A Zsugori című zenés komédia bemutatójára készül a Jókai Színház
A Zsugori című zenés komédiában új életre támad Molière darabja, A fösvény. A szerző, Simai Kristóf a saját korába és szülővárosába, Komáromba helyezi át az eredeti történetet, mely tehát a Rákóczi szabadságharcot követő időkben játszódik. A szerzői megjelölés szerint a „kuruc háború után”. Ez a körülmény a zsugoriságnak, a kincsek rejtegetésének különleges feltételeket szab. Tehát korántsem műfordításról van szó ebben az esetben, hanem a kor divatja szerinti átdolgozásról, melyet „magyarításnak” nevez az irodalomtudomány. Helyszín, nyelv, jellemek, történeti háttér: mindez megújult színekben tűnik elénk. Olyan benyomásunk támadhat, mintha egy XVIII. századi, fergeteges és vaskos magyar bohózat bontakozna ki előttünk. Ezt az érzést erősítik a dalbetétek, melyek szövegét és dallamait Simai kortársaitól, Csokonaitól és Pálóczi Horváth Ádámtól kölcsönöztük. A szöveget Katona Imre, a dalokat Szarka Gyula írta, figyelembe véve a kortárs színház követelményeit, és jó mulatságot kínálva a közönségnek. Rendező: Béres László, a Kolozsvári Magyar Opera művészeti tanácsadója a bukaresti Caragiele Színművészeti Egyetem színházrendezői szakán végzett, s évekig volta Gyergyói Figura Stúdiószínház igazgatója. Pályája során már számos emlékezetes előadást állított színpadra Romániában és Magyarországon egyaránt.
A rendező gondolatai
A Katona Imre által „színpadra írt” Zsugori átdolgozás önmagában is kuriózum, hiszen a Csokonai és Pálóczi versek beemelésével a Simai féle szövegtestbe nemcsak egy kalap alá hozta a magyar felvilágosodás irodalmának három különböző szegmenséből jövő alakját (akiknek ráadásul valamilyen módon az életpályájuk Komáromhoz is kötődik), hanem ugyanakkor lehetőséget teremt egy zenés magyar vásári komédia létrehozására is.
A készülő előadás izgalmas színházi kísérletre szólítja a résztvevőket: egy színháztörténeti kor – a magyar vásári színjátszás eszköztárát, formavilágát próbálja ötvözni azzal a nagyon sajátosan kortárs (egyszerre modern és archaikus) hangzásvilággal, amit Szarka Gyula zenéje képvisel. Szándéka szerint teszi mindezt úgy, hogy eközben tükröt tart a mai társadalomnak: a nézőknek nem csupán a címszereplő tragikomikus sorsát mutatja meg, hanem érzékelteti a pénz hatalmát, a történet többi szereplőjének is a pénzhez való viszonyát.
A Zsugorinak – akár Molière Fösvényének – értelmezési kulcskérdése, hogy Zsugori uram vagyonimádata áll-e a darab középpontjában (ezáltal a bohózati elemek kerülnek előtérbe), avagy kiderül, hogy közvetve minden szereplő sorsa a pénztől függ (ily módon az előadás társadalomkritikai hangsúlyai erősödnek fel).
A Komáromi Jókai Színház és a Soproni Petőfi Színház együttműködésében létrejövő produkció úgy igyekszik megszólaltatni ezt a sajátos művet, hogy a több száz éves szöveg íze, zamata érvényesüljön, ugyanakkor a nézők elé egy nagyon is mai olvasata táruljon.
Közösségi előadás közösségépítő szándékkal. Közösségi – hiszen a vásári komédia hagyományának a felelevenítése egy „truppot” feltételez. Közösségépítő – hiszen a két színház vezetője egyaránt azon szándékának adott hangot, hogy nem csak az intézmény bérletrendszerében játszatná, hanem tájolásra is számítanak vele.
A koprodukció bája, hogy úgy tűnik egy valódi nemzetiségi összefogásnak is teret ad, hiszen benne anyaországi és felvidéki színészek játszanak, ugyanakkor az alkotók közt anyaországi (dramaturg: Katona Imre, díszlettervező: Székely László), felvidéki (zeneszerző: Szarka Gyula), vajdasági (jelmeztervező: Ledenják Andrea) és erdélyi (mozgásművész: Dávid Péter, rendező: Béres László) művészek egyaránt fellelhetők. A magyar, szlovák, szerb, román színházi iskolák találkozása egy előadásban különleges alkotást eredményezhet.
Szarka Gyula, Kossuth-díjas zeneszerző (Ghymes együttes)
„A Zsugori számomra a soproni színház igazgatójának, Pataki Andrásnak a felkérésével kezdődött. Megkaptam a szövegkönyvet, megismerkedtem a darabbal. Imádom a vígjátékokat és a komédiákat, így szívesen láttam munkához. Közben Béres Laci, az előadás rendezője is küldött egy előadást (Két úr szolgája) mutatóban, hogy milyen stílusú színházat szeretne csinálni. Nagyon inspiráló volt, mert megéreztem a hangulatát a készülő előadásnak.
Az első dal, amely elkészült Csokonainak a Zsugori uram-jára íródott, ez az előadás nyitánya. Ez a dal alapvetően meghatározta a irányt, a stílust.
Az esetek többségében a megadott versekkel dolgoztam, s olykor írtam hozzá refréneket. De volt olyan szöveg, amelyről azt éreztem, nem elég kifejező, s két vers, ami egyáltalán nem inspirált. Így életemben először írtam dalszöveget. Ha választanom kellene a dalaim közül, most a Cibere dalt választanám. A színészek is erre „panaszkodnak”, hogy „húzós”, dinamikus, sok lehetőség van a dalon belül is.
Az előadás zenei anyagából CD is készült. Az a tapasztalatunk, hogy van rá kereslet, előadás után a nézők szívesen hazaviszik a hanganyagot magukkal. A Zsugori CD a bemutatóra el is készül, így a Komáromi Jókai Színház nézői az előadáson is megvásárolhatják.”
