Az Énekek éneke a Fáy-kastélyban
A Rovás fáji kiállítása több művészeti koncepciót közvetít, és a kastély különböző termeire bontja a társulás sokszínűségét. Egy helyütt egyszerre több önálló bemutatkozás, egymás mellett több létezési dimenzió, világfelfogás és értelmezése gyakran ugyanazon problémahalmaznak. Az életnek. A tárlat kiváló és tiszta képet ad a Rovásról, a kortárs felvidéki művészet e meghatározó csoportjáról.
„Általában egy-két találkozás benyomásaiból rakjuk össze jó vagy rossz előítéleteinket, aztán ha az illető mégsem olyan, mint amilyen képet rajzoltunk róla, akkor csalódunk benne. És mivel önmagunkban csalódunk, ezért olyan tragikus a felismerés” – vallja a Rovás csoport meghatározó alkotóművésze, Szabó Ottó. Azt mondja, ő valójában egy "kereső", akinek művészi kifejezésmódja rengeteg tépelődés leképeződése. „Keresem a szépet, az igazat, a jót, de nem nagyon találom. Az egyes dolgokat alkotó részletek alapelemei közt nyomokban felfedezhetőnek tűnnek, ezért kutatom a részleteket. Így lettem örök elégedetlen és folyton nyugtalan. Szabad és független embernek tartom magam, fenntartom a jogot arra, hogy változzon a véleményem.“
Tóth József a besztercebányai akadémián végzett, monumentális festészet szakon. Képeivel emberfeletti hatásokat dolgoz fel. Olyan élményeket, amelyekről beszélni nem lehet: belső kínokat, vívódásokat, bűntudattól átitatott szorongásokat. „Állandó harcot folytatok a meghatározhatatlan belső szimbólum keresésében. Elsősorban a saját belső érzéseimre hagyatkozom és saját tapasztalataimat dolgozom fel. Hitem legbelsőbb és legmélyebb alkotóeleme az Ima, amely gyakran szerepel monumentális festményeimben is. A festés számomra hasonló folyamat, mint maga az imádság.“
Gyenes Gábor ars poeticájában azt mondja: „Képeimben azokkal a feszültségekkel és viszonyrendszerekkel foglalkozom, amelyek az egyén és a külső világ között jönnek létre. Az Én határairól, az individuum kiszolgáltatottságáról és feloldódásáról, a kinn- és bentről”. Barátja, Szászi Zoltán költő mondja a művészről: Gyenes Gábor urbánus grafikus. Az ember által alkotott tér, s abban az alkotó vagy a teret élő ember foglalkoztatja.
Szaszák György szabad és konceptuális művészettel foglalkozik. Művészetének szeleteit elsősorban az installációk, kinetikus objektumok és a videoart alkotják. Másodsorban művészfotókkal és dokumentáris audiovizuális alkotásokkal foglalkozik. Műveinek leginkább műszaki természete van, amely az új- és a digitális média területéről merít.
Suchoža József eddigi alkotói tevékenységéhez a site-specific térinstalláció területe kapcsolódik, amely a különböző nemzetek mitológiájából inspirálódik. Egyéni mitológiájában összekapcsolja a keresztény tradíciót és a pogány tudatalattit, a keleti misztikát és filozófiát. Õ maga így vall erről: „Ez a képi világ segít nekem keresni és belemerülni az álmok tudatalattiságába és mitologikus elképzelésekbe, amelyekben az ábrázolt tárgyak és helyek új, misztikus tartalmat kapnak. A hely (tér) az én esetemben nem mint a mű esztétikai „kulisszája” lép fel, hanem mint a történés genius locija, amelyben transzformáló cselekvőként szerepelek más, új tartalmat adva neki.”
Õry Katalin díszlettervező álomszerű, lenyűgöző, színpompás és izgalmas ruhakölteményeivel társult a kiállításhoz, és járult hozzá a titokzatos fáji Fáy-kastély hangulatához. Szellemlényei elkápráztatták és elbűvölték a kiállításmegnyitó közönségét, szürreálissá és izgalmassá téve a közeget.
