Alkotásait nem elég csak nézni, meg is kell fejteni!
Az 1951-es születésű Orosz István a magyar művészeti élet egyik legsokoldalúbb alkotója: grafikus, illusztrátor, plakáttervező, animációs filmek rendezője, író és egyetemi tanár egy személyben. Termékeny munkájának megbecsülésképpen már eddig is számtalan elismerésben részesült, többek között megkapta a Nemzet Művésze címet és a Kossuth-díjat is.
Megszámlálhatatlanul sok önálló tárlata volt már Koppenhágától Isztambulig, a legújabb március végén nyílt a balatonfüredi Vaszary Galériában, és a teljes életművéből nyújt ízelítőt. Szürrealista ihletésű szépirodalmi művei, verseskönyvei, novelláskötetei és esszéket összefogó munkái is szép számban olvashatóak, sőt két regénye is született Sakkparti a szigeten és Páternoszter címmel. És még nem is tértünk ki az animációs filmjeire! Ha még most sem cseng ismerősen a neve, akkor segítek: ő alkotta meg a rendszerváltás táján népszerűvé vált plakátot Tavariscsi, konyec! címmel.
A Magyar Iparművészeti Főiskola grafika szakán szerzett diplomát. Előbb díszleteket tervezett, majd animációs filmeket kezdett készíteni. 1984 óta használja a Homérosz Odüsszeiájából kölcsönzött Utisz (Senki) művésznevet, amelyet álnévként Odüsszeusz használt a Küklopsszal kapcsolatos konfliktusa alkalmával, mielőtt kiszúrta volna annak szemét. Ennek értelmében Orosz István művészete is egyfajta támadás a szem ellen.
Orosz 1986 óta a Pannónia Filmstúdió rendezője, a Magyar Iparművészeti Főiskola vendégtanára. 2004 és 2014 között a Nyugat-magyarországi Egyetem tanáraként létrehozta a Tervezőgrafikai Tanszéket. Tagjai közé választotta az Alliance Graphique Internationale, a Széchényi Irodalmi és Művészeti Akadémia, valamint a Magyar Művészeti Akadémia.
A balatonfüredi kiállítás bemutatja ikonikus plakátjait, példaképét, Eschert idéző lehetetlen tárgyait, grafikáit, könyveit, a Tavariscsi, konyec! keletkezésének történetét, megnézhetjük a Vigyázat, lépcső! című ötperces rajzfilmjét, amely a Kádár-rendszer költői összefoglalása, de van itt egy saját műveivel illusztrált, tükrökkel ellátott labirintus is. Szívesen csatol vissza életművekre, életművekhez Shakespaere-től Pannóniuson át Mozartig.
Vannak olyan alkotásai is, amelyekben egy szétterítetten megrajzolt, nem felismerhető rajz a középre állított fémhenger felületén jelenik meg. Ezek az ún. tükörhengeresképei. A művész életművében különleges helyet foglalnak el a deszkametriák is. A kiállításon a házának tetőfelújításából megmaradt cserépléceiből készült alkotásait láthatják.
Orosz a plakátkészítés titkát ekképpen fogalmazza meg: „Ha plakátot kell tervezned, próbáld meg egy mondatba összefoglalni az elképzelésedet. Kezdd el azután egyszerűsíteni a mondatot, hagyd el a fölösleges frázisokat, részleteket, hogy csak a legszükségesebb elemek maradjanak. Ha már egyetlen betűre sem lesz szükséged, akkor vagy kész a plakáttal.” Vallja: „A jól kieszelt és megrajzolt kép egy pillanat alatt képes megvilágítani olyan tartalmat is, amit leírni, elolvasni csak hosszú idő alatt lehetne.”
Valamikor azt mondták: a plakát itt és most hat, azután elveszíti érvényét. Nos, ez nem mindig igaz, vannak olyanok is, amelyek az itt és mostból átvonulnak az önálló képzőművészet világába. Átlényegülnek. A művész Kecskeméten gyerekkorában sok orosz katonát láthatott, akik gyerekeikért jöttek az iskolába, és a Krasznaja Moszkva parfüm lengte őket körül. Véleménye szerint plakátja valószínűleg azért lett népszerű, mert nagy példányszámban készült, és szinte egy nap alatt elárasztotta az országot. A plakátnak utóélete is lett: megjelent a szomszédos országokban is. A litván parlamentben állva tapsolták meg, az észtek a kanyec szót pakával helyettesítették, ami nagyjából az agyő kifejezésnek felel meg a magyar fordításban. Még Kubába is becsempésztek néhány példányt belőle. De a kelet-európai forradalmakról szóló könyvek címlapján is előszeretettel szerepeltetik, sőt a történelemkönyvekben, a múzeumokban is fellelhető. A New York-i MOMA is őriz belőle egy példányt.
Munkásságának fő területe mégsem a plakát, hanem a grafikai alkotás. Ezekben fellelhetőek archaizáló grafikai elemek, művészettörténeti, illetve posztmodern utalások, természettudományos témák, elsősorban a geometria és az optika köréből. Szívesen kísérletezik a tér illúziókeltésével, vagy az anamorfózis technikai megújításával. (Az anamorfózis olyan képzőművészeti technika, amelyben az alkotás egy speciális nézőpontból, vagy például egy tükör segítségével válik érthetővé, felismerhetővé.) De munkái készítése idején az idő meghatározása is foglalkoztatja.
Tud rajzolni egyszerre kifelé és befelé is nyíló ablakot, oszlopot, ami egyszerre van elöl és hátul, de olyan tájat is, amely valójában egy emberi fej. Alkotásait sohasem elég „csak” nézni, meg is kell őket fejteni! Bármi is legyen Orosz István alkotásainak tárgya, mindig különleges élmény képeit látni. Jó őket megfejteni, azokra rácsodálkozni, vagy éppen értetlenül állni felettük. Mert ráébresztenek, hogy nem minden az, aminek látszik… Munkáival igyekszik a sík, a tér és az idő kapcsolatát új módon bemutatni tárlatai látogatóinak.
Ha nem tudják megnézni a balatonfüredi tárlatát, sebaj, csak jegyezzék meg a művész nevét, és legközelebbi kiállítására feltétlenül látogassanak el. Nem fogják megbánni!
