A sorssal nem lehet tréfálni

Zsebik Ildikó 2019. április 01., 19:22

Idén 100 éve, hogy nincs már közöttünk az egyik – ha nem a legnagyobb!– magyar festő, Csontváry Kosztka Tivadar. Bár festményei által mindent elmondott magáról, az utókor mégis nagyon keveset tud róla. A művészettörténészek a mai napig vitatkoznak a festményein elrejtett kódok, szimbólumok, metafórák jelentésén, ám W. Barna Erika A sorssal nem lehet tréfálni c., tavaly megjelent könyvében más utat választott a jeles festő személyiségének megfejtésére: a művész kézírását hívta segítségül. Könyve húsz évnyi anyaggyűjtésre és kutatási eredményre épül.

Római híd Mosztarban Fotó: Google

Csontváry kézírása kifejezetten szép, egy rendkívüli, ugyanakkor rejtélyes személyiségre utaló.

Semmilyen jel sem mutat kóros elmeállapotot, zavartságot.

A gyógyszerész Csontváry lelkiismeretesen végezte munkáját, precízen dolgozott. Írt egy gyógyszerész-könyvet, és igyekezett a szegényeket ingyen gyógyszerhez juttatni. Tudatos és elhivatott volt művészként is, kiállításait is maga szervezte.

Nagybetűi díszítettsége kézügyességre, esztétikai érzékre vall, személyisége energiáira, ugyanakkor a transzcendens- élményt is  jelzi, azt, hogy gyakran kerülhetett meditatív állapotba.

A betűk díszítettsége spontán, pózolásnak semmi nyoma. Megfontolt és mértéktartó ember lehetett, ugyanakkor 1880-ban /egy égi szózat hatására /  egy pillanat alatt megváltoztatta az életét,

gyógyszerészből festőművész lett úgy, hogy korábban nem tanult festeni.

Ez egyedülálló jelenség a művészettörténetben.

A sűrű írásmódból  a szellemi intenzitásra lehet következtetni,

a világ hiányosságait észlelve azok kiegyenlítésének mikéntjéről gondolkodott. A magyar gazdaságot is segíteni kívánta, erre a selyemhernyó-tenyésztést ajánlotta. Boldog volt, hogy festményeivel a magyar kultúrát gazdagíthatja. Írása és aláírása teljesen  egynemű, ami hitelességét, igazságszeretetét jelzi. 26 évesen már érett személyiség volt.

Az 1910- es évek alatt azonban történik némi módosulás írásában, amely szorosabbá válik. Valószínűleg visszafogott életet élt, energiáit a küldetése teljesítésére összpontosította. Takarékossága egyrészt a minél jobb minőségű vászon megvásárlásával, ill. utazásainak finanszírozásával függhetett össze.

A Panaszfal bejárata jeruzsálembe Fotó: Google

Bár halála előtt 15 évvel született A Panaszfal bejáratánál Jeruzsálemben c. festménye kapcsán többen is felvetették:

a skizofrénia jeleit vélik a művészben felfedezni, ezt kézírása nem támasztja alá,

abban semmilyen kóros elváltozás sem tapasztalható.

Még utolsó fennmaradt leveléből / amelyet a János Kórházból küldött nővérének 6 nappal halála előtt / is az olvasható ki, hogy

szellemileg teljesen ép, bár fájdalommal küzd, szervezete éhes és kimerült.

Képgalériánk:
Önarckép Fotó: Google

W. Barna Erika arra is kíváncsi volt, vajon milyen egyezést mutat írása a Vincent van Gogh-éval, akihez sokan hasonlítják a magyar festőt. Nos, a könyv szerzője azt állapította meg, hogy kettejük kézírása nagyon eltérő, van Gogh egy kifejezetten érzékeny, szenzitív ember volt, akinek kézírása szétesettséget, erőtlenséget mutat, kifejezetten ellentmondásos jellem, írása már-már patologikus, Csontváryéval nem rokonítható.

Munkácsy Mihály kézírása viszont emlékeztet van Gogh-éra, aki gyenge önbizalommal és akaraterővel rendelkezett. Ha nem kapott volna segítséget, valószínűleg elkallódott volna.

 

0 HOZZÁSZÓLÁS