Bolyongások Csémy Olivér műépítésszel a Limes Galériában
Az idén 60 éves Csémy Olivér, komáromi műépítész Bolyongások című jubileumi kiállítása nyílt meg a 28. Komáromi Napok nyitónapján a Limes Galériában. A pénteki esményen, amelyet a Pro Arte Danubií – Duna Mente Művészetéért Polgári Társulás a Magyar Alkotó Művészek Szlovákiai Egyesületével közösen rendezett, zsúfolásig megtelt az egykori katonatemplom hajója.
A házigazda, Farkas Veronika galériaigazgató üdvözlő szavai után Dénes Éva művészettörténész magyar és szlovák nyelven méltatta a jubiláns eddigi munkásságát. Felidézte a tíz évvel ezelőtt szintén általa megnyitott kiállításon Olivér által mondottakat: az új és felújításra szoruló épületek tervrajzainak elkészítése során, az idő múltával egyre nagyobb felelősségtudat tölti el, hiszen azok jó esetben több nemzedék számára megmaradnak. Nem lehet mindegy, hogy látványuk esztétikai élményt jelent-e, s miként befolyásolják akár a közízlést is. Nos, Olivérnek a méltatója szerint sincs miért aggódnia, hiszen a nevéhez fűződő épületek egy-egy település ékévé váltak.
„Munkáit a szépség és a harmónia jellemzi. Valamennyi esetében szinte matematikai pontossággal számította ki a fény- és térhatásokat. Bátran, felszabadultabban mehet tovább az úton – kívánjuk, hogy még sokáig formálja azt a közeget, amelyben majd a jövő nemzedék is él! Tudatosítva, hogy a művészet végtelen, ám az élet véges. Találkozhatunk vele a szintén műépítész Krisztián fiával közösen működtetett komáromi tervezőirodában és remélhetőleg a következő jubileumi kiállításán is!“ - fogalmazott Dénes Éva.
A továbbiakban vázolta a jubileumi tárlat koncepcióját. E válogatásban egyaránt helyet kaptak a Csémy-tervek nyomán már elkészült lakóházak, üzletközpontok, panziók, éttermek, kulturális létesítmények... méretes fotói és azoké is, amelyek még csak az alkotójuk képzeletében léteznek. Az utóbbiak arról árulkodnak, hogy milyennek álmodta meg a Duna Gibraltárát – Komárom arculatformálása kapcsán hogyan lehetne kiaknázni a Dina közelségét. Kiemelte Csémy Olivér kiváló rajztudását, amit két évig a Szlovák Képzőművészeti Egyetemen is csiszolt. „Ő azon kevés hazai műépítészünk egyike, akik nem csak a vonatkozó számítógépes programok alapos ismerője, hanem elegánsan, szépen is rajzol. Érdemes tehát az itt látható festményeit is szemrevételezni!“
A jubilánst barátja, Skuta Miklós, komáromi zongoraművész a tiszteletére írt és a galériában bemutatott Bolyongások című zongoraművel ajándékozta meg. Majd az Olaszországban operaénekesi karriert befutott, s onnan a tárlatnyitóra érkezett Bogáti István barátja pedig csodálatos dallal köszöntötte őt. Ölvecky András előadóművész Sági Gergely Több fényt! című kortárs melodrámájának tolmácsolásával mutatta be az építészek és okoskodó megrendelőik közti örökös harcot. A pazar fogadás előtt az ünnepelt köszönetet mondott mindazoknak, köztük a családtagjainak, akik az eddigi pályája során segítették őt. A látványos kiállítás május 24-ig tekinthető meg.
Portálunk kérésére Csémy Olivér a terveiről is nyilatkozott: „Szeretnék újra nyerni valamelyik nemzetközi építészeti pályázaton, amelyeken már Krisztián fiammal közösen veszünk részt. Az ilyen megmérettetéseken, általában nagyon erős mezőnyben, felettébb minőséget kell produkálnunk. Továbbá a szülővárosomnak felkínálnám az elgondolásra késztető terveinket – építészeti vonalon mi mindent lehetne-kellene kihozni Komárom nagyszerű természeti adottságaiból. Városunk végre megmutathatná a Duna felőli arcát! Úgy látom, hogy e tekintetben, helyi szinten a rendszerváltás óta nem születtek különösebb értékek. Sajnos, ezidáig a városvezetésben nem találtam partnerre. Az új vezetés már városi főépítész létét sem igényli – az e feladatkört eddig ellátó Krisztián fiamat nemrég menesztették a városi hivatalból“.
Azt is elárulta, hogy terveivel pedig az aktuális „óvodaprogramhoz“ is kapcsolódik: „Miközben több felvidéki óvoda építése és felújítása a teveink alapján zajlik, tudatosítani kell, hogy a gyerekeket az a tér is neveli-formálja, ahol napjai javartészét tölti. Ezekben az épületekben lakozik a hely szelleme, ugyanakkor rituális élményt is kell adniuk a kicsiknek. Emellett pedig egy éve hobbiként ismét festegetek, mert abban is örömömet lelem, s a képeimmel talán másoknak is sikerül örömöt szereznem“.
