Burián László atya 90 éves

Burián Lászlót és családját megtépázta a történelem vihara. Sokszor packázott vele a hatalom, sőt, be is börtönözte, de nem törte meg. Ellenkezőleg. Az átélt nehézségek megedzették őt olyannyira, hogy másoknak tudott hitet, vigaszt és erőt nyújtani. Nemcsak a Csehországba deportált magyaroknak, hanem paptársainak, híveinek, tanítványainak is. Ezt teszi Burián atya mindmáig. Bár magyarsága miatt meghurcolták, nem fordult el a szlovák hívőktől sem, tiszteli és becsüli őket.

Beszélgetésünk során Mécs Lászlót idézte. "Mécs László egyik versét így kezdi: hiszek a véletlenben, mely mögött Isten nevet. Az én életem tele volt véletlennel, és az isten mindig mosolygott fölöttem" - mondta portálunknak. Hozzáfűzte: az emberséget szerinte nem lehet a vallástól különválasztani, mint ahogy a nemzetiséget se. Ezt már a komáromi gimnáziumban megtanulta, ahol igazi emberséges nevelést kapott a bencésektől. "Ezt láttam a tanáraimban, ezt láttam a szüleimben, akik értelmiségiekként voltak vallásosak" - tette hozzá.

Burián László atyát szülei nem szánták papnak,  ki kellett harcolnia, hogy magára ölthesse a reverendát. Mint később megtudta, azért viselkedtek így a szülei, hogy soha ne érezze, kényszer hatására választott hivatást. "Hatvanhat éve vagyok pap, és kilencvenévesen is azt mondom, örülök, hogy pap lehettem. Örülök, hogy nagyon boldog pap vagyok" - fogalmazott.

Az atya úgy véli, az embereknek meg kell tanulniuk, hogy csak a szeretet az, ami igazán boldogít, csak ez ad erőt ahhoz, hogy az ember minden nehézséget elviseljen. "De ehhez kell, hogy valaki becsületes emberi életet éljen. És ehhez szükség van Isten segítségére" - fűzte hozzá.

Kilencvenedik születésnapján egyházközsége és párkányi hívei köszöntötték az atyát, jó egészséget és további boldog esztendőket kívánva neki.

KAPCSOLÓDÓ VIDEÓ