Csontváry 170
A Magyar Nemzeti Galéria és a pécsi Janus Pannonius Múzeum teljes gyűjteményéből, illetve három magángyűjteményben lévő alkotásból állt össze a kiállítás Csontváry Kosztka Tivadar születének 170. évfordulója alkalmából a Szépművészeti Múzeumban. Budapesten július 16-ig tekinthető meg, majd augusztusban három hónapra Pécsre utazik a kiállítás az idén 50 éves Csontváry Múzeumba.
Éppen 60 éve, 1963-ban láthatta az első hivatalos Csontváry-kiállítást a közönség, erre emlékeznek egy fotóval a kiállítás elején. Akkor a legnagyobb műveknek a Márvány Csarnok adott helyet, most a felújított Ión-Pergamon Csarnok tágas tereiben látható az a negyvenöt mű, amely teljes képet ad festőnk fő témáiról, motívumairól és életéről, hiszen minden ikonikus alkotását felvonultatja. A kiállítás a művész 1893-as Pillangók című alkotásával indul, majd a pályafutásának fontos fordulópontját jelentő féléves időszakkal, a Hollósy Simon müncheni rajziskolájában eltöltött hónapok modellrajzaival folytatódik, amelyek külön szekciót képeznek a kiállításon. Ezek mellett kapott helyet Csontváry első figurális festménye, az Almát hámozó öregasszony is.
1853-ban született Kisszebenben, és apja nyomdokaiba lépve, 1876-ban gyógyszerész diplomát szerzett. 1881-ben a húsvétot Rómában töltötte, ahol megtekintette Raffaello faliképeit. Ekkor tudatosult benne festői küldetése. Húsz évet adott magának a felkészülésre. 1884-ben Gácson megnyitotta saját patikáját. Ezzel akarta megteremteni az anyagi alapot nagyszabású festői terveihez. 1894-ben elkezdte művészeti tanulmányait Hollósy Simon festőiskolájában, majd 1895-ben beiratkozott a párizsi Julian Akadémiára. Mivel csalódott az ottani rajztanítási módszerekben, befejezettnek tekintette művészeti tanulmányait.
A következő esztendőkre azt tűzte célul, hogy itáliai, dalmáciai és felvidéki tanulmányutakat tesz. 1900-ban állított ki először a budapesti Nemzeti Szalon kiállításán. 1901-től pedig járta a világot. Első budapesti kiállítására 1905-ben került sor, egy évvel később készítette legnagyobb méretű, mintegy 30 négyzetméteres képét Baalbek címmel. 1907-ben születtek meg a cédrusképei, ebben az évben Párizsban is kiállított. 1908-ban, második budapesti tárlatán 55 képét mutatta be. Nápolyban, 1909-ben készült utolsó befejezett alkotása, a Tengerparti sétalovaglás.
Az 1910-es esztendő nagyon szomorúra sikeredett számára, hiszen berlini kiállítása elmaradt, édesanyját pedig elveszítette. Lelki egyensúlya megtört, soha többé nem festett.1919-ben kigúnyolt, kinevetett különcként, magányosan, verőérgyulladásban halt meg.
Az egyik legeredetibb magyar festő volt. Művészete stílusoktól, iskoláktól független maradt. Kiemelten foglalkoztatta a különböző napszakok ábrázolása: a lemenő nap, a felkelő hold, a természetes és a mesterséges fény, a hideg és a meleg színek kontrasztja, a csillogó és a tompa színek... Csontváry egy temperához hasonlító festékkel dolgozott, amely alkalmas volt arra, hogy vászonra vesse „pasztellesen csillogó napútszíneit”. A napfestés vagy napút festés egy saját maga által megalkotott kifejezés, amely arra utal, hogy képein nagy hangsúlyt fektet a napszakok színvilágának bemutatására. Csontváry arra törekedett, hogy bizonyítsa: a levegő és a fény játéka a vásznon is lehet tüneményes.
Festőnk nagy utazó volt. Elsősorban Dél-Itália, Görögország, Dalmácia és a Közel-Kelet volt az úti célja. Azokat a természeti és történelmi környezeteket kereste, amelyek megfestésével gyakorlatot szerezhet a „nagy műhöz”. Vonzották a magas helyek, a vizek és a vízesések. Az utazások tekintetében 1903 volt a legmozgalmasabb év Csontváry életében. Bejárta Nyugat-Európától a Szentföldig Európa jelentős részét, sőt Egyiptomba is eljutott. Ekkor készült a Kairói pályaudvar. Egyiptomi alkotásai közül mindössze ez maradt fenn. Az itáliai Taorminában összesen 8 alkotást festett, ezek közül legismertebb a Taorminai görög színház romjai. A Panaszfal bejáratánál, Jeruzsálemben festménye az egyik legnagyobb figurális kompozíciója 67 emberalakkal. A mostari híd ábrázolása – a cédrusfestmények mellett – a festő egyik legismertebb alkotása.
A Nagy Tarpatak a Tátrában Csontváry meghatározó motívuma. Ezt az egyik főművének tartotta, mert témája a szülőföldjéhez kötődött, gyermekkora kedvenc helyszínéhez, azért azt az összes kiállításán bemutatta.
Baalbek, a naptemplom Baalbekben Csontváry legnagyobb méretű festménye, amelynek szállítása is komoly fejtörést okozott szerzőjének. Baalbeket őseink egyik szent helyeként nevezte meg.
Vihar a nagy Hortobágyon című festményén a Hortobágy emblematikus motívumai fedezhetőek fel, míg a Selmecbánya látképe a második legnagyobb, magyar tájat bemutató tájképe, késői nagy tájképeinek előfutára.
Cédrusképei szimbolikus erejük és önvallomásos értékük miatt is az életmű legfontosabb alkotásai. Az ősmagyar mitológiában is kitüntetett szerepet játszottak a cédrusok. A termőképességüket 40-50 év alatt érik el, majd több ezer évig élnek a természet viszontagságai ellenére, így maradandó értéket képviselnek. Az első képeit ő is 40 éves korában készítette. Két cédrusábrázolásában – Magányos cédrus, Zarándoklat a cérdusokhoz Libanonban – a művészettörténet rejtett önarcképeket látott meg. Csontváry egyszerre volt az „égiekkel társalkodó” szent cédrus, és a magányos, az idő viharainak kitett teremtmény. A pusztulásnak kitett magányos cédrus ezáltal a modern civilizáció bírálata is. Csontváry szerint olyan világban élünk, amely nem tiszteli a szent dolgokat és a hagyományokat.
Gerlóczy Gedeon építészmérnökként szerzett diplomát, 1919-ben tért haza külföldről és műtermet keresett. Ekkor találkozott azzal a hirdetéssel, amelyben kiadásra kínálták a művész megürült műtermét. Megnézte, és ott találkozott Csontváry képeivel.
A hagyatéki tárgyaláson fele-fele arányban Kosztka Istvánnal megvásárolta a festményeket a művész leveleivel, naplójával, feljegyzéseivel egyetemben. Egész életében hivatásának tekintette a hagyaték gondozását, és elkötelezetten hitte: az életmű a művészettörténet megbecsült része lesz egyszer. Halála után, végakarata szerint, gyűjteménye a magyar állam tulajdonába került.
Megjelent a Magyar7 2023/25.számában.
