Az élet szépségeire, világunk törékenységére hívják fel a figyelmet Mikóczy Dénes művei – KÉPEKKEL
Miután korábban a komáromi Csemadok Galériában egyéni, a Limes Galériában pedig csoportos kiállítások keretében mutathatta be műveit a Nagymegyeren élő-alkotó autodidakta képzőművész, Mikóczy Dénes, április 11-én, az utóbbi emeleti Dúdor István-termében nyílt meg a Szín-Tér című, negyvenkét további alkotását elénk táró, önálló kiállítása.
Az április 28-ig szemrevételezhető tárlat megnyitóján Farkas Veronika galériaalapító művészettörténész, kurátor mutatta be a sokoldalú művészember, a Magyar Alkotó Művészek Szlovákiai Egyesülete (MAMSzE) tagjának életútját és eddigi munkásságát, valamint az emeleti galériát megtöltött festményeit, linómetszeteit. Közreműködött egy dunaszerdahelyi pacsirta, Varga Mónika, a Kalandor zenekar tagja.
A hatvanas évei közepén járó alkotó szívesen tett eleget kérésemnek, hogy kalauzoljon a különös színharmóniák jelképes ereje által áthatott művei között, miközben az életútjáról is szívesen mesélt a Ma7-nek.
„Nagymegyeren születtem és mindmáig ott élek. Már gyermekkoromban is szívesen rajzoltam, festettem, s több hajdani művemet máig megőriztem. Ifjúkoromban a huszonhat évesen elhunyt, tehetséges festőművész, Teleki Tihamér egyik magántanítványa voltam. Bár vegyészeti szakközépiskolában technológusnak tanultam, az alkotás továbbra is az életem szerves részét képezte: sokat köszönhetek az akkoriban üvegművészettel foglalkozó, később a Prágai Képzőművészeti Egyetem professzorává váló Anna Daučíkovának. Ő felsőfokú képzőművészeti tanulmányokra is felkészített engem, de családi okokból máshogy alakult az életem. Ahelyett autodidaktaként, a vonatkozó irodalomból, néha szimpóziumokon igyekeztem szakmailag fejlődni, ám legjobban odahaza, az Új utca 16. szám alatti lakhelyemen levő műtermemben szeretek dolgozni. A képeim pedig a helyi MIKODEN Galériában tekinthetőek meg” – kezdte bemutatkozását az alkotó, aki 2007-2011 között a nagymegyeri THERMAL Kft. ügyvezetőjeként jelentős szerepet vállalt a THERMAL CORVINUS termálfürdő tematikai és formai megjelenítésének megvalósításában.
Azt is elárulta, hogy már sokféle képzőművészeti technikát kipróbált, amelyek közül hozzá leginkább az akrilfestészet, a grafikai technikák közül pedig a linómetszés áll.
„Itt most „csak” 42 művemet állítottam ki azért, hogy jól áttekinthető legyen ez az anyag. A kiválasztásukat Farkas Veronika kurátorral együtt végeztük. Odahaza vannak litográfiáim és monotípiáim is. E kiálltás tematikája kapcsán elmondható: mindig nyitott, fürkésző szemmel utazgatok, miközben különféle hatások érnek, s aszerint készítek éppen tájképet, csendéletet vagy mást, hogy éppen milyen feladatot érzek a magaménak. Az életfilozófiám szerint azért vagyunk ezen a Földön, hogy boldogok legyünk, és gáncsoskodás helyett segítsük egymást. A magam módján próbálok az emberek békés együttéléséért tenni – ilyen tematikájú könyvillusztációim is vannak” – magyarázta.
Több alkotása kapott helyet a CHARTA XXI Megbékélési Mozgalom kiadványaiban. Pár évvel ezelőtt pedig a Kárpát-medencéből többedmagával lehetősége nyílt arra, hogy a budapesti Szent István Bazilika altemplomában megrendezett Szent István öröksége című csoportos kiállításon mutathassa be három munkáját.
„Tíz magyarországi és tíz szlovákiai képzőművész részvételével pedig pénteken nyílik a Kortárs Művészeti Panoráma - KOMP csoportos kiállítás Mosonmagyaróváron, ahonnan Dunaszerdahelyre, majd Győrbe vándorol a tárlatanyag, s azon is láthatók a műveim. Amikor Nagymegyer alpolgármestere voltam, nálunk volt az első KOMP-kiállítás. E posztomon szorgalmaztam Nagymegyer Város Galériájának és helytörténeti múzeumának megvalósítását. Sajnos, az e célra kiválasztott épület azóta kihasználatlanul áll, állaga romlik. Pedig a megvalósítása folytatódhatna, hiszen már elkészült a vonatkozó projekt“ – mondta el a továbbiakban.
Hosszasan lehetne sorolni a helyszíneket, ahol már egyéni vagy csoportos kiállításokon bemutathatta műveit. Azok a szülővárosán kívül például Salzburgban, Lendván, Aradon, Budapesten, Győrben, Egerben, Sitkén, Tiszakécskén, Pozsonyban, Dunaszerdahelyen és a csehországi Dobruškán… is láthatók voltak.
„2008-tól folyamatosan, az idén már tizennyolcadszor szervezem a MEGER Art Nemzetközi Képzőművészeti Szimpóziumot, amelyen eddig jópár, többnyire Kárpát-medencei ország több mint száz neves képzőművésze vett részt. Minden évben meghívok egy tucatnyi alkotót, akikkel eleinte két hétig alkottunk együtt, újabban pedig egyhetesre rövidült az együttlétünk” – közölte. Majd megjegyezte: a képzőművészeti kifejezési megjelenítését nem szívesen sorolja az egyes - izmusokhoz, stílusokhoz.
Végül olvasóinkkal szívesen osztotta meg a saját művészi hitvallását: „Az elmenni, látni, érteni, megtanulni és hazahozni feladat parancsát teljesítem. Lokálpatriótaként mindig visszatérek a szeretett Csallóközünkbe, a szülőföldemre, ahol igyekszem megvalósítani az elképzeléseimet. Mindig is képzőművészként vizsgáltam, alakítottam a körülöttem levő világot. Alkotásaimban próbálok rámutatni a teremtett világ, az élet szépségeire és azok törékenységére, valamint az emberi kapcsolatokra, amelyeket olykor enyhe irónia sző át… Hiszem és vallom, hogy álmok nélkül nem születhetnek nagy dolgok…és kis dolgok sem. A jól megálmodott dolgok pedig előbb-utóbb valósággá válnak”.
