Amikor kilenc fotós mutatja be a Nőt – KÉPEKKEL
Kiss Gábor Gibbo somorjai fotóművész jóvoltából állt össze (szinte rekordidő alatt) az a csoportos fotótárlat a somorjai Korona kiállítótermében, amely a Nőt hivatott bemutatni a maga szépségében és meggyötörtségében, szívósságában és törékenységében, kacérságában és kiszolgáltatottságában, s melynek megnyitója pénteken volt.
Nem véletlenül írtam nagybetűvel a Nőt, és nem csupán azért, mert a kiállítás főszereplője, és sok művész múzsája, hanem mert ez a tárlat még véletlenül sem törekedett arra, ami sajnos még manapság is gyakran megesik, hogy a gyengébbik nemet – amely ugye sok esetben erősebb férfi társánál – tárgyiasítsa. Gibbo csupán három hete kapott felkérést Almási Ilona önkormányzati képviselőtől, hogy vigyen „tető alá” egy fényképkiállítást, és mivel épp egy hónapja történt meg Csehországban, hogy népszerű felvidéki fotóművészünk egy hasonló témájú megmérettetésen 3600 fotós közül ezüstérmes lett, így kézenfekvőnek gondolta, hogy ezt a tematikát ültesse át a csoportos kiállítás keretei közé is, már csak az idő rövidsége miatt is, hiszen az „örök múzsa” biztosítja a kiapadhatatlan inspirációt, és olyan még nem volt Somorján, hogy kilenc fotós művei szerepeljenek egy „légtérben” ennek kapcsán.
Magyarországról Héczey Tamás, Csigó Gergely, Fekete Zoltán, Kiss László és Iby András, Szlovákiából pedig Katona Kiss Réka, Bátky Tamás, Peter Brichta a kiállító személyek, és persze Gibbo, aki a kurátorság mellett kivételesen a műsorvezető szerepét is vállalta. Bevezetőjében hangsúlyozta, hogy a kilenc fotóművész kilenc különböző látásmód révén próbálja meg bemutatni ezt a végtelenül gazdag és kifogyhatatlanul érzéki témát.
A most látható képek sem adnak egységes választ arra, hogy ki a nő. Inkább kérdéseket tesznek fel, érzéseket ébresztenek és különböző nézőpontokat kínálnak. Kilenc alkotó, kilenc látásmód, kilenc történet, amelyet így együtt sokszínű, gazdag és izgalmas.
mondta felvezetésében Gibbo, aki poénból egy mesterséges intelligenciával készült fotót is elhelyezett a hölgyeket ábrázoló képek között.
Portálunknak Gibbo a maga egyedi humorát is megcsillantva elmondta, hogy mivel a kelbimbók növekedéséről unalmas lenne fotókiállítást tartani, így nyúlt „a világ legcsodálatosabb, legizgalmasabb és a legtökéletességében is a legtökéletlenebb dolgához”, mivel ha valamiben (lehet az egy fotó vagy maga az élet is) elérünk egy tökéletest, az egyben azonnal unalmassá válik, és onnan nincs tovább. Hasonló az analóg fotók „esetlensége” is, amikor nem volt lehetőség a javításra, és a fotográfus csak az előhívás után döbbent rá, hogy milyen is az a fénykép valójában, fejtette ki Gibbo, s arról is beszélt, miért rejtett el egy MI-s fényképet a többi között:
Gibbo szerint azt, hogy az MI milyen mértékben legyen része világunknak (beleértve a fotózást is), hogy az még az emberi keretek között maradjon, nagyon nehezen behatárolható, amit inkább konkrét példák esetében lehet csak eldönteni. Információgyűjtés szempontjából mindenképpen van előnye, de akkor baj van, ha a mesterséges intelligencia valóságnak akar tűnni, véli a fotóművész.
A kiállítás Somorja városának támogatásával valósult meg.
