„Amíg...”: Ölveczky Gábor kalligrafikus vers-képei a komáromi „Szinnyeiben“ - KÉPEKKEL
Az összetartozás városának északi felében működő Szinnyei József Könyvtárban e héten láthatók az idén 70. életjubileumát ünneplő Ölveczky Gábor grafikusnak, a túlparti Komáromi Kisgaléria művészeti vezetőjének az Amíg – Füveskönyv/ töredék című egyedi kiállítása. Annak hétvégi megnyitója részeként vele Kopócs Tibor, jeles észak-komáromi képzőművész beszélgetett a munkásságáról és a már védjegyévé vált, kalligrafikus kézírásával megjelenített vers-képein olvasható üzenetekről.
Bár már öt évtizede jegyzik kiállító művészként a tervezőgrafikus végzettségű alkotót, ám én az egyedi szépírásos műveire először 1995-ben a Mester Péter képző- és iparművésszel közös, észak-komáromi kiállításán figyeltem fel. Miután a napi nyomdai munkavégzése közben, a különféle rendezvényekre invitáló meghívók, plakátok és további kiadványok tervezőjeként már jóideje ügyesen használta a régi kézírásmintákból kialakított írásképet, e kiállításon bemutatta a képi jelekkel, a fontos üzenetek megőrzésének gesztusával színesített, korábbi munkáit. Azóta a régi írás, a keze alatt historikus formát öltött tipográfia egyre inkább a védjegyévé vált, és sorra nyíltak meg a kiállításai.
Az egyszavas „Amíg...“ tárlatcímet ki-ki a saját elgondolása szerint értelmezheti. Jelentheti azt, amit Kövesdi Mónika művészettörténész egy korábbi megnyitó kapcsán fogalmazott meg: „Amíg el nem foszlik a papír és ki nem fakul a tinta – ekképpen bővíthetnénk ki mondattá az egyszavas kiállítási címet.
Ez a mondat pedig arra a konok kitartásra vonatkozik, amellyel az alkotóművész viszonyul a papírhoz és a tintához, csodálva benne az emberi szellem tárgyiasult szikráit. S mint a középkori szerzetes, a papír fölé görnyedve az értelmét és lelkét megérintő sorokat másolja, vagy inkább megörökíti, újra értelmezi, sorait, hangjait kifényesíti....“.
Az én olvasatom szerint pedig arra is utalhat, hogy a képeit alkotó írott sorokat addig terjeszti, amíg azokat az anyaországban és a külhonban élő magyarok lelkébe be nem íródnak, megpendítve annak legmélyebb húrjait. Ugyanis az általa sajátos módon megmentett bölcs gondolatok, verssorok pár kivételével olyan magyar művész-kiválóságoktól származnak, mint Szabó Lőrinc, Pilinszky János, Nagy Gáspár, Tandori Dezső, Márai Sándor, Petri György, Kemény István... A kiállítóteremben már-már érezhetővé válik a személyes jelenlétük.
Az üzeneteik különleges, privát antológiát, saját füveskönyv- töredéket alkotnak, miközben az irodalom és a képzőművészet egymást erősíti, egymásba fonódik.
Füveskönyvéről, munkásságáról vele a megnyitó kapcsán Kopócs Tibor, jeles észak-komáromi képzőművész beszélgetett. Ha az idő tájt további négy rendezvényen nem osztódtak volna szét a helyi kultúrbarátok, akkor valószínűleg többen is megtisztelték volna jelenlétükkel a tehetséges alkotót, akinek a kiállítása szeptember 28-ig látható a Szinnyei József Könyvtár emeleti médiatermében. Annak szemrevételezése újabb gondolatokat ébreszthet, valamint segítheti a lelki egészség megőrzését és visszanyerését, kaotikus világunkban lelki táplálékot nyújtva a látogatóknak.
