Az összeköttetés köztük én vagyok
Méry Beáta élete és művészete szorosan összefonódik a térélménnyel, a mozgással és az állandó úton levéssel. Utazásai, költözései, ingázásai nemcsak hétköznapi tapasztalatok, hanem az alkotói folyamat szerves részei: minden tér, amelyben megfordul, lenyomatot hagy munkáiban. Érzékenysége a terek iránt nemcsak műveiben érhető tetten, hanem kiállításrendezési koncepcióiban és installációiban is, amelyek hidat képeznek a kétdimenziós ábrázolás és a térbeli jelenlét között. Ahogy ő maga fogalmaz, az összeköttetés köztük én vagyok. A művészetében megjelenő struktúrák és térkapcsolatok egyfajta vizuális hálózatot alkotnak, amely összeköti az általa megtapasztalt helyeket, élményeket és gondolatokat. Minden (kiállító)térnek, minden (földrajzi)helynek, és ehhez kapcsolódóan minden (időbeli) találkozásnak megvan a maga lehetősége és jellegzetessége, tanulsága.
2025 januárjában a művész két hetet töltött a Kanári-szigetek kevésbé frekventált szigetein, ahol az óceán és a vulkanikus alakzatok ölelésében próbált új távlatok felé nyitni. Lanzarote szigetén Cesar Manrique spanyol művész, természetvédő, organikus tájjal összefonódott, mindent átalakító és átható szemléletét tanulmányozta.
A sokoldalú képzőművész és építész óriási hatással volt a sziget szellemiségére, fejlődésére, és az oda látogató ma is szinte az ő szemén, szűrőjén keresztül szemléli a tájat.
Kiállítását a komáromi Limes galériában másfél éves felkészülési szakasz előzte meg. Az anyag nagy része Indonéziában, Yogyakartában készült, szem előtt tartva a komáromi templomgaléria adottságait. A térbeli munkák készítése során a művész rengeteget kísérletezett új anyagokkal és méretekkel.
Méry Beáta 2023-ban Yogyakartában egy művészeti rezidens programban vett részt a kortárs bábművészeti Papermoon Puppet Theatre színháznál, ahol kísérleti előadás formájában valósult meg munkáinak bemutatása. A batik- és kerámiaműhelyben szerzett megtapasztalások később vázlatul szolgáltak a Világok között – átutazóban című 2024-es komáromi kiállításához. Ezt követte a Csemadok pozsonyi székházának Rákosi Ernő kiállítótermében az Archeus című kiállítása, amely az új tér adottságaihoz igazítva szűk keresztmetszetét adta a komáromi anyagnak. 2024 végén Vízre írt jelek címmel Dunaszerdahelyen, a Csallóközi Múzeumban nyílt kiállítása. A nagyon más térélmények és elrendezés miatt egyes művei az újdonság erejével hatottak azokra is, akik már látták a Limes Galériában ugyanezeket az alkotásokat.
– A mai feldarabolt, digitális és időhiányos világban az a legfontosabb visszajelzés, ha valaki eljön megnézni élőben egy kiállítást. Az alkotási folyamatot a vélemények nem befolyásolják, ám érdekel, hogy az a fajta lírai szemlélet, ami jellemző rám, valamint a benyomások, amiket eszközeimmel teremtek, a kérdések, témák, amiket boncolgatok, hogyan rezonálnak az emberekben. Azt hiszem, égetően fontos, hogy tisztázzuk, hogyan is állunk az emberi létezés nagy kérdéseivel. Nagy Lászlóval mondva ez határozza meg, hogy van-e még, s hogy milyen az emberi arcunk.
Manapság a művész és kontextusa is aktív résztvevője a művészeti térnek, így a művész és a kurátor is elvárja a szubjektív magyarázatot a befogadó oldaláról egy-egy kiállítás alkalmával. Ez sokat hozzá tud tenni a megértéshez. Méry Bea mindenkit arra bátorít, először a saját benyomásaival szembesüljön kiállításainak megtekintése kapcsán, aztán forduljon a külső, intellektuális kapaszkodóhoz, magyarázatokhoz.
Számomra az utazás, a mozgás létszükségletté vált, mozdulatlanul hajlamos vagyok befordulni, kővé válni, ezért egyensúlyom fenntartásának fontos része ez.
Nem gondolom, hogy nagyobb stílusbeli változást hozna egy-egy elutazás és hazatérés, bennem ugyanis most érnek össze ezek a sokszor egymástól több ezer kilométerre tanyázó szigetek. Az élményeim képi és formai kivetülései azonos szűrőn mennek keresztül, mert az összeköttetés, a kapocs köztük én vagyok. A létezés, az emberiség és a transzcendencia nagy ontológiai kérdéseit járom körbe, amihez inspirációt a költői képekkel alkotó nagy mesterek művei szolgáltatnak. Jelenleg néhai mesterem, Karátson Gábor munkásságának bűvkörében élek, ezenkívül Andrej Tarkovszkij A megörökített idő könyve inspirál. Múltbéli utazásaim egyfajta belső kinyílást, tágulást hoztak számomra, ami a törékeny művész-identitásom megerősödéséhez is vezettek.
Méry Beáta már a következő egyéni tárlatára készül, amely májusban lesz, Csehországban.
