A World Press Photo 2025 sokatmondó felvételei – KÉPEKKEL
A 68. World Press Photo pályázat, megszokott módon az előző év eseményeiből, történéseiből mutatja be a legfontosabbakat. A sajtófotó-kiállítás immár 49 éve Magyarországon is megtekinthető. 2024 után idén is a BIODOM aulájában lelt otthonra szeptember 26. és november 9. között.
A kiállítás ezúttal is a világ legjobb és legaktuálisabb sajtófotóit tárta az érdeklődők elé, elsősorban azzal a céllal, hogy a nézőket bevonja a Földünkön zajló eseményekbe, fogékonnyá tegye őket a világ dolgai iránt, illetve kritikus gondolkodásra ösztönözzön. Egy független zsűri azután kiválasztja a beérkezett pályaművek közül a legjobbakat.
Az érdeklődés most is óriási volt, hiszen a világ 141 országából összesen 3778 fotós szerette volna megmutatni munkáit. A beérkezett fotók száma pedig megközelítette a 60 ezret. Ezekből állította össze a bírálóbizottság azt a válogatást, amelyet most Budapesten is láthatunk.
A szervezők ezúttal is 6 világrégióban gondolkodtak, külön foglalkoztak az Afrikában, Ázsiában, Európában, Észak- és Közép-Amerikában, Dél-Amerikában, valamint Délkelet-Ázsiában és Óceániában készült munkákkal. A fotókat abban a régióban értékelték és díjazták, amelyikben készültek, beosztva őket az egyedi képek, a képriportok, illetve a hosszútávú projektek kategóriába.
Idén az Év fotóját Samar Abu Elouf készítette, amely egy 9 éves, mindkét karjára amputált palesztin gyereket ábrázol. Akkor sérült meg, amikor az izraeliek Gázát támadták. A robbanás egyik karját letépte, a másikat megcsonkította. Családjával együtt Katarba menekítették őket, most a gyerek a lábával tanul írni, a telefonján játszani... Álma, hogy művégtagot kapjon, és úgy élhesse életét, ahogyan társai. Mellesleg 2024. decemberében Gázában élt a legtöbb amputált gyerek.
A holland Marijn Fidder egy ugandai testépítőt állított fotója középpontjába, aki bár motorbalesetben elveszítette a lábát, kedvtelésével nem hagyott fel. Hazájában ő az első fogyatékkal élő testépítő.
Döntős fotó volt az Egyesült Államok-beli John Moore alkotása is, amely az Éjszaka a határon címet kapta, és a kínai menekülteket ábrázolja a mexikói határon. A kínai közösségi médiaplatformok honfitársaiknak oktatóvideókkal tanítják a sikeres határátkelés mikéntjét.
De szívbemarkoló az a képsorozat is, amelyen Irakból és Törökországból Iránba igyekeznek az emberek. A fotó középpontjában a határhordárok állnak, akik munka híján egy kockázatos tevékenységet kénytelenek felvállalni. A menekültek ingóságait cipelik egyik országból a másikba.
Mosab Abushama Az élet nem áll meg címet adta fotójának, középpontjában egy vőlegénnyel. Szudánban az a szokás, hogy lövésekkel köszöntik az esküvőt. A fegyver itt egyszerre jelképezi a házasságkötés örömét és a háborús hétköznapokat.
Egy spanyol fotográfus Kenyába kalauzol el bennünket, ahol a kormány azt indítványozta: az alapvető fogyasztási cikkekre vessenek ki újabb adókat, ezzel is csökkentve az állam adóterheit. Ezután tüntetések sorozata robbant ki az országban, elsősorban a fiatalok vezetésével.
Murat Sengül Dróntámadások Bejrútban címmel azokat az embereket ábrázolja, akik kinn ülve az utcán riadtan kémlelik az eget, nem jönnek-e újabb alacsonyan szálló repülők vagy drónok, hogy időben elmenekülhessenek.
Az elszánt remény ösvényei címet viselő fotósorozat a Kolumbia és Panama közötti, mintegy 100 kilométernyi dzsungelszakaszon átkelő migránsoknak állít emléket. 2021 óta mintegy 1 millió ember tette meg ezt a veszélyes utat, különböző nemzetek fiai egy jobb élet reményében.
Brazíliát az áradások és az aszály egyaránt sújtja. Az éghajlatváltozás következtében megduplázódott az áradások valószínűsége. Eddig 2,29 millió ember életét érintette, és 183 ember az áradások áldozata lett. Az Amazonas vidékén ugyanakkor az aszály jelent komoly gondokat. A képen egy férfi viszi édesanyjának az ebédet a következő településre. Az utat, amelyet eddig csónakkal tett meg, most gyalog kell abszolválnia.
Mivel valamennyi fotót bemutatni egy újságcikk keretén belül lehetetlen, zárjuk az ízelítőt ChalineeThirasupa fotósorozatával. A helyszíne Bangkok, címe: A majommánia vége. A szerencsehozónak tartott makákók a Bangkoktól északra fekvő Lopburi arculatának meghatározó részei.
A városba özönlöttek a turisták, hogy megnézzék és gyümölcsökkel kényeztessék a majmokat. 2020-ban számuk már elérte a 3100-at, ugyanakkor a COVID-járvány miatt a turisták elmaradtak. A makákók egyre agresszívebben viselkednek az ott élő emberekkel, szembeszállnak velük ennivalót követelve. A hatóságok a probléma megoldására sterilizációs programot hirdettek.
A tárlatnak bármelyik fotója kiemelhető lenne. Valamennyi vagy elmond valami fontosat, vagy megdöbbent, példát mutat, elborzaszt, elgondolkodtat!
Az idei sajtófotó-kiállításnak három kísérőprogramja is van. Az első a Budapest 75 címet viseli, és a főváros közigazgatási egyesítésének 75 éves jubileumát köszönti. A fotók és a régi híradófelvételek segítségével megelevenedik Budapest története, illetve az, hogyan változott meg az arculata.
A másik kiállítás Vasemberek címmel az ukrajnai háborút a vasúti közösség szemszögéből tárja elénk. Ők azok a csendes hősök, akik ugyan nincsenek reflektorfényben, munkájuk mégis nélkülözhetetlen.
A harmadik tárlat szabadtéri, és a Víz címet kapta. A Duna–Tisza köze vízkészleteinek védelmét állítja középpontba.
