Akinek az életéről semmi sem egészen biztos: Elmyr de Hory
Köztudomású, hogy a magyar tehetséges népként él a világ köztudatában. Vannak híres sportolóink, tudósaink, művészeink, ennek ismeretében egyáltalán nem meglepő, hogy a múlt század leghíresebb képhamisítója is magyar származású volt. Állítólag 1906. április 14-én látta meg a napvilágot, bár ki tudja, miért, folyamatosan 1911-t nevezte meg születési éveként.
Eredetileg Hoffmann Elemér Albertnek hívták. Állítása szerint édesapja nemesi származású katolikus diplomata volt, bár az anyakönyvi kivonat szerint egyszerű zsidó kereskedő. A fiú 1924-25 táján a nagybányai festőiskolában tanult, ahol egészen tehetséges festőnek bizonyult, utána pedig Párizsban élt. Hogy miként került a francia fővárosba, nem tudni, hiszen Elemér napi szinten hamisította meg dokumentumait.
Az is örök titok marad, hogyan lett Hoffmann Elemérből Elmyr de Hory, bár kutatója, a magyarul is jól beszélő Jeff Taylor szerint a választott keresztneve kitalált név, míg a de Hory létező nemes neve volt.
Egészen bizonyos viszont, hogy barátkozott Matisse-szal és ismerte Picassót is. Hamisítói karriere állítólag úgy indult, hogy épp nem volt pénze, amikor készített egy rajzot Picasso stílusában, amelyre, mint eredetire a hölgyvásárló azonnal lecsapott.
Leginkább Picasso, Modigliani és Matisse műveire specializálódott, de nem csupán másolatokat készített, hanem belebújva egy-egy festő szerepébe, felvéve annak stílusát, „új eredeti“ alkotásokat is létrehozott. „Modigliani korai halála miatt keveset alkotott, ezért ha hozzáadunk pár festményt és rajzot az életművéhez, az nem teszi azt tönkre, sőt”, vallotta Elmyr, máskor pedig azzal érvelt:
Egyik rajza egy Modigliani-monográfiába is bekerült. 1947-ben már New Yorkban élt, ahol az egyik Matisse-kiállításra felajánlotta saját Matisse-gyűjteményét, majd hazament és megfestette azokat. Ugyanakkor odafigyelt a részletekre. Egyes hamisítványainak minősége a szakértők szerint valóban kiváló, mert Hory valójában akkurátus mesterember volt.
Hamisított rajzait az antikváriumi könyvek üres lapjaira rajzolta, hogy hitelesen idősnek tűnjenek, festményei pedig névtelen alkotók képeinek letörlése után kerültek a vászonra, hogy a vászon abból a korból származzon, mint a lemásolt alkotó.
Megesett, hogy egy Hory által hamisított Piccaso- képről maga a spanyol mester is azt állított, hogy az ő műve.
Elmyr de Hory 1969 körül kezdett lelepleződni. Elsősorban egy texasi olajmágnás gyűjtő szakértői vették észre, hogy a megvásárolt 58 kép hamisítvány. Hory legtöbb művét egyébként Ibizán készítette és Párizsban árulta.
Élete során több ezer méregdrága hamisítvánnyal árasztotta el a piacot. Nagyvilági életet élt, partikat adott, ismert emberek látogatták. Imádta a gazdagok és szépek világát, különösen ha ő és a legendája volt a középpontban.
Csakhogy egyre inkább szorult a nyaka körül a hurok. Nagyon félt attól, hogy Spanyolországból kitoloncolják. Félt a lelepleződéstől, a hosszú börtöntől, ezért 70 éves korában öngyilkos lett. Addigra Orson Welles dokumentumfilmet készített Elmyr de Horyról, az amerikai oknyomozó riporter, Clifford Irving pedig könyvet írt.
Nem lehetett könnyű dolguk, hiszen Hory saját mozgalmas életének történetét is meghamisította.
