Bemutatják Szent László valós arcát

A komputerfestési eljárást alkalmazó Boda László professzor a megnyitón elmondta: a sikeres arcrekonstrukciót két kudarcos kísérletsorozat előzte meg. A hiányzó állkapocs különösen nehéz feladat elé állította a szakembert. Boda László úgy vélekedett: az arcrekonstrukció nemcsak tudomány - amely a kriminológiában is alkalmazott eljárás, - hanem művészet is, bizonyos fokú intuíciót is feltételez. Kustár Ágnes, a Magyar Természettudományi Múzeum antropológusa, a plasztikai arcrekonstrukciót készítő team tagja képek és fotók segítségével ismertette a munka fázisait. Mint elmondta, az arcot "visszaépítik" a koponya alapján. Az arcrekonstrukciót a koponya gipszmásolatára készítik.

Elsőként a nyakat és a rágóizmokat építették fel, majd az arc következett az izmok és a lágyrészek figyelembevételével. Ennek során kialakul a szem- és a szájkörnyék karaktere. A szakember az objektivitás fontosságát emelte ki, rámutatva, hogy a módszernek vannak korlátai, így például a haj, a szemöldök, a szakáll jellegzetessége a csontokból nem következtethető ki.

Kustár Ágnes szólt arról is, hogy a koponyaereklye embertani vizsgálata alapján 50-55 éves, markáns férfit jelöltek meg a szakemberek. A metrikus vizsgálatok alacsony és hátrafutó homlokot határoztak meg, jellegzetességként a csontos szemöldökív kiemelkedését és az orrgyök behúzottságát definiálták. A kutatók munkájának folyamatáról képet adó kiállítás június végéig látható. Szent László plasztikusan rekonstruált arcát pedig a május második felében a Káptalandombon nyíló kiállításon tárják az érdeklődők elé.

Az arcrekonstrukciókat megelőzően a Szent László-hermán és a benne őrzött koponyaereklyén orvosokból, antropológusokból, műszaki szakemberekből álló kutatócsoportok végeztek átfogó természettudományos és műszaki vizsgálatokat a Győri Egyházmegye felkérésére. A magyarországi nemzeti ereklyék történetében mindeddig egyedülálló komplex program fontos spirituális törekvése, hogy Szent László kultuszát az érdeklődés középpontjába állítsa.