Alkotni, égni, gyújtani kell... - Csémy Éva alkotásai
Csémy Évának, a Szímőn élő pedagógusnak, képzőművésznek, rendezvényszervezőnek az elmúlt hetekben falujában, valamint Érsekújvárban és Komáromban is volt önálló kiállítása. Amikor pedig kerestem őt, éppen a prágai Nemzeti Kisebbségek Háza által meghívott tárlat anyagát készítette elő, amelynek bemutatását a tájainkról származó Lőrincz Zsuzsa festőművész-grafikus vállalta.
A sokoldalú egyéniség, aki kreativitását előbb felvidéki műkedvelő színjátszó csoportok rendezőjeként bizonyította, három évtizede festészettel is foglalkozik, s a Magyar Alkotó Művészek Szlovákiai Egyesületének (MAMSzE) tagjaként annak csoportos kiállításain mindig láthatók a munkái.
Négy tibeti szerzetes Somorján készített homokmandalájának a hatására avattatott be a mandalák világába. Az üvegfestésen belül ezeknek az alkotása is hatalmába kerítette olyannyira, hogy a mandaláról – a megszentelt, a valóságos léttől elkülönített mágikus térről, amely magában hordozza a világ minden lényeges jellemzőjét –, könyvet is írt. Sőt, a Selye János Egyetem Tanárképző Karának végzőseként e témakörből írta a diplomamunkáját.
Csémy Éva további műveit a magyar ősi kultúra jelképei, a magyar tarsolymotívumok és az erdélyi kályhacsempeminták ihlették. Saját bevallása szerint azért, „mert mindig is érdekelt, mit üzenhet a múlt a jövőnek, hiszen a gyökerek nélkül miből is táplálkozhatnának az új hajtások?”.
– Autodidakta piktorként, Dolán György tanítványaként a tudásomat főleg a tőlem tapasztaltabb művészek körében gyarapítom, s folyamatosan fejlődöm. Például az idén nyáron a szőgyéni és bokrosi nemzetközi képzőművészeti szimpóziumon, valamint Szabó Ottóék debrődi Rovás-művésztelepén is nagyon sokat kaptam, lelkileg feltöltődtem – mondta.
– Egy hónapig volt látható Szímőn, Molnár Rozáliával és Valacsay Olgával közös, nagyszabású kiállításunk. Örvendetes, hogy a pozitív visszhangok miatt egy héttel meghosszabbították a nyitvatartását. Az ottani válogatásom alapját a Limes Galériában korábban bemutatott Csend és fény című, magyaros anyagom képezte.
November 25-től december 22-ig a komáromi Európa-udvarban működő Czafrangó Sylvia Művészeti Alapiskolában, amelynek az egyik pedagógusa vagyok, többségében az absztrakt műveim láthatók, amelyek közé, üde színfoltként egy mandalámat és az adventhez illő, angyalkás festményemet is kitettem. Az idén 180 éves érsekújvári Pázmány Péter Gimnázium jubileumi ünnepségén Peternai Zsuzsanna igazgató meghívására az intézmény előcsarnokában állítottuk ki annak a magyaros anyagomnak egy szeletét, amely a december 2-i megnyitó után januárig időzik a cseh fővárosban.
Éva a hazautazása után a szeretet ünnepére hangolódik, s élvezi a készülődés, a díszítés, az ajándékkészítés, a sütés-főzés és vendégvárás perceit.
– Hiszem, hogy miként az alkotás, az adventi várakozás is jobbá teszi az embert, és segít elviselni a hétköznapok gyakran ólomsúllyal ránk nehezedő gondjait, bajait. Az adventi gyertyaláng a szívekbe is fényt és reményt varázsol, ne hagyjuk hát kialudni!
Megjelent a Magyar7 hetilap 49. számában.
