„Aki Jézust és Marxot egymás mellett festette meg”: 130 éve született Tallós Prohászka István - KÉPEKKEL
Egy rejtőzködő modernista címmel, április 9-én a Duna Menti Múzeum két földszinti kiállítótermében nyílt meg a 130 éve Somorján született, s a házassága révén Komáromhoz is kötődött Tallós Prohászka István hiánypótló időszaki kiállítása. A „szegény emberek festőjének” is nevezett alkotó műveiből az 1930-as évek óta nem rendeztek kiállítást Komáromban. E június 26-ig látható válogatás a mosonmagyaróvári Hansági Múzeumban 2024-ben bemutatott anyag töredéke, ami a Duna Menti Múzeum saját gyűjteményében őrzött műtárgyakkal egészül ki. A megnyitó ünnepségen a művész több utódja jelen volt, sőt, a dédunokája, Csejtei Flóra furulyaművész fel is lépett.
A mosonmagyaróvári kiállítás kurátora Juhász Bálint, a Hansági Múzeum művészettörténésze, az átdolgozott változaté pedig Szabó Bodó Renáta, a Duna Menti Múzeum művészettörténésze volt. A Kisebbségi Kulturális Alap anyagi támogatásával megvalósult tárlat a 20. századi (cseh)szlovákiai magyar képzőművészet egyik különleges, sokáig háttérbe szorult alkotója, Tallós Prohászka István (1896–1974) életművét helyezte új megvilágításba. A bemutatott festmények és grafikák révén kirajzolódik egy sajátos látásmódú művész pályája, aki érzékenyen reagált korának társadalmi és művészeti változásaira, miközben következetesen építette egyéni, modernista képi világát.
Hushegyi János, a Duna Menti Múzeum igazgatója köszöntőjében hangsúlyozta: e kiállítás megrendezését azért is szívből támogatta, mivel ő is Somorjáról származik, és számára fontos név az alkotóé, aki e kiállítás révén közel egy évszázad után “visszatért Komáromba”. Hozzátette: ő pedig e tárlat léte miatt, igazgatóként otthoniasabban érezheti magát e szép városban.
A látogatók körében üdvözölte Juhász Bálint művészettörténészt és a Tallós család jelen levő tagjait, akik a komáromi kiállítási anyagot az általuk kölcsönadott fényképekkel, dokumentumokkal és művekkel gazdagították. A kiállítás létrejöttét segítő, valamennyi közreműködőnek, támogatónak köszönetet mondott, s kiemelte Szabó Bodó Renáta lelkesen, teljes odaadással végzett munkáját. A megnyitón Bauer Ildikó és Andruskó Imre, a Magyar Szövetség két Nyitra megyei és komáromi városi képviselője is tiszteletét tette.
Majd Szabó Bodó Renáta mutatta be Tallós Prohászka Istvánt és munkásságát. “Vannak művészek, akik köré már életükben történet épül. És vannak olyanok is, akiknek történetét nekünk kell újra összeraknunk – töredékekből, félrecsúszott emlékezetből, szétszóródott művekből. Tallós Prohászka István az utóbbiak közé tartozik. Az ő életműve nem eltűnt – inkább szétszóródott. Nem elfelejtették – inkább nem került a helyére. Ez a kiállítás pedig ennek a helykeresésnek egy fontos állomása” – fejtette ki a komáromi tárlat kurátora.
“Életének meghatározó tapasztalata volt az I. világháború: katonaként szolgált, majd haditudósítóként rajzolta a front eseményeit. Ezek az élmények mélyen beépültek későbbi művészetébe, amelyben a társadalmi konfliktusok, a történelmi törések és az emberi kiszolgáltatottság visszatérő témákká váltak. Az 1920-as és 1930-as években bontakozott ki igazán művészi pályája.
Somorjához kötődve, de Pozsony, Prága, Kassa és Budapest kiállításain is jelen volt, és kapcsolatba került a Sarló mozgalom progresszív, baloldali gondolkodású fiatal értelmiségével. Ekkor alakult ki sajátos festői programja: a társadalmi valóság ábrázolása, a szegénység, a paraszti és munkásélet képi megfogalmazása. Nem véletlenül nevezték „a szegény emberek festőjének”. Művészete egyszerre volt expresszív és tudatosan egyszerűsítő: erőteljes kontúrok, torzított, olykor groteszk figurák, tömör kompozíciók jellemzik. Ez a „primitivizáló” megközelítés azonban nem naivitás, hanem tudatos eszköz volt arra, hogy a mondanivalót hangsúlyosabbá tegye” – magyarázta a méltató.
Rámutatott: az életútja nem volt mentes a törésektől. A II. világháború, majd az azt követő politikai és társadalmi átrendeződések őt is új helyzet elé állították. 1947 után Magyarországra költözött, végül Mosonmagyaróváron telepedett le, ahol élete végéig dolgozott.
– hangzott el a továbbiakban.
A komáromi kiállításról pedig megtudtuk: a Hansági Múzeumban 2024-ben bemutatott anyag töredéke látható Komáromban, ám a hiányt részben pótolják azok az új információk és személyes tárgyak, amelyek a család jóvoltából kerültek a kutatás látókörébe.
“Ezek nemcsak közelebb hozzák hozzánk a művészt, hanem emberi léptékűvé is teszik alakját. Külön öröm számunkra, hogy új adatok alapján Tallós életének komáromi kötődése is kirajzolódott: 1944-ben itt kötött házasságot feleségével, Lauer Mária iparművésszel. Ez a személyes kapcsolat még inkább indokolttá teszi, hogy éppen itt, Komáromban mutathatjuk be műveit. Bár Somorja és környéke időről időre foglalkozik a művésszel, Komáromban – tudomásunk szerint – az 1930-as évek óta nem volt Tallós-kiállítás. Ezért is éreztük különösen fontosnak, hogy ezt a hiányt pótoljuk, és visszahozzuk őt ebbe a térbe – nemcsak mint művészt, hanem mint a régióhoz tartozó alkotót” – mondta el Renáta.
Végül hangsúlyozta:
Ráadásként az alkotó Sárvárról érkezett, Ágnes unokája a leszármazottak nevében szólt a jelenlevőkhöz. Juhász Gyula versssorait idézte: “Művész hazája széles e világon/ Minden táj, hol megértés fénye ég”. Mint mondta: a Felvidékről Magyarországra áttelepült nagyapja két országban is kereste ezt a fényt…
Olyan művésznek nevezte őt, “aki a népből jött, együtt élte sorsukat és őszintén, olykor talán túlzóan naiv hittel akarta teljesíteni küldetését. Minden műve aggódás embertársaiért, a természet értékeiért. Kitűnő megfigyelőként jó érzékkel ragadta meg az életkép - jelenetek lényegét… Igazmondó festő akart lenni, vajmi keveset hajtott a művészi hírnév és siker csábításaira. Támogatói rokonszenvvel kísérték munkáját, kritikai megítélése eltérő volt, családi életét tragédiák tördelték, elveivel hit és csalódás között őrlődött”.
Ágnes azt is elárulta, hogy ő a művész egyetlen, korán elhunyt fiának, Tallós Pálnak a lánya, és csupán hét és fél éves volt a nagyapja halálakor. “Drága Nagypapa! Azt gondolom, hogy az általad képviselt értékeket sikerül továbbadni családom tagjainak. Immár 5 felnőtt, családos dédunokád és 6 kiskorú ükunokád emlékezik rád szeretettel!” – zárta beszédét, mely végén az egész család nevében köszönetet mondott a mosonmagyarórvári és a jubileumi komáromi kiállítás létrejöttéért munkálkodóknak. A művész részletesebb életrajza a kiállítás alkalmából megjelent brosúrában olvasható.
