Buddha mosolya
Az utolsó körvonalakat húzza ki a megálmodott falfestményen. Sokadik alkalommal, rutinosan, mégis mintha minden egyes ecsetvonás lelkesedéssel töltené el. Halomban állnak a festékek, festmények, kellékek a polcokon, asztalokon és a földön, enyhe nyomda és falfesték illata terjeng. Tűz be a nap a kinti havas udvarról. Igazi műhely-feeling, ahol folyamatosan készül valami új, valami egyedi, valami művészi. Elgondolkodom rajta, mióta is ismerem pontosan… 16 éve, ha jól számolom. Egy kézműves tábor sejlik fel – alkotunk, nevetünk. Kislány még, ahogy én is, mégis arról mesél derűs komolysággal, hogy művész marad élete végéig. Aztán az általános mellett kijárja a művészeti iskolát, majd grafikusnak tanul, könyveket illusztrál, ruhákra nyomtat rajzokat. Most pedig egy buddhát fest a műhelye falára. Interjú Dudek Henriettával.
Miért éppen Buddha került a műhelyed falára?
Nagyrészt ösztönös inspiráció volt, másrészt tudatos is kicsit. Mindkettő azt mondatta velem, hogy egy harmóniát és boldogságot árasztó alkotás kerüljön a falra. Sokat vagyok a műhelyben, ami már magában is motivál – egy hely, ahol szétpakolhatom a festékeimet és a rajzaimat, művészkedhetek kedvemre. A fő alak, a buddha körüli természeti motívumok is ezt sugallják.
Ugyanezt próbálod közvetíteni a megrendelt falfestményekkel is?
Igen, igyekszem a pozitív hatást átadni. A mindennapi rohanásban sokan elfáradunk, negatívumok és nagymértékű stressz ér, ezért örülök, ha ilyen finomhangolással szebbé tehetem a körülöttünk lévő falakat.
Milyen helyiségeket dekoráltál ki eddig?
A dekoráció nem a legmegfelelőbb szó, egy falfestmény annál sokkal több. Egyéniséget, egyediséget viszek a falakra. Egy irodát komolyabb motívumokkal ruházok fel, egy óvodában a gyerekek meséit festem fel. Egy otthonban pedig a helyiségtől függően találom ki a művet – egy konyhába például színeket, virágokat, gusztust viszek a főzéshez és étkezéshez, egy hallba meleg üdvözlő ornamentumokat készítek. A háló és a nappali helyiséget pedig harmonikussá teszem egy kellemes beszélgetéshez, pihenéshez. Nagy kedvenceim a szerelmes párok franciaágya fölé álmodott szív alakú és mandala festmények. Az üzlethelyiségek is kihívást jelentenek, pl. egy virágboltban egyszerűsített virágmintákat kértek a falra.
Miben más ez egy plakátnál vagy falra ragasztott ábránál?
Az egyedisége. A személyre szabása. Egy plakátot kiválasztasz az interneten, megrendelsz egy felragasztható matricát, majd egy rokonlátogatáson megpillantod ugyanezt a falon. Szó szerint visszaköszön. Ha viszont falfestményt rendelsz, egyedi lesz, a saját személyiséged adod bele. Elbeszélgetek ugyanis a megrendelővel, aki mesél az elképzeléseiről, ötleteiről, hangulatáról. Én ezekkel hazatérek a műhelybe és megrajzolom. Először vázlatként papírra, majd az irodában vagy gyerekszobában a falra. Senki másnak nem lesz ilyen műve otthon a hallban, a gyerekszobában vagy a munkahelyén. Ha netán a galériámban megtetszene valakinek egy előző festmény és pontosan azt kérné, még akkor is picit másként alakul mindig egy új alkotás. Ez az egyediség és személyre szabás, ami a fő hozománya egy falfestmények a nyomtatott plakátokkal és matricákkal szemben.
Van azonban egy negatívuma is, hogy nem lehet átvinni egy másik szobába vagy költözéskor az új nappaliba.
Ez így igaz. Hacsak ki nem veszed az egész falat (nevet). Viszont hiszek benne, hogy a falfestmény beivódik egy bizonyos környezetbe, ami máshol máshogy hatna. Van is egy ilyen tapasztalatom: az egyik nappaliban kivitelezett festményemet szerette volna egy család reprodukálni, amikor elköltöztek vidékre. A lehető legpontosabban szerették volna ugyanazt, ami valamennyire sikerült is (persze az előbb említett “mindig más lesz egy kicsit” mivoltával). Az új helyiségben azonban mások voltak a fények, az elrendezés. Pár hónappal később a család lefestette és új falfestményt kért tőlem, ami már beleillett az új nappali hangulatába.
A munkahelyi falfestményeket hogyan kell elképzelni?
Ezek hangulata a munka típusától függ és attól, hogy mit szeretne a megrendelő közvetíteni. Ha a főnök azt mondja, legyen kicsit szigorúbb a festmény, mert például konferenciához használják a helyiséget, ahol komoly döntések születnek, akkor úgy alakítom. Vannak helyek, ahol a szellőzőrendszereket illatosítják, hogy így hassanak az ügyfelekre, kollégákra. Más esetben viszont egy napi munkára használt irodához kellemes környezetet kell teremtenem.
A tavalyi év utolsó falfestménye pedig egy általános iskolát díszít. Hogy tetszett a gyerekeknek?
Minden visszhang pozitív volt. Kisújfalun, egy felvidéki faluban festettem ki két osztálytermet, az étkezőt és az iskola logóját a folyosóra a bejárathoz. Nemrég volt felújítva az egész épület, ennek kapcsán keresett meg engem is az igazgatónő. A gyerekek és a tanárok is még nagyobb örömmel járnak oda, a kifejezetten nekik készült festmények közé. De te is láttad, neked hogy tetszett?
Majdnem kész volt, amikor láttam, valóban különlegesre sikeredett. Hogy hogy nem realisztikus fákat festettél nekik?
Nem volt megadva a konkrét stílus. A gyerekeknek pedig szeretek fantáziadús dolgokat felvinni a falakra. Ezekben maguk is láthatják, milyen fontos a képzelet, továbbgondolni a látottakat, tanultakat. Úgy tapasztalom, hogy nekik is és a felnőtteknek is táplálja a kreativitásukat. Jobban megy a tanulás, a munka, a mindennapok, ha egy stílusos, egyedi falfestmény veszi körül az embert.
Vannak rajzlapra készült, keretezett alkotásaid is, ezeket is ki szokták függeszteni a falra?
Természetesen igen, főleg az akvarellek tetszenek az embereknek. A foltos, vízfestékes vonások, amiket nem lehet megunni. Ezek a keretezett képek kerülnek majd ki a kiállításra is, amit említettem neked sütizés közben a múlt héten – mutatja büszkén a keretezett akvarelleket, miután lemászott a létráról.
Oszlík Kinga
