Bemutatkozott az Asztal Társaság Képzőművész Csoport a Limes Galériában
A szlovák kormány Kormánybiztosi Hivatala és Komárom város önkormanyzata által támogatott, Benèiè Péter magánvállalkozó védnökségével megvalósuló tárlat anyagát Farkas Veronika galériaigazgató üdvözlő szavai után Budai Rita művészettörténész mutatta be a jelenlevőknek.
„Az Asztal Társaság Képzőművész Csoport 2011 nyarán jött létre. A jelen tárlat már a 11. kiállításuk, számos jelentős felkérés áll már mögöttük. A csoport különlegessége, hogy a legtöbb művésztársulással ellentétben nem regionális alapon jött létre, és nem is nagy, országos, hivatalos, személytelen egyesület, hanem válogatott, és főleg minőségileg hasonlóan magas színvonalon álló művészek szabad csoportosulása. Tagjai érett művészek, akik azonban nyitottak és fejlődésképesek, s közösen keresnek választ a folyamatosan változó világ és a szüntelenül megújuló művészet kapcsolatának újabb kérdéseire“ – derült ki Budai Rita méltatásából.
Majd elmondta: egy heterogén művészcsoport esetében, amelyben festők, grafikusok, szobrászok egyaránt megtalálhatók, az ember önkéntelenül azt keresi, mi bennük a közös, mi fűzi mégis össze az alkotásaikat.
„Az egyik ilyen közös jellemző, hogy a művészek egyensúlyoznak az ábrázoló és az absztrakt formák közötti pengeélen. Bár az utóbbi időben néhányan a nonfiguratívba billentek át, ilyenek például Kéri Mihály konstruktivista formarendű, bár személyes esetlegességet is hordozó művei, de legtöbbjük számára fontos marad a tárgyi valóság vizuális ihletése. Vankó István organikus formáiba könnyen belelátunk felismerhető motívumokat, Jim Urquhart képein pedig egyértelműen a személyes átélés uralja a képeket“ – magyarázta a szakember.
„A másik közös tulajdonság a nagyon igényes technikai kivitel, a felületkezelés finomsága, a hagyományos technikák kedvelése (például nem alkalmaznak digitális technikát). Választékos, rebbenően finom színeket, különlegesen megmunkált képfelszínt, leheletnyi gyűrődéseket, fémesen megcsillanó felületeket találhatunk a képeken, és a vegyesen használt ötletes technikák és anyagok gazdag, változatos összhatást eredményeznek. Gyakorta megfigyelhetünk a műveken visszatérő szimbólumokat, motívumokat, melyek lehetnek ősi kultúrákból származók vagy teljesen egyedi, személyes fejlesztésűek is. A labirintus motívuma, melyet Székács Zoltánnál találhatunk meg, egybecseng P. Boros Ilona összegabalyodó fonalhálózatával és Lőrincz Zsuzsa kusza drótcsomóival. Hasonló visszatérő motívum a töredékesség. A személyes élményeken túl az emberi lét általános jelenségei: a kommunikáció, a kultúra, az alkotás és az életből való kilépés is megpendülnek ezekben az alkotásokban. Az ember felelősségén kell elgondolkodnunk Felényi Péter „A föld sebei“ fém dombormű-sorozata kapcsán. A játékosság, a fricska, a színek és formák ösztönös felerősítése és többértelműsége ragadja meg a nézőt Luzsicza Lajos festményein...“ – ecsetelte a továbbiakban Budai Rita.
Kik is az Asztal Társaság tagjai? Felényi Péter, a bécsi festőakadémia elvégzése után az óbudai hajógyárban hegesztést tanult, hogy megszerezze azt a technikai tudást, amely acélszobrok készítéséhez szükséges. Jelentős európai galériák és gyűjtemények birtokolják a Felényi-acélplasztikákat. Jim Urquhart Glasgow-ban született festőművész, tanulmányait Edinburgh-ban és Londonban végezte. Tanult festészetet, szobrászatot, kerámiát, litográfiát, selyemfestést, valamint designt. 1996 óta él Magyarországon. Kéri Mihály festőművész nagyméretű táblaképein az organikus és geometrikus formák kontrasztját hangsúlyozza, 1996-ban egyik alapítója volt a Magyar Festők Társaságának. Lőrincz Zsuzsa pozsonyi származású, Prágában élő sokoldalú képzőművész: grafikus, illusztrátor, de készít kisplasztikákat papírból, drótból, korábban samottból. Rendkívül egyediek színes monotípiái. A tatabányai születésű, Budapesten élő Luzsicza Árpád grafikus és festőművész a képzőművészeti közélet aktív résztvevője, többek között kiállításokat nyit meg, szervez és rendez. A törökbálinti P. Boros Ilona elsősorban egyedi grafikákat készít, de érdekelik a különböző anyagokban rejlő lehetőségek is, szívesen foglalkozik különböző (elsősorban papír) felületek létrehozásával, kombinálásával. Székács Zoltán végzettségét tekintve keramikus, de 1990-től a grafikával és festészettel kezdett foglalkozni, s azóta a képi megjelenítést tekinti elsősorban művészi megnyilvánulási formájának. Vankó István festőművész rajzi alapismereteit a Dési-Huber-körben szerezte meg. Mesterei Korga György, később Misch Ádám, Végh András és Szunyoghy András voltak. 2002-ben a Nemzeti Kulturális Alap ösztöndíját nyerte el.
P. Boros Ilona, az Asztal Társaság létrehozója portálunknak elmondta: „Ez a 11. kiállításunk azt bizonyítja, hogy azok a munkák, amelyeket mi kiállítunk, még egy ilyen gyönyörű, tágas, különleges térben is, mint a Limes Galéria, szépen „szólnak együtt“, van köztük valamilyen sajátos párbeszéd. Érdekes szálak fűznek egymáshoz bennünket. Például Luzsica Árpád, Budapesten élő festőművész nagyon régi barátom, rendszeresen jár ki a közeli Törökbálintra, ahol én lakom, Lőrincz Zsuzsával pedig közös képzőművészeti egyetemre járt Prágában. Mivel Zsuzsa is gyakori résztvevője több magyarországi művésztelepnek, sikerült személyesen megismernem őt. A hazai művésztársaimmal együtt nagyon megszerettük a műveit és a személyét is, örömmel fogadtuk őt az Asztal Társasásunkban, amely már részét képezi a főváros környéki művészeti életnek. Gyakran találkozunk egymással különféle tárlatmegnyitókon, és elmondhatjuk: mindnyájan nagyon hasonló művészeti szemlélettel rendelkezünk. Olyasmit próbálunk alkotni, ami kortárs művészet, azaz valamiképp kapcsolódik a jelenlegi képzőművészeti irányzatokhoz. Ugyannakkor valamennyiünkben megvan a hagyományok iránti tisztelet, nem akarunk bosszantó műveket alkotni, antiművészetet csinálni. Ahelyett mindenki egyfajta művészi alázattal dolgozik a saját területén, s egy közös minőség tart össze bennünket“.
Az Asztal Társaság Képzőművész Csoport tagjai külön-külön már több évtizede alkotnak, de az elmúlt bő három évben közösen is több helyen bemutatkoztak. 2012-ben műveiket az érdi városi galériában, továbbá Székesfehérvárott és a prágai Magyar Intézetben állították ki. 2013-ban két budapesti helyszínen: a Karinthy Szalonban és az ART IX-XI Galériában, valamint a törökbálinti Falumúzeumban, illetve a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galériában tárták a nagyközönség elé alkotásaikat. Idén pedig egy budapesti és alsóörsi kiállításuk után a sajátos hangulatú Limes Galériában november 4-ig szemrevételezhetők a továbbgondolásra késztető képeik, szobraik, domborműveik...
