2021. június 13., 19:17
Kaszmán Zoltán

A szlovákiai magyarság népi tánchagyományai

A Hagyományok Háza Hálózat – Szlovákia egy kiváló kezdeményezéssel állt elő; az Élő Hagyomány Polgári Társulással együttműködve – elsősorban a néptánc iránt érdeklődő pedagógusok, csoportvezetők és táncosok számára – készít oktatóvideó-sorozatot, amelyben a hazai magyar tájegységeket mutatja be.

A hiánypótló projekt keretei között elsőként az Ipoly mente magyar tánchagyományát dolgozták fel, de hamarosan a Csallóköz, a Vág és Garam köze, a Zoborvidék, Gömör, Kassa-vidék és Bodrogköz is sorra kerül.

Az egyes részeknél röviden ismertetjük a tájegység alapvető történeti és néprajzi hátterét. A filmekben a gyűjtések alapján rekonstruált és újraértelmezett táncok részletes bemutatása mellett áttekintést nyújtunk a tájegységre jellemző zenei stílusra, dallamvilágra és a népviselet használatra is. A célunk az, hogy az elkészített oktatói segédanyag, zene- és viselethasználati útmutatók segítségével könnyebbé váljon a szlovákiai magyarság hagyományos tánckultúrájának oktatása mind a gyermek, mind a felnőtt néptáncoktatásnál határainkon innen és túl”

– fogalmazták meg az alkotók. A projekt szakmai vezetője Gálik Gábor, akinek a munkáját szakmai munkatársként Gálik Klaudia, Végső Miklós, Konkoly László és Baráth Kitti segíti, míg néprajzi és népzenei szakértőként Agócs Gergely, néptáncszakértőként Dobsa Fodor Mónika, Dobsa Tamás, Fecske Renáta, Kupec Zsófia, Kupec Mihály, Lépes Anikó és Oláh Attila, viseletszakértőként pedig Nagy Myrtil közreműködik.

A kiadvány webes verziója ide kattintva érhető el. A témát négy publikáció, Agócs Gergely, Konkoly László és Nagy Myrtil egy-egy tanulmánya járja körül. Az értekezések mellett számos videós anyag is megtekinthető; találhatunk többek között 1975-ös ipolyszakállosi, 1976-os százdi, 1979-es ipolybalogi, valamint 1984-es ipolykéri és ipolynyéki felvételeket is.

Az oktatóvideók előkészítésén és kivitelezésén elismert szakmai csapat dolgozik, akik az elmúlt húsz évben behatóan foglalkoztak az adott tájegység tánc-, zene- és viseletkultúrájával. A táncosok között feltűnik Straňák Katalin, Straňák Zoltán, Mokso Lúcia, Csáky Márton, Baráth Kitti és Konkoly László, a zenekart pedig Lakatos Róbert (hegedű), Pusko Márton (hegedű), Mester László (brácsa), Kuti Sándor (cimbalom), Hanusz Zoltán (nagybőgő) és Agócs Gergely (duda) alkotja.

Ha a magyar néptánc szempontjából vizsgáljuk, akkor az Ipoly alsó folyása mentén található Helembától egészen a nógrádi Bussa környéki falvakig terjedő területet tekintjük Ipoly mentének. A táncos gyűjtések többsége az Ipoly alsó részén található falvakból származik, kivételt képez az 1984-ben megrendezett ipolykéri, ipolyvarbói és szécsénykovácsi gyűjtés”

– írja Konkoly László, aki az Ipoly mente tánctípusait tipizálva a női táncok között a legelterjedtebbekként a karikázót, más néven karéjozót vagy körtáncot és a csárdást emelte ki.

Amint arról Konkoly beszámol, a lakodalom szertartásrendjéhez kapcsolható, kizárólag ilyenkor táncolt gyertyás tánc régebben a tájegység több falujában is ismert volt, filmes gyűjtés vagy felvétel viszont csak Ipolynyéken és Paláston készült.

Az Ipoly menti palócok különleges helyet foglalnak el a magyar néprajztudomány történetében. E táj néprajzi jellegzetességeinek feltárása ugyanis már 1819-ben megindult, amikor Szeder Fábián a Tudományos Gyűjtemény hasábjain közölte az A’ Palóczok című pályaművét, mely a magyar táji csoportokról szóló önálló dolgozatok műfajának első publikált tanulmánya”

– hívja fel a figyelmet Az Ipoly mente zenei öröksége című tanulmányában Agócs Gergely. Mint írja, Bartók Béla is felfigyelt az Ipoly menti magyarok hagyományos kultúrájára, s feltételezhetően ezek az előzmények vezettek az 1910-es ipolysági gyűjtésének megszervezéséhez is.

A régió gazdagon dokumentált dudásai közé tartozott a Kodály Zoltán által felfedezett lukanényei Tőzsér Ferenc, a Losonc melletti Vilkén született, majd Borsosberényben letelepedett Koós József, a Rimócon, majd Romhányban tevékenykedő Lapáti Antal, a szintén romhányi Lukács Péter, illetve a folyó jobb parti tájegységein pásztorkodó palásti Szíkora János és középtúri Seres Imre”

– teszi hozzá a népzenekutató.

A Hagyományok Háza, mint a Kárpát-medencei magyar néphagyomány átörökítésének kiemelkedő jelentőségű nemzeti kulturális intézménye, 2017-ben elkezdte a határon túli hálózatosodás megszervezését és a megyei feladatellátás kiterjesztését. Létrehozta a Hagyományok Háza Hálózat kárpátaljai, erdélyi, vajdasági és szlovákiai fiókintézményeit, melyek tevékenysége a rendezvényszervezés, a gyűjteményezés és a hagyományátadás különféle területeit öleli fel. A Hagyományok Háza Hálózat szlovákiai fiókintézményének célja a szlovákiai magyarság hagyományos kultúrájának és népművészetének megismertetése, népszerűsítése, dokumentálása, valamint az oktatásban, a közművelődésben és az előadó-művészetben betöltött szerepének megerősítése.
Megosztás
Email
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.