Az alkotás csendje

Először a királyhelmeci Mailáth József Regionális Múzeumban találkoztam faragványaival, majd Borsiban, a Rákóczi-kastélyban volt egy kiállítása, végül ugyancsak Borsiban állították fel az egyik legmonumentálisabb művét, a Betlehemet, amely a görögkatolikus templom bejárata mellett állt adventkor. Trella Erik szomotori fiatalember, akinek ma is ott van a műterme, igaz, még nincs teljesen kész, de állandóan formálja, szépíti. Végső célja, hogy olyan épületegyüttest hozzon létre, amelyben a legfontosabb alkotások bármikor  és bárki számára megtekinthetőek lesznek.

Hogyan és mikor került kapcsolatba a fával? Kitől tanulta a mesterséget?

Gyerekkorom egy szakaszában a járási székhelyen, Tőketerebesen laktam, ahol a művészeti alapiskola diákja voltam. Rajzot tanultam, de különösebben nem fogott meg, mert hamarosan a sportra váltottam. Mint általában a gyerekek, én is kerestem a helyem. Végül leérettségiztem, s csak azután ismerkedtem meg a faragással. Először kereszteket készítettem és szőlőmotívumokat. Nem volt tanítóm, ugyanakkor a faragásnak alaposan utánaolvastam. Különleges formájú, szárított fadarabokon szereztem gyakorlatot. Ma már tudom, akkor van a legkönnyebb dolgom, ha meglátom a fában az alkotást, és csak eltávolítom a felesleges részeket. Sokkal nehezebb egy portrét elkészíteni. Intenzíven csak 4-5 éve faragok, leg-inkább a szakrális téma vonz.

Milyen alapanyagból készülnek az alkotások?

Attól függ, hol lesz kiállítva. Ha kint, akkor a keményfa játssza a főszerepet, a tölgy, az akác, a kőris, a diófa. Ha benti termet díszít, akkor a hársfával dolgozom legszívesebben, mert azzal könnyű dolgozni.

Mely szobraira büszke?

Magam sem tudom megmagyarázni, miért, de gyerekkorom óta vonz Szent Mihály személye. Gyerekként láttam egy képet róla, és nagyon bevéste magát a szívembe. Mihály egyike a hét arkangyalnak, ő a mennyei hadak vezére és győztes harcosa. Jelképe hatalmas kardja, amellyel legyőz minden gonoszt. Isten iránti hűsége pedig megingathatatlan. Róla készült egy alkotásom, amely soha sem lesz eladó. Van egy Feltámadás című, másik szakrális témájú faragványom is, ahhoz is ragaszkodom, akárcsak a Szűzanya, a Kiűzetés a paradicsomból és a Bukott angyal címűekhez. Érdekes módon gyerekkoromban nem voltam vallásos, de a művészetnek köszönhetően megnőtt a hitem.

Hol és hogyan szokott alkotni?

Akkor szeretem elővenni a vésőt és a kalapácsot, amikor érzem, jön az ihlet. Legszívesebben kint, az udvaron dolgozom, ahol csak a természet adta hangok vannak jelen. Ha aprólékos munkát végzek, akkor igénylem a csendet, ha durvább munkákat csinálok, szeretem, ha van halk háttérzene. Megfigyeltem azt is, ha szenteket faragok, közben hozzájuk imádkozom, fohászkodom. Néhány évvel ezelőtt a magyarországi Ajak községből kaptam megrendelést, készítsek el egy feszületet a római katolikus templomnak. Majdnem 4 méteres alkotásról van szó, amelynek súlya mintegy 150 kg. Külön készült a kereszt, és külön Jézus teste. Igényes, szép munkafolyamat volt. Mintegy négy hónapig dolgoztam rajta, és elégedett vagyok a végeredménnyel, bár ma már ezt is másképp készíteném el.

Hol láthatóak még további alkotásai?

A legfrissebb munkám Királyhelmecen, a görögkatolikus templomban látható, ott nemcsak az oltár körüli részt készítettem, hanem egy kisebb betlehemet is, amely természetesen csak az adventi ünnepkör idején látható. Dolgoztam a nagykaposi és a tőketerebesi görögkatolikus templom részére, valamint a szomotori katolikus templomnak is. Most a nagyszelmenciek rendeltek nálam egy betlehemet. Idén májusban az Eperjes melletti opálbánya részére kerül átadásra két munkám: egy füstokádó sárkányfej, illetve egy helyi legenda megelevenítéséből készülő szoborcsoport. Egyéni kiállításaim szép számmal voltak, például Eperjesen, Kassán, Tőketerebesen, Királyhelmecen, Sátoraljaújhelyen. De jártam Kovácsvágáson is egy nemzetközi faragótáborban, ahol másokkal együtt dolgoztam.

Milyen a munkamódszere? Egyszerre több munkát végez, vagy csak az aktuális feladaton dolgozik?

Egyszerre több mindent készítek, annak megfelelően, melyikhez van leginkább kedvem. Ezért is jó, ha elég időt hagy a megrendelő az alkotásra. Meg azért is, mert minél jobban kiszárad az alapanyag, a fa, annál szebb lesz az elkészült munka.

Nem szóltunk még a vattacukorról.

A vattacukorhoz való vonzódásomat a perbenyiki nagypapámnak köszönhetem, aki előszeretettel vitt magával falunapokra, ünnepélyekre, ahol ezt az édességet készítette és árusította. Mivel én voltam az az unoka, akit ez a leg-inkább érdekelt, énrám hagyta ezt az üzleti lehetőséget. Felnőtt fejjel is szeretem a vattacukrot, sőt árusítom is nyaranta. 

Megjelent a Magyar7 hetilap 2019/8. számában.