában… Mert egy biztos: végigtekintve világunk mai állapotán, történésein, értéktévesztésein és értékvesztésein, értelmezési vitáin, egyre több olyan eligazodási pontot talál(hat)unk visszanézve, melyek napjainkban is irányt szabhatnának utunknak, döntéseinknek”.
Majd Grendel egyik ars poetica-szerű megállapítását idézte: „számtalan módon lehet írni, csak ideológiák szerint nem, mert az ideológiák mindig a szabadság ilyen-amolyan korlátozását hozzák magukkal”. Hozzátette: „amit pedig itt látunk, mindaz: változatok a szabadságra, változatok a szabad emberre…”.
A továbbiakban Miglinczi Éva művészettörténésztől, e tárlat kurátorától megtudtuk: a zsűriben Tőzsér Árpád Kossuth-díjas költő, Tóth László József Attila-díjas irodalmár, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) levelező tagja, továbbá dr. habil. Szunyogh László Ferenczy Béni-díjas szobrászművész, Novotny Tihamér művészeti író, valamint az író özvegye, Grendel Ágota és ő – képzőművészeti és irodalomtörténeti szempontokat figyelembe véve – értékelte a kapott műveket. Döntésük nyomán (Csehország kivételével) 4 ország 58 alkotójától 82 művet válogattak be a kiállításra.
A pályázó művészektől elsősorban a Grendel regényeiben megjelenő nemzedéki, nemzetiségi sors- és létproblémákat feldolgozó, közép-európai abszurditásokat bemutató alkotásokat, valamint Grendel-portrékat vártak. A képzőművészeti anyagot izgalmassá teszi e portrék sokszínűsége és az, hogy a képzőművészek a grendeli verbalitást miként fordítják át a vizualitás nyelvére. Az alkotásaik méltó módon tükrözik Grendel munkásságát, személyének és értékes életművének jelentőségét, s azokban a társadalomkritikai nézőpontok mellett rejtett hitvallások fedezhetők fel. Jelképes alakját néhol lírai tartalmakkal, máshol groteszk formavilággal láttatják.
A tárlat kurátora köszönetet mondott mindazoknak, akik az eddigi kiállítások létrejöttét segítették. Ők a következő személyek voltak: Dunaszerdahelyen Hodossy Gyula és Bokros Róbert, Pozsonyban Jarábik Gabriella, a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának igazgatója és helyettese, Feke Arnold, Komáromban pedig a Szinnyei József Könyvtár igazgatója, Fabó Mária és több munkatársa. Az MMA Kiadó vezetője, Pécsi Györgyi tárgyi jutalmakat ajánlott fel, valamint az MMA Képzőművészeti Tagozata (elnöke: Stefanovits Péter képzőművész) is támogatta a rendezvényt.
A komáromi esemény fénypontjaként került sor a díjátadásra. Venyercsan Pál, a pozsonyi Liszt Intézet igazgatója a helyszínen megjelenni nem tudó Fecsó Szilárd képzőművészt a besztercebányai alkonzulátusuk épületében megrendezendő kiállítása lehetőségével díjazta. A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma három díját Feke Arnold igazgató-helyettes Szabó Bonifác festőművésznek, Lévay Jenő Munkácsy-díjas képzőművésznek és Lévai Ádám grafikusművésznek adta át. A Kernstok Károly Művészeti Alapítvány nevében pedig Virág Jenő elnök Kovács Csonga Anikó grafikusművészt jutalmazta. Kopócs Tibor képzőművész Tőzsér Árpád díját már korábban átvette.
A rendezvény műsorát a komáromi Művészeti Alapiskola növendékei (Szeles Chloe - népdalcsokor, Varga Viktória - fuvola, Bukor Emőke Zsuzsanna - zongora, Szabó András - gitár) és tanára, Fekete Éva (zongora) biztosították. Közreműködésüket, akárcsak Miglinczi Éva és Jarábik Gabriella munkáját Fabó Mária könyvtárigazgató virágcsokrokkal köszönte meg. A műsorvezető szerepét Hostomský Fanni, a Komáromi Jókai Színház színművésze vállalta. Megemlítendő a kiállítás mutatós katalógusa is, amely Szabó Andrea grafikai terve alapján készült.