Álom és valóság mezsgyéjén – Pomothy Lászlóval, a „Limesben”
Közeli és távoli városok jellegzetes hangulata, a fény és az árnyék mesteri elegye várja az érdeklődőket a komáromi Limes Galériában. A sajátos légkörű templomhajóba betérőket elvarázsolja a lévai születésű, Galántán élő Pomothy László akvarellista 82 színpompás alkotása. A Célegyenesben című életmű-kiállítást a Magyar Alkotó Művészek Szlovákiai Egyesülete rendezte.
Pomothy László a Dzurinda-kormányokban a gazdasági tárca államtitkára volt, majd negyvenévesen döntött úgy, hogy az akvarell világában folytatja a fiatal korában megszakított alkotómunkáját.
Művészetének fő tartóoszlopa az a tudás, melyet a Torontóban élő, kínai származású Herry Arifintől kapott, de a pályája kezdetén más, ismert mesterek is egyengették az útját, majd nemzetközi ismertségre is szert tett. A bő negyed évszázados pályája során egyéni és csoportos kiállításokon is bemutatkozott nagy sikerrel. Újabban Magyarországon és Szlovákiában tart workshopokat.
A november 15-én megnyílt tárlat anyagának megtekintése közben javarészt vonzó hazai és külföldi tájak tárulnak a látogatók elé, akiket az egyes helyszínekre jellemző hangulatok rögvest magukkal ragadnak.
A komáromi kiállítás megnyitóján a házigazdák nevében Balla Rita design- és művészetelemző üdvözölte a vendégeket. Keszegh Béla, Komárom polgármestere elárulta, az akvarell sokáig nem tartozott a kedvencei közé, de ma elvarázsolja ez a technika. „Pomothy Lászlónak pedig azt kívánom, hogy Komárom még sokszor inspirálja és további kiállításokra is visszavárjuk.”
Molnár Judit, médiacsaládunk főszerkesztője megnyitó beszédében azt hangsúlyozta, minden egyes ilyen kiállítás és élmény sokat segíthet, hogy a képzőművészet elfoglalja a maga helyét kulturális közgondolkodásunkban. Majd felidézte, akkor ejtette őt rabul Pomothy László művészete, amikor a pozsonyi Rudnay téren levő kedvenc kávéházából nézte a város nyüzsgését, majd röviddel az után az egyik képén szembesült a térrel.
Pomothy képeivel bejárhatjuk a világot, Komáromtól Velencén keresztül San Franciscóig sokat utazik, s a látottakat el is „meséli” nekünk ecsetjével.
– Megmutat egy utcarészletet, a tájnak egy szeletét, a ház egy szegletét, egy szép női alakot, és nem kell nagy képzelőerő hozzá, már benne is vagyunk a történetében, vagy ha úgy tetszik, szőhetjük a saját mesénket. Ilyen az, amikor egy kép a néző számára élménnyé válik, a jó kép befogad, sőt, beszippant – fejtette ki.
Molnár Judit szerint Pomothy László képei nem elsősorban a színekről szólnak, hanem a hangulatokról, ám ő nem ösztönművész, hanem technikás alkotó.
Megnyitó beszédében Molnár Judit ismertette az alkotó munkásságának néhány fontos állomását. Ez a hetedik önálló kiállítása, ám évente több bel- és külföldi csoportos tárlatnak is részese.
– Megítélésem szerint az egyik legszebb elismerés az, hogy tavaly, az Egyéniségeink padja nevű civil kezdeményezésnek köszönhetően városában, Galántán a lakosok szavazatai alapján a városi parkban nevével ellátott padot állítottak a tiszteletére.
– mondta lapunknak a művész a hitvallásával kapcsolatban. Majd hozzátette, idehaza kevesen foglalkoznak magas szinten az akvarell technikájával, sőt a művészpalántákat egyenesen lebeszélik róla az egyetemen, ezért ő is külföldi mestereknél, alkotótáborokban és szimpóziumokon tanult.
– Sikerült Herry Arifin művészt rábeszélnem arra, hogy intenzív tanfolyamon oktasson engem. Mások keze alatt is csiszolódtam, a Felvidéken például Dolán György portréfestészetet tanított nekem, és azt is vállalta, hogy erre a kiállításra kiválogassa a képeket.
Pomothy László tavaly töltötte be a 65. életévét, s ennek apropóján rendezték meg a jubileumi kiállítást. Remélhetőleg az életművét – sokunk örömére – még sok új képpel gyarapítja.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2023/47. számában.
