Alternatív kiállítás, családtervezés - Murillo Madonnája Nagymegyerre ér
Ahogy arról már olvasóinknak beszámoltunk, késő ősszel indult útnak a felvidéki Murillo-vándorkiállítás. Kassa után a következő helyszín Nagymegyer.
A helyi kultúrházban az érdeklődőket újabb három Madonna-festmény másolata várja. Leonardo da Vinci mellett látható lesz újabb két Murillo korabeli alkotás. Egy 20. század eleji eperjesi mester hiteles másolata, valamint szenzációként egy alig egy hetes festmény – Gregorio Lazzarini (1655-1730) A Szeretet allegóriája. Ennek az 1690 körül készült csodálatos festménynek a napokban elkészült két felvidéki másolata. Az eredeti az esztergomi Keresztény Múzeumban található. Az alkotások fiatal csallóközi művészek szorgosságát dícsérik (Nagy Dániel, Kosár Annamária). Érdekességük, hogy mindketten majdhogynem feladták a nehéz vállalkozást, de végül becsülettel megküzdöttek a feladattal.
Annamária bevallása szerint addig nem volt képes a festményt elkészíteni, amíg csupán két gyermek anyja volt. Most, hogy megszületett a harmadik gyermeke, újra szoptató anyaként, könnyedén befejezte az igényes alkotást. A kiállítás technikai hátterében szintén háromgyermekes szülők szorgoskodnak. A helyi kiállítás fővédnöke Nagymegyer alpolgármestre, Mikóczy Dénes, aki szabadidejében maga is festőként igyekszik szebbé tenni a csallóköziek hétköznapjait. A kiállításra látogatóknak mindezt majd személyesen is elmondja. Az alternatív kiállítás szervezői a helyi önkormányzat, valamint a Pro Megere Polgári Társulás. A megnyitó 2018. január 23-án 18.00 órakor lesz a helyi kultúrházban. Murillo Madonnáját bemutatja: Katona Beáta, a Pro Megere Polgári Társulás alelnöke. Ezen központi festményt 100 hasonló kivetített mű egészíti majd ki.
Valamennyi alkotás egyik domináns motívuma a szoptatás szépsége. A 2018-as év Magyarországon a Családok éve. A Felvidéken is lehetőséget kínálunk közelebbről megismerni az anyai érzések legbelsőbb titkait, a szervezők a szoptatással foglalkozó egészségügyi szakemberek, érdeklődők részvételére is számítanak. Alkalmat szeretnének kínálni kötetlen beszélgetésekre, megismerkedni kevésbé ismert egészségkultúrát ápoló módszertanokkal. A kiállított szépművészeti alkotások mellett szórólapok is várják a látogatókat, melyekből eddig kevésbé ismert tényeket tudhatunk meg. A 17. században a protestáns puritanizmussal párhuzamosan, az egyik katolikus zsinat rendelete alapján megpróbálták eltüntetni a testiségre is utaló vallásos jellegű festményeket, ill. lefestették a fedetlen intim testrészeket. Ez a korszak, bár elmúlt, a festményeket rekonstruálták (...) Manapság mégis a művészet címszó alatt a mezítelenség, az akt, az érosz nem mindig felemelni óhajtja a szemlélőt, hanem épp ellenkezőleg, lefele húzza, az ösztönök világába.
(Az ekecsi ifjúsági Bibliotheca falfestménye, Annamária egy korábbi alkotása.)
A Biblia Jézussal kapcsolatban említi meg, hogy boldogok az emlők, melyeket szoptál. (Lk 11,27). Több középkori szerzetes ezt az igét misztikus élményként élte meg, őket is lélekben a Madonna táplálta. Ha Jézus valóban emberként élt, akkor bizonyára megtapasztalta az éroszt. Mindenesetre az Újszövetségben, az Ószövetséggel ellentétben az érosz már nem téma. Kérdéses, hogy ebből szabad-e arra következtetni, hogy Jézus tanítása célzatosan akarta felülmúlni az éroszt egy másik szeretet érdekében. A téma mellőzéséből azonban logikusan következett, hogy a kereszténység eddigi története folyamán nem törekedett az érosz kultúrájának ápolására. Nincs ellentétben ezzel, hogy a jámborság mindig használt erotikus képeket, fogalmakat és motívumokat. Erről a középkori misztika éppúgy tanúskodik, mint a korai újkor spiritualitása. A jámborság szintjén tehát nincs kibékíthetetlen ellentét az érosz és a keresztény szeretet között (Bernhard Stoeckle).
A napokban az egyik „szemétdombra ítélt“ felvidéki könyvtárat takarítgatva bukkantam rá egy 1961-ben kiadott Értelmező szótárra. Itt az érosz címszó alatt mindenfajta álszentesség nélkül azt írja a szerző: ez nem más, mint a „természetfölöttire“ való vágyakozás. Ha belegondolunk, hogy ilyen szótárak épp nálunk már az 50-es években megjelenhettek, akkor joggal teszem fel a kérdést: a régi korok eszmevilága nem volt-e sokkal erotikusabb, mint a mai. A 21. századi erotika leggyakrabban csupán primitívebb, szexet hajszoló fiatalok félretájékoztatott generációjának a beteges törekvése. Kiállításunkkal, kiadványainkkal szeretnénk némileg helyrerakni az érosz eredeti mondanivalóját.
Puss Sándor SJ
