A. Tóth Sándor és egy művészdinasztia Rimaszombatból
Szerencsés helyre született A. Tóth Sándor, hisz nagyapja festőművész, apja építész volt, de a család rokonságban állt Ferenczy Istvánnal és Schulek Frigyessel is. Rimaszombat után Budapesten tanult, de hírnevet Párizsban szerzett, ahol a kubizmus és expresszionizmus mellett egy életre eljegyzi magát a bábszínházzal is. Magyar művészbarátaival ellentétben őt hazahívja a honvágy, s végül Pápán telepszik meg, ahol művészi pályája mellett nagyapja útját járva legendás tanárként híresül el. 120 éve született A. Tóth Sándor.
Rimaszombat számos jelest mondhat a magáénak, ezért is viszonylag furcsa, hogy több intézményét is Tompa Mihályról nevezték el, mintha más kiemelkedő művészalakja nem is lenne a városnak. Van róla elnevezett óvoda, alapiskola, gimnázium, sőt az országos szavalóverseny is az ő nevét viseli. Tévedés ne essék, nem Tompa művészi nagyságát akarjuk elvitatni, de volt Rimaszombatnak sok más jelese mellett egy Szombathy Viktorja (aki a választott nevében is a városnak állít emléket, s nevét most a feledi alapiskola viseli9, de volt egy Győry Dezsője, Pásztory Dittája, Ferenczy Istvánja, Szentpétery Józsefje, s hosszan sorolhatnánk. Bresztovszky Ernő, Kőváry Gyula vagy Sándy Gyula nevére nem sokan emlékeznek már, s nagyon sokáig a Tóth család neve is elveszőfélben volt az éji homályban.
B. Kovács István érdeme többek között, hogy a kétezres évek elején ismét megismerkedhettünk a Tóth dinasztiával, akik nemcsak helyi jeleseket adtak, hanem A. Tóth Sándor képzőművész révén egészen a világhírnévig eljutottak. Érdemes hát röviden feleleveníteni, ha távirati stílusban is a Tóth család történetét.
Az első Tóth Rimaszombatban Tóth József volt, aki még Szabolcsban, Gáván született 1834-ben, s akinek az apja református lelkész volt. Sárospataki tanulmányai után a Bécsi Művészeti Akadémián tanult, majd 1860-ban kerül Batyiba a protestáns gimnáziumba, ahol a rajz mellett, földrajzot és németet is tanított. Osztályfőnöke volt Mikszáth Kálmánnak is. Festményei közül többet őriz a Gömör-Kishonti Múzeum is, portréi közül érdemes megemlíteni Kisfaludy Károly, Andrássy Gyula, Madách Imre, Izsó Miklós portréját. Felesége egy batyi polgárlány, Káposztás József polgármester unokája lesz, s így rokonságba kerül Ferenczy Istvánnal, ahogy annak leszármazottaival, Sándy Gyulával és a nemrég elhunyt Kossuth-díjas festőművésszel, Konok Tamással is.
Micsoda rokonság! A házasságukból két fiúgyermek születik (egyikük kilencéves korában meghal), Béla Budapesten, a Műegyetemen tanul építészetet, ahol összebarátkozik évfolyamtársával, Schulek Jánossal, akinek az édesapja Schulek Frigyes, a székesfőváros legendás építésze, akinek a nevéhez például a Halászbástya fűződik, de ott serénykedik a tervező Steindl Imre mellett az Országház építésénél is.
A Millennium ünnepségei idején ismerkedik meg Schulek egyik unokahúgával, Vilmával, s a szerelemből házasság lesz, annak gyümölcse pedig öt gyerek (négy fiú s egy leány). Tóth Béla Rimaszombat főépítésze lesz, nem egy épület neki köszönheti a létét, így az 1904-ben elkészült Egyesült Protestáns Gimnázium, a Városi Leányiskola, a Polgári Kör, de a konzervgyár máig álló épülete, ahogy az ő irányításával zajlott a városban a csatornázás, a villamosítás és a vízvezeték kiépítése is.
Munkájában segítette őt felesége is, aki a férje által tervezett egyes épületek ornamentális díszítését vállalta, amikor már ideje engedte a gyerekei nevelése mellett, festőiskolát is működtetett a városban.
Látásra születtem, s itt kell, aki lát
tornyomba szerettem, így szép a világ.
Itt tárul elébem, egyképp szabadon,
hold s csillag az égen, lenn őz, fa, vadon.
Szépség örök éke büszkén ragyog ott,
bámulok a fénybe, s én is ragyogok.
Boldog szem, örökre tiéd ez a kép.
Történhet akármi, szép volt, csodaszép!
– nem véletlenül idéztem Goethe Faustjából a toronyőr énekét (Kálnoky László fordításában), ez volt az ars poeticája A. Tóth Sándornak, aki ahogy testvérei, az Egyesült Protestáns Gimnáziumban érettségizett (az apja által tervezett épületben).
Itt ismerkedett meg a cserkészettel, amelynek egyik vezető alakja lett a tízes-húszas évek fordulóján (erről az időszakról részletesen beszámol Gaál Lajos nemrég megjelent A cserkészliliom peremvidéki szirmai című, a 110 éves rimaszombati cserkészetet bemutató, a Vámbéry Polgári Társulás által kiadott krónikájában), de későbbi éveiben is élete együvé fonódik a cserkészettel, amely fontos része lesz pápai éveinek is.
1922-ben, már a határon átszökve lesz a budapesti Képzőművészeti Egyetem diákja, mégpedig Glatz Oszkár, Lyka Károly és a pelsőci születésű Rudnay Gyula növendéke, s 1926-ban szülővárosában rendezi meg első önálló tárlatát Gömöri Tóth Sándor néven.
Pár évvel később Párizsban veszi fel keresztneve francia megfelelője, az Alexander rövidítése alapján az A. Tóth Sándor nevet.
A húszas évek végén sokat utazgat, ismerkedik a világ képzőművészetével, s természetesen eljut a világ festészetének Mekkájába, Párizsba is, ahol nagyon sok honfitársával találkozik. Párizs nemcsak a századelőn, de a kéz nagy háború között is a művészvilág egyik fővárosa, így Ady után József Attila, Illyés Gyula és sokan mások időről időre ihletet meríteni Párizsba utaznak. A. Tóth a tervezett pár hét helyett három évig marad, ahol megismerkedik a debreceni Blatter Gézával és a bábszínházzal. Azt tudnunk kell, hogy A. Tóthot nemcsak a képzőművészet érdekli, de a színház is, egyes állomáshelyein sokat szaval, így nem meglepő, hogy elvarázsolja az ottani magyarok által létrehozott bábszínház, az Arc-en-Ciel (Szivárvány). Blatterrel nem egy színházi előadást hoznak létre marionettbábukkal, s ekkor lesz a színház mindennapjainak a része a gramofonzene is.
Párizs mellett Európa több városát bejárja, Kölnben ismerkedik meg a szovjet kubista-expresszionista iskolával, amely döntő hatást gyakorol későbbi művészetére is.
Nagyapjához hasonlóan remek portréfestő, számtalan kortársát (képzőművészeket, írókat) örökít meg a rajzain. S nem utolsósorban, valamiből meg is kellett élnie külföldön. Erről így vall: „Mi szükséges ahhoz, hogy valaki a külföldet járhassa? 1. Nyelvtudás; 2. Ápolni kell a kapcsolatokat (legyen egy szög, ahol a kabátunkat felakaszthatjuk); 3. Nem baj, ha valaki jól tud portrét rajzolni (tehát a pénz)!. Ezeknek az éveknek egyik üde színfoltja, hogy megismerkedik egy walesi költővel, Meredydd Jones Roberts-szel, akivel közösen walesi nyelvre fordítják Arany János A walesi bárdok című balladáját (Baled Bairdd Cymru). Tudjuk, nemrég Montgomery városában szobrot is állítottak Arany Jánosnak. Végül három évig maradt Párizsban, a honvágy hazahívta.
Hiába volt Blatter Géza első és legjobb munkatársa, 1931-ben hazatér, s előbb a Magyar Cserkész című lapnál végez „szellemi szükségmunkát”, majd Pápán a hírneves Református Gimnáziumban nyer el egy segédtanári állást két évre, s talán ő maga sem gondolja akkor, hogy itt éli majd le maradék életét, s lesz a város megkerülhetetlen alakja. Természetesen nem zárja le a kapcsolatát Blatter Gézával sem, az 1937-es Párizsi Világkiállítás egyik szenzációja lesz a Blatter társulata által franciául először bemutatott Madách Az ember tragédiája, amelyet Párizsban élő magyar művészek hoznak létre. Az egyiptomi szín tervezője A. Tóth Sándor. De folytatja legendás bábjainak a készítését is, akkoriban mindenki ismerte Üst Ubul és Verj Elek figuráját.
1935-ben feleségül veszi Csákány Etelkát, s a kapcsolatukból három gyerek, Lucy (aki egyévesen tüdőgyulladásban meghal), Katalin és Gábor Sándor születik. Utóbbinak fontos szerepe lesz a Tóth család „feltámasztásában”, 2000-ben a Püski Kiadó gondozásában jelenteti meg az édesapja életét részleteiben feldolgozó pompás monográfiáját, de az ő kezdeményezésére készül el a rendszerváltás után Buza Barna domborműve is Pápán, amelynek másolata a rimaszombati Közösségi Ház falát díszíti, amelyet szintén Tóth Béla tervezett.
S nem utolsósorban 2017-ben a Csillagház felavatásán az épületben nyílt meg A. Tóth Sándor állandó kiállítása is. A kiállítást megnyitó Feledy Balázs hangsúlyozta: „Igaz: festői életművét a magyar kritika nem is vette észre és nem is értékelte, annak ellenére, hogy annak szociális érzékenysége, figurális volta nem kellett volna, hogy idegen legyen a kor művészetétől. Azonban mindezt ő olyan européer szemléletben »tálalta«, megtartva kubisztikus, expresszionista hatásoktól sem mentes, s az art deco szemléletét is jelző párizsias stílusát, amely festői minőség mindvégig – a II. világháború előtt, s után is! – deviánsnak számított. A párizsi évek alatt „az Arc-en-Ciel (azaz: Szivárvány) bábszínház – általa is – része lett a XX. század európai művészettörténeti kánonjának.”
1943-ban Pápán rendezték meg gyűjteményes kiállítását, amelyről Kállai Ernő írja:
A háború szerencsés túlélése után továbbra is marad Pápán, ahol az államosítás után is marad a gimnázium tanára és a város egyik kulturális mozgatórúgója. 1947-ben az I. Magyar Bábjátékos Kongresszuson elnökké választják, Pápán létrehozza a Pápai Képzőművészeti Kört, de nemcsak képzőművészettel foglalkozik, nagyon sok diákjának lesz életreszóló élménye a Tanár Úrral való találkozás. Csak néhányat említsünk meg közülük: Somogyi József szobrászművész, Istenes-Iscserekov András, Kur A. Csaba (aki Bartók Béla és Kossuth Lajos washingtoni szobrát készítette), de a tanítványa volt Lőrincze Lajos és Balázs János nyelvész, Nagy László, Csoóri Sándor, Rab Zsuzsa költők, ahogy Vathy Zsuzsa író is. Egy időben még oroszt is tanított. Amikor a hatvanas években megnyíltak a határok, ismét járta a világot, hónapokat élt az USA-ban és Kanadában, s idehaza is folyamatosan állíthatott ki csoport és egyéni tárlatokon. 1974-ben a budapesti Fáklya klubban volt önálló kiállítása.
1980 október 2-án, 76 évesen a zalaegerszegi kórházban, ahol még utolsó napjaiban is rajzolt, s itt írja meg búcsúversét is:
Sokáig él a művészet
De bezzeg rövid az élet,
Mikor én már rég nem leszek
Nézhetitek képeimet…
Pápán temették el, ahol a sírja felett egyik felfedezettje, a később híressé vált népdalénekes, Bére Ferenc énekelte, hogy Elmegyek, elmegyek, hosszú útra megyek, miközben vigasztalhatatlanul szakadt az őszi eső.
1991-ben Pápán a nevét viselő alapítványt hoznak létre, 2010-ben a malagai Picasso Múzeumban az európai avantgárd játékainak történetét mutatta be egy tárlat, külön kiemelve a bábművészetet. A rendezők 165 művésztől válogattak műtárgyakat, Picassótól, Schlemmertől, Mirótól, Kleetől, Caldertől, Deperótól, Duchamptól, El Liszickijtől, Tatlintól, valamint három magyar alkotótól., Breuer Marcelltől, Andre Kertésztől és A. Tóth Sándortól, akinek egy festménye, egy plakátja és négy avantgárd fabábuja volt látható.
