Az üveg bűvöletében - Krajnyák-Iski Lívia ung-vidéki üvegműves története

Miért éppen az üveg szólított meg?

Óvodás lehettem, amikor be-beszöktem nagyanyámék tisztaszobájába, ahova gyerekként tilos volt bemennünk. Mindig csodáltam nagyanyám masszív kobaltkék cseh hutaüvegeit és vázáit. Ezek a tárgyak mágnesként vonzottak. Voltak festmények a falon, fafaragások, hímzések, de engem ezek ejtettek rabul. Iskolás éveim alatt nem foglalkoztam a témával, majd monoton, adminisztratív munkakörben dolgoztam. Úgy éreztem, keresnem kell egy hasznos hobbit, hogy kikapcsolódhassak. Vonzódom a természetes anyagokhoz. A fa, a kő vagy a márvány megmunkálása lehetetlen feladatnak tűnt. Úgy véltem, a bőrrel sokan foglalkoznak, így merült fel az üveg ötlete. Kezdetben elhessegettem a gondolatot, biztosan drága, sok szerszám, kemence kell hozzá, és veszélyes is lehet.

Az élet azonban mindig az utamba hozta az üveget.

Rátaláltam a kezdők számára legalkalmasabb kis – mikróba rakható – samott-kemencére. Amikor összeolvadt az első három üvegem, én voltam a világon a legboldogabb. Sokat kísérleteztem, míg rájöttem, hogyan kell vágni az üveget, milyen hőfokon, mennyi ideig maradjon a kemencében, hogy azt kapjam, amit szeretnék. Ezekből az első próbálkozásaimból született egy jól sikerült nagyobb mennyiség, amit már a királyhelmeci szüreti fesztivál kézművesvásárán 2012-ben másoknak is meg mertem mutatni. A siker arra ösztönzött, hogy mélyebben belemerüljek a témába.

Vagyis szakképzés, tanulási lehetőség után néztél?

Pontosan. A szakmai fortélyokat egy soproni üvegművész tanfolyamain sajátítottam el. Elméleti ismeretem már volt, mert jó ideje tanulmányoztam a szakirodalmat, de az üveg rejtélyes anyag, a megértéséhez rengeteg gyakorlat kell. Ezután már biztos voltam magamban, visszaigazolást nyert, hogy jól csinálom a dolgokat. A tanfolyam után takarékoskodni kezdtem, és megvettem első, máig használt nagy, profi kemencémet.

Ez az, ami nem fért be a kassai lakótelepi lakásotokba és így a Rovás Akadémia adott otthont éveken át a kis műhelyednek?

2011-től kerek 10 éven keresztül náluk, Löffler Béla szülőházában alkothattam. Ide jártam be rendszeresen, ebben a belvárosi művészi miliőben születtek az ékszereim, idővel pedig funkcionális síkbeli alkotásaim is.

A kassai közönség rendezvényeken, divatbemutatókon találkozhatott neves divattervezők kollekcióihoz társult ékszereiddel. És veled.

Szeretem a közvetlen kapcsolatot, a vásárlókkal való találkozási lehetőséget. A divattervezőkkel való együttműködést a Rovásnak köszönhetően találtam meg. Egyik kapcsolatuk, egy rendezvényszervező nagyon jó dizájn-, illetve pop-up vásárokat rendezett. A karácsonyi időszakban nekem is felkínálta az akkori új kollekcióm bemutatásának a lehetőségét. Tekintettel a nagy sikerre, tíz hónapig működött ez a vásári lehetőség, ahol fiatal divattervezők munkáival egy fedél alatt lehettek a termékeim. Nagy megtiszteltetés a számomra, hogy a divathetek és a kassai divatbemutatók alkalmával többek közt Misena Juhász, Bráz Noémi, Ida Sándor, Gabriela Holzer kollekcióihoz készíthettem az ékszereimet. Erre az időszakra mint nagyon izgalmas együttműködésekre emlékszem vissza.

Ezek az ékszereid már abból a fémesen csillogó dichróm üvegből készültek, amelyből ma is túlnyomó részben dolgozol? Köthető valamihez nálad ez a stílusváltás?

Valóban így van. Tudatosan, élesen elválasztom ezt a két alkotói korszakomat. Kezdetben egyszínű, fényes, illetve matt üvegből készültek a darabjaim, ma szinte kizárólag dichróm üveggel dolgozom. Ez utóbbival, a kislányom születését követő korszakom vett új lendületet. Amíg babáztam a gyes alatt, elhatároztam, hogy a Virág születése előtti első, nagy sikert aratott dichróm sorozatom tökéletesítem, nagyobb hangsúlyt helyezek rá, elhagyva a sokak által használt standard, alapszínű, klasszikus üvegeket. Úgy éreztem, a dichróm üveg ötvözi mindazt, amit szeretek: dizájn, különlegesség, egyediség, minimalizmus. Belső érzésekből táplálkozva tudok csak alkotni. Tulajdonképpen olyan ékszereket készítek, amelyek rólam szólnak, magam is szívesen hordanám őket.

A közönség visszajelzése azt igazolta, jól döntöttem. Jó érzés hallani a különböző stílusban alkotó divattervezőktől, hogy az ékszereim univerzálisak. Mindegyikük tudja társítani őket a saját arculatához. Ez számomra is meglepően érdekes tapasztalat, egy okkal több, hogy a saját utamat járjam.

2019 januárjában a Kínai Herbin Divathétre is kijutott egy kollekciód.

Erre a sikeremre vagyok a legbüszkébb. A kassai együttműködésünkre alapozva a szepsi születésű, Budapesten tevékenykedő Bráz Noémi keresett meg, tervezzek neki egy sorozatot ahhoz a kínai divathétre készülő, minimalista kollekciójához, amin éppen dolgozott. Sajnos, a következő évben már nem folytatódhatott az együttműködésünk, mert 2020 tavaszán a Kínai Divathét a járvány miatt elmaradt.

Jelenleg mivel telnek a napjaid?

A járvány miatt megváltozott életviszonyok is hozzájárultak ahhoz, hogy feladva a több mint egy évtizedes kassai életünket, visszaköltöztünk Abarára. Hétéves kislányunk legnagyobb öröme, hogy végre lehet kiskutyája. Naponta tapasztalom, mekkora energiával tölti fel a vidéki, természetközeli lét. Szinte ragyog. Mi magunk is meguntuk a városi hajszát, a sok felesleges stresszt, térre, friss levegőre, szabadságra, egészségre vágytunk és ezt a vidéki életformában láttuk.

Szüleimnek is nagy öröm, hogy a családi házban, a közös fedél alatti élet most egyszerre három generáció összefogásáról, egymás kölcsönös segítéséről szól.

Mindannyian sokkal jobban érezzük így magunkat. A férjem hetente egyszer megy a kassai cégébe, itthonról dolgozik. Jómagam pedig az átalakítási, felújítási munkák kézben tartása mellett éppen az itthoni műhelyem építésen dolgozom. Idővel szeretnék majd foglalkozásokat, tanfolyamokat is tartani az érdeklődőknek. A közelmúltban bekerültem a Nyitott Műhelyek projektbe. Egy adott útvonal mentén, tematikus túrák keretében turistacsoportoknak enged betekintést ékszerkészítő alkotók műhelyébe.

A kislányod keresztneve Cynthia. Ő volt a márkád névadója?

Sokan így hiszik, de fordítva van. Évekig nem lehetett gyermekünk, már azt mondták, ne reménykedjünk. Ekkor választottam a születő márkám nevének a Cynthia dizájnt. Mindig is ezt az olasz keresztnevet szerettem volna adni a lányunknak. Gondoltam, ha már ő nem viselheti, legyen az ékszereimé. A férjemmel megtanultuk elfogadni a gyermektelen, de szeretetteljes jövőnket. Két év múlva pedig áldásként megérkezett az életünkbe Virág Cynthia.