Alkotóink a járvány idején sem pihennek
Miközben tombol a járvány, a bizonytalan ideig húzódó otthon maradás sok embert tartalmas időtöltésre, a saját feladataira való mélyebb összpontosításra, értékteremtésre késztet. A Komáromban élő alkotóink közül négyen megosztották olvasóinkkal, mivel foglalkoznak ezekben a nehéz időkben.
Boráros Imre Kossuth-díjas színművész:
– Megdöbbentettek a március 15-i ünnepségek lemondásáról szóló hírek. Aznap egy budapesti megemlékezésen mondtam volna verset. Majd elvállaltam a dél-komáromi Arlett Tamásnak, az Endresz Csoport elnökének a felkérését, hogy zsürizzem a Trianon-centenárium alkalmából meghirdetett versíró pályázatra beérkezett műveket.
Közben Pósa Judit, a Pósa Lajos Társaság elnöke is megkért, hogy mondjak fel videóra két Pósa-verset. Az Áldd meg, Isten, szép hazámat és a Minden mulandó című költeményt Apagyi László barátommal játszottuk fel, és a világhálón terjesztjük. A pozitív visszajelzések a párommal, Petrécs Pannikával együtt arra sarkalltak, hogy a Versek a karanténból című sorozatot további művekkel bővítsem. Gágyor József A világ nagyon-nagyon beteg, majd Tánczos Katalin Az én Miatyánkom című versét mondtam el, és tettük fel a YouTube-ra is.
Elek László nádszegi plébános pedig bibliai idézetek feljátszását kérte tőlem. A Máté evangéliumának részleteivel a Nagyhét világformáló eseményeit idézem fel. Ezek is megtalálhatók a Facebookon, akárcsak a Hit és illúzió című Csáky-darab végén elhangzó, szintén aktuális Fohász. Remélem, hogy az őszi Ars Sacra egyházművészeti fesztiválig véget ér a járvány, s annak keretében Kiskőrösön és Győrben is előadhatom A felvidéki magyarok litániáját.
Némi öröm az ürömben az, hogy korábban Komáromban személyesen keresett fel a British Googles Publi-shing House Ltd. egyik munkatársa, hogy több jeles cseh és szlovákiai személyiséggel együtt én is bekerülök a decemberben megjelenő katalógusukba. Jóleső érzéssel tölt el, hogy a színjátszásom 55. évében ez is megadatik nekem. A hajdani világmegváltó álmaimból – az Úrnak köszönhetően, Pannika segítségével – sok minden teljesült. Tervekből továbbra sem szenvedek hiányt, azok megvalósításához ezentúl is isteni támogatásra, valamint erőre, egészségre lesz szükségem.
Fülöp Antal író-publicista:
– Járvány idején többnyire itthon tartózkodom, és az alkotómunkára koncentrálok. Meleg Vilmostól, a Nagyváradi Állami Filharmónia igazgató-rendezőjétől kaptam felkérést, hogy a II. Rákóczi Ferencről szóló Istennel a hazáért című monodrámám bemutatása után Bocskai Istvánról, Erdély és Magyarország fejedelméről, illetve a három részre szakadt Magyarország jelentős hadvezéréről írjak egy színpadi művet. Tudvalevő, hogy a hajdúkat ő telepítette be a mai Hajdúság területére. Örömmel fogadtam az ajánlatát, mert a háttérirodalom tanulmányozásával legalább tartalmasan telnek a napjaim.
A vaskos könyvek olvasgatása közben egyre inkább belátom, hogy az általa vezetett szabadságharc, átszőve a katolicizmus és a reformáció eseményeivel, történelmünk nagyon izgalmas részét alkotja. Megígértem, hogy őszig elkészül a drámám, amelybe igyekszem beleadni apait-anyait. Annak bemutatóját valószínűleg összekapcsolják a Bocskai-szabadságharchoz kötődő hajdúsági zarándoklattal. Ezenkívül annak is nagyon örülnék, ha a Boráros Imre Színház által nagyon jól színpadra állított Rákóczi-darabom elmaradt komáromi bemutatója még az idén megvalósulna.
Farkas Veronika művészettörténész, a Limes Galéria igazgatója:
– Természetesen a járvány idején mi sem fogadunk látogatókat. Több tervezett tárlatunkat kénytelenek leszünk később megrendezni. Márciusban elmaradt a Határtalan képzőművészet című kiállítás megnyitója, amelyet a Kernstok Károly Művészeti Alapítvány a Felvidéki Magyar Szépművészeti Egyesülettel együtt szervezett. A látványos anyagot előzőleg a Vajdaságban mutatták be, de a határzár miatt hozzánk már nem érkezett meg. Jelenleg a tatai múzeum egyik raktárhelyiségében vár jobb időkre.
Eközben a 25 éves kassai Rovás több mint száz műből álló anyagát a Limesben összecsomagolva tároljuk, mert annak a dunaszerdahelyi megnyitóját kellett elhalasztani. A kolléganőmmel bejárunk a galériába, melynek a falai az esőtől átnedvesedtek, és gyakori szellőztetést, a virágok pedig öntözést igényelnek.
A szintén elmaradt Komáromi Napokra terveztük a különféle művészeti ágak összekapcsolódásából összeállított Párták című tárlatunk megnyitását. Egyelőre nem tudom megmondani, hogy ezt és a Komáromból Csehországba került és Kínában is sokáig dolgozó Klein úr különleges üvegszobrait mikor láthatják a látogatók. Ha a Teremtő is úgy akarja, később e terveink is megvalósulhatnak.
Stubendek István, a Concordia Vegyes Kar karnagya:
– Május 16-án a Szent András-bazilikában, több helyi és túlparti felnőtt, valamint gyermekkórus közreműködésével jubileumi hangversennyel ünnepeltük volna megalakulásunk 40. évfordulóját. Az eseményre elkezdtük betanulni Kodály Zoltán Kállai kettősét. Egy héttel később a galántai Kodály Napokon léptünk volna fel. Sajnos, a járvány miatt mi is kényszerpihenőre kényszerültünk.
Korábban is szokásom volt digitálisan feljátszani az előadandó műveket, egyes szólamokat. Most is ezt teszem, s a felvett dalokat minden kórustag odahaza egyenként tanulja be. A közös éneklés természetesen a modern műszaki eszközökkel sem pótolható, hiszen legfontosabb az együttlét, az összhangzás. Ha a Jóisten segítségével átvészeljük ezt a nehéz időszakot, később megtartjuk a jubileumi koncertünket. Addig pedig készül a Concordia négy évtizedes létéről szóló évkönyvünk.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2020/15. számában.
