Aki nem ismeri a meséket, eltéved az életben
Kopócs Tibor festőművész alkotásaiból szeptember végén nyílt tárlat Ég és Föld között címmel, a Vermes törzs székhelyén. Aki nem ismerné a helyszínt, annak eláruljuk, hogy Gúta városának a része ez a magántulajdonban lévő, több száz négyzetméteren elterülő pajta Csörgő-pusztán. Fő rendeltetése a hagyományőrző programok bemutatása.
A kiállításon a művész néhány régebbi olaj- és akrilfestményét, valamint öt tűzzománc munkáját mutatták be, melyek hangulatukban és témájukban kiváló összhangban álltak a természetközeli, a honfoglalás korát megidéző, faburkolatú Atilla-palotával. Ezen a kiállításon a régebbi munkái közül A Ló – Bulcsú horka emlékére, Profán szentjeink, Czinka Panna, Rekviem – Lelőttek egy huszárt és a Kentaur-sorozat néhány darabja látható. Az újabb alkotásai közül a 2023-as Égi lovag – Szent László király emlékére című akril munkáját állították ki.
Az októberben születésnapját ünneplő alkotóművész maga nyitotta meg tárlatát és beszélt munkáiról. Művei bemutatásakor a mese és mitológia világa iránti érdeklődéséről beszélt. Ezeknek a szimbólumrendszerét előszeretettel használja fel műveiben is.
Képein többször tűnnek fel jelképként a félig ember, félig ló testű kentaurok az antik mesevilágból.
„Ha az eszetek helyén van, csakis magatokon dolgoztok ezután. Magatok vagytok, nincs semmi más” – idézte Lin-csi zen buddhista szerzetes bölcs mondását a művész, és kiemelte, szerinte nem kell magyarázni – „elmondani” – egy-egy műalkotás jelentését, mert aki nyitott szívvel és lélekkel áll a mű előtt, annak megnyílik a jelentése, és világossá válik a jelentősége is. „Aki nem ismeri a meséket, eltéved az életben” (a kiállítás alcíme) – folytatta gondolatait a közönség előtt Kopócs Tibor. Mindezek után Lin-csi zen buddhista szerzetes (költő, filozófus) egyik tanmeséjét mondta el, amely az általa is vallott gondolatokat volt hivatott alátámasztani: ha szóban próbálunk elmagyarázni egy-egy zenei művet, vagy képzőművészeti alkotást, tönkretesszük az általa nyújtott élményt. A művészt hallgatva közben a nézőközönség megtekinthette Kopócs Tibor munkáit.
Méltán állíthatjuk Kopócs Tiborról, hogy életét a képzőművészet különböző technikái megismerésének és elsajátításának szentelte.
Több műfajban is kipróbálta magát, köztük volt a grafika és zománcművészet, de hosszú ideig volt színházi díszlet- és jelmeztervező is. És egyikben sem vallott kudarcot! Akril és olaj munkái mellett zománc alkotásai közül a Busó és a Madárember sorozata tűnt fel.
Kopócs Tibor még 1988-ban látogatott el Kecskemétre, akkor már nemzetközi hírű grafikusművészként, hogy a Nemzetközi Zománcművészeti Alkotóműhely munkájába mélyebb bepillantást nyerjen. Pap Gábor művészettörténész így írt zománcművészetéről: „Hallatlanul kifinomult kompozíciós érzékét valószínűleg a könyvtervezésnek, illetve a színpad világában önkéntelenül is megszerzett dramaturgiai tapasztalatoknak köszönheti. Zománckompozíciói és a keret, amelyben elénk lépnek, egyetlen, megbonthatatlan dramaturgiai egységet alkotnak. Egymásra találásuk a zománccal új távlatokat nyitott meg a művészetben.”
Kopócs Tibor a megnyitó végén köszönetet mondott a Vermes házaspárnak, István Koppánynak és Renátának, hogy elsők között mutatták be alkotásait az Atilla-palotában, ami a jövőbeli tervek szerint időközönként kiállítótérként is működik majd a gútai Csörgő-pusztán. Gondolatait a művész Petőfi Sándor Szeptember végén című verse első pár strófájának elmondásával zárta. Nem lehet tudni, hogy mindezt hirtelen ihletett állapotában tette-e, vagy annak az átgondolt alkotói folyamatnak a részeként, amelyben a zene, a képzőművészet, a vers, az időpont (a megnyitó épp szeptember végére esett és Petőfi Sándor születésnapjának 200. évfordulójára emlékezünk idén) és a hely „szelleme” összekapcsolódik, és az elmondott tanmese üzenete világossá válik.
Megjelent a Magyar7 2023/42. számában.
