Bodrogközi Művészeti Műhely, idén tizennegyedszer!
Medárd idén teljes mértékben ható utolsó csöppjei közt kezdte meg idei, 14. alkotótáborát a BiMM, a Bodrogközi Művészeti Műhely. A Hegyköz nyugodt lankái közt valósult meg a nem csupán Bodrogközből érkező, művészetek iránt érdeklődő résztvevőket fogadó nyári művészeti műhely.
Az eredetileg közép- és főiskolások számára elképzelt tehetséggondozó program szélesedő korhatárral, töretlen lelkesedéssel ad teret évente a mindenkiben ott rejlő tehetség kibontakozásának. A résztvevők – az idén 22-en – a képzőművészetek különböző ágaiban tevékenyek táboron kívül is. A tábor első felében, kihasználva az esős idő másra nem jó voltát, meglátogattuk a nemrég felújított nagymihályi Sztáray kastélyt, külön élmény volt a kastélyban helyet kapó Mousson Tivadar életművét bemutató és a szakrális művészetekkel foglalkozó tárlat.
A szabadidőben bevállalt külön művészeti foglalkozások hozzáadott értéke a társaság, melyből mindenki, mentor és alkotó egyaránt meríthet ihletet, tudást, emberi kapcsolatokat.
A Szalánci- és Zempléni- hegyek ölelésének varázsa van, a tiszta levegő, az erdők tömény zöldje, a csend mind-mind segítik az alkotáshoz elengedhetetlenül szükséges elmélyülést, a szakmai vezetés pedig az egyéni készségek fejlődését. Az egyes műhelyekben szakavatott vezetés mellett, sok baráti beszélgetéssel, manuális tehetséggel, szellemi , lelki töltettel születtek meg az alkotások, melyek egyrészt az alkotók otthonait, másrészt a Botorkáló Tehetséggondozó Társulás által szervezett kiállítások anyagát gazdagítják. A polgári társulás felhívására az idén nagy örömünkre a szomszédos Ung-vidékről és Kassáról is jelentkeztek a képzőművészetek aktív művelői, csatlakozva a Magyarországról és Szlovákia különböző pontjairól érkezettekhez.
A BiMM lassan fogalommá válik a kezdetektől részt vevő fiatal alkotók és mentoraik szoros kapcsolata révén, akikből jópáran az idei műhelyt is megtisztelték jelenlétükkel.
Fecsó Szilárd képzőművész, művésztanár ahogyan a nulladik naptól bábáskodik, támogatója, szakmai mentora az idei tehetséggondozó tábornak is, felesége, Kassai Fecsó Yvett is több évben volt már részese a nyári programnak. Résztvevőből immár tanult, képzett mentorként gazdagította a résztvevők tudását Csernok Barnabás festőművész, Szunyog Júlia és Éliás Ádám szobrászművészek, valamint Tóth Emese fotózással foglalkozó egyetemi hallgató. Nem tartotta távol táborunktól a járvány sem a két kisfiával érkező Gergely-Farnoss Lilla szobrászművészt, valamint Janitor Kristóf és Hajdók Gábor festőművészeket. A képzőművészeti alkotások megszületését alapfogalmak határolták finoman: a bárka, a nap, a létra és a visszatérő életfa. Grafikák, linómetszetek, ősi fényműves megoldások, selyemmel finomított képek, szabad ég alatt születő festmények és kombinált, intermédia eszközeit használó alkotások jöttek létre a kihagyhatatlan és örök kerámia mellett. A tevékeny alkotást üdítően váltotta a kora esti órákban a Pandák Pál, a magyar kultúra lovagja által nyújtott népzenei bemutató, Tóth Péter Lóránt Radnóti Miklós, az elhurcolását követő, utolsó heteit bemutató szuggesztív előadása.
Talán a rendezvény tartalmasságát, nívóját dicséri, hogy évről évre több a visszatérő, alkotásra vágyó művész és amatőr.
A kétkezi alkotás örömében megmerítkezve a kerengő szúnyogok sem zavarták a múzsák által csókoltakat, feledve a mindennapok sodrását, a mindenféle vírusokat (a rendelkezéseket azért betartva), lecsendesedve befelé figyeltek a résztvevők. Az érdeklődők kipróbálhattak kézműves módszereket is: a nemezelés és papírmerítés rejtelmeit. A tavaly nemzedékváltáson átesett képzőművészeti program július utolsó hetében nagy szeretettel fogadta a régebbi évfolyamok résztvevőit, akik hajnalba húzódó beszélgetésekkel, a hiányzókról való emlékezéssel, fiatal, előre néző szakmai utak bemutatásával honorálták fogadókészségünket. Maruscsák Dávid és Csernok Barnabás a távol - keleten megélt szakmai tanulmányutaikról tartottak képes vetítéssel egybekötött élménybeszámolót mindenki oldalfurdaló kíváncsiságát kielégítve.
Leírhatatlan élmény évről évre folyamatosan követni az első generáció kibontakozó eredményességét, szakmai sikereiket messziről egy elégedett mosollyal honorálva, megfigyelni a képzőművészet megtermékenyítő hatását azokon is, akik nem életvitel-szerűen foglalkoznak alkotással, az újonnan érkezők kíváncsisággal elegy megmutatkozási vágyát, a környezet hatását az egyénre.
Kitűnő alkalom egy ilyen szabadidős program saját tűréshatárunk kiszélesítésére, a másság elfogadó elviselésére, nyelvi készségeink fejlesztésére. A résztvevők évről évre mélyülő barátsága az „egymáshoz közünk van” áldott állapotával vértezett fel mindenkit az előttünk álló évre, a következő BiMMig.
A Szinnyei Merse Pál emlékévben megvalósult programot a Kultminor támogatta anyagilag, és számos magánember zöldséggel, főzéssel, szeretettel. Köszönet érte.
